Arszenyij Jacenyuk ukrán miniszterelnök a szerdai kormányülésen az önkormányzati rendszer mihamarabbi reformját hirdette meg, amelynek célja, hogy a régiók ismét nagyobb önrendelkezéshez jussanak. A takarékossági intézkedéseket a kormány saját háza táján kezdte el: bejelentették, hogy értékesítik a minisztériumok csaknem 1500 darabból álló gépkocsiparkját, és minden minisztérium csak egyetlen járművet tarthat meg.
Miközben az orosz katonák még mindig Krímben állomásoznak (a Kommerszant értesülései szerint az azonosító jelzés nélkül tevékenykedő felfegyverzett egységek az orosz tengerészgyalogság szevasztopoli 810-es dandárjához és a Novorosszijszkban állomásozó 7. hegyi deszant dandár egységeihez tartoznak), a moszkvai védelmi minisztérium bejelentette, hogy újabb kísérletet hajtottak végre egy Topol interkontinentális ballisztikus rakétával – bár mindez nem áll összefüggésben a válsággal. Hétfőn az ukrán kormány 130 ezer katona mozgósítását rendelte el, de szakértők kevés reményt látnak arra, hogy a hadsereg egy esetleges fegyveres konfliktusban megállná a helyét az oroszokkal szemben. Szárazföldön, levegőben és a vízen sincs esélyük: csak Szevasztopolban több tucat orosz hadihajó néz farkasszemet a mindössze 22 hajóból álló ukrán flottával, amelyeknek legénységét hivatalos ukrán közlés szerint megadásra szólították fel.
Egyre élesebben körvonalazódik az új hidegháború képe – Leonyid Ivasov dandártábornok, a Geopolitikai Akadémia elnöke szerint ideje leszámolni azzal az illúzióval, hogy Oroszországnak nem riválisai és ellenségei vannak, hanem konkurensei. Míg nemzetközi szinten gazdasági szankciókat fontolgatnak Moszkva ellen, és több nyugati vezető a G8-találkozó bojkottját is lebegteti, az orosz retorikában az ukrán válság felelősévé az Egyesült Államok és az Európai Unió vált, akik egy nacionalista kisebbséget használnak politikai céljaik elérésére. A jó oldalon az oroszok és az ukránok állnak, akik egyaránt csupán békét akarnak – ez volt a fő tanulsága Putyin keddi exkluzív sajtótájékoztatójának. A Moszkva környéki rezidencián tartott rendezvényen az orosz elnök a kijevi kormányellenes tüntetéseket a „nacionalisták és radikálisok orgiájának” nevezte, megjegyezve, hogy a tömegről készült fotókon horogkereszteket is látott. Janukovicsról Putyin elmondta, hogy két napja találkozott vele, és a pletykákkal ellentétben jó egészségnek örvend. Határozottan állította, hogy az exelnök nem adott tűzparancsot, szerinte a tüntetőkre célzó orvlövészek ellenzéki provokációt hajtottak végre. Ez egyébként egybevág Urmas Paet észt külügyminiszter értesüléseivel, akinek Catherine Ashton uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselővel folytatott beszélgetését szerdán szivárogtatták ki egy egyelőre még vitatott eredetiségű hangfelvétel segítségével. A hatalmától megfosztott elnököt Moszkva még mindig legitim vezetőnek tekinti.
Putyin arról beszélt, hogy meg van győződve arról, hogy az oroszok és az ukránok valójában a barikádnak ugyanazon az oldalán állnak. „Egy lövés sem dördült el Krímben. Elcsitult az a feszült helyzet, amely miatt szükség lehetett volna a haderő bevetésére. Nem volt szükség rá.”
Mind Obama elnök, mind John Kerry külügyminiszter hiányolta az orosz intervenció elfogadható magyarázatát, ugyanis a bevonulással Oroszország megsértette Ukrajna szuverenitását és a nemzetközi törvényeket is. „Tudom, hogy Putyin elnöknek más jogászai vannak, akik más interpretációkkal szolgálnak, de nem gondolnám, hogy ezek bárkit is kielégítenének” – nyilatkozta Obama. Ugyanakkor hozzátette, hogy Oroszországnak még mindig megvan a lehetősége, hogy a nemzetközi közösséggel együttműködve segítsen Ukrajna stabilizálásában. Oroszország azonban nem kér ebből az együttműködésből, mivel éppen az Egyesült Államokat és az Európai Uniót vádolja a válság elmérgesedéséért. „Minden Oroszországnak szánt fenyegetés káros és kontraproduktív” – üzente Putyin Obamának. Nem ő volt az egyetlen, aki bírálta a szankciókkal operáló amerikai külpolitikát. Dimitri Simes elismert republikánus politológus nagyrészt az Obama-adminisztrációt tette felelőssé a kialakult helyzetért a New Republicnak adott interjújában. A kilátásba helyezett szankciókkal kapcsolatban megjegyezte, hogy azokat senki nem veszi komolyan, csupán teátrális gesztusokról van szó. „Hangosan beszélünk, de a gumibotunk rövid” – összegezte gondolatait.
Amennyiben Krímben népszavazást írnának ki az Oroszországhoz való kapcsolódásról, az más posztszovjet területekre is hatással lehet. A Moldovához tartozó autonóm gagauz területen már február elején felmérést végeztek azzal kapcsolatban, hogy a lakosok az Európai Unióhoz vagy az Oroszországhoz való közeledést tartják-e előnyösebbnek, és 98,5 százalék Oroszországot választotta. „Nem vagyunk EU-ellenesek, csak pragmatikusak” – mentegetőzött Mihail Formuzal kormányzó. „Pártoljuk az európai értékeket, kivéve a melegházasságot” – tette hozzá. Formuzal a nemzetközi közösség által mindeddig nem elismert Dnyeszter Menti Moldáv Köztársasághoz hasonló státust szeretne Gagauziának.
A komszomoltól a bársonyszékig
2014. 03. 07. (XVIII/10)
