hetilap

„Abban a reményben és hitben, hogy ősi nemzetek, amelyeknek közös népszokásai és tradíciói vannak, amelyek ugyanahhoz a bonyolult, de egyedi földrajzi helyhez kötik őket, képesek lesznek együtt és méltó módon megemlékezni a múltjukról és a veszteségeikről, kívánjuk, hogy az örmények lelkei, akik meghaltak a 20. század eleji események idején, békében nyugodjanak, az unokáiknak pedig kifejezzük együttérzésünket.” Ezekkel a szavakkal tette meg első, szimbolikus lépését a török kormányfő a 99 évvel ezelőtti tragédia feldolgozásának irányában.

Jerevánban a török miniszterelnök gesztusát a választási kampány részeként és a nemzeti kisebbségek közötti népszerűség növelésére tett kísérletként értékelték. Szerzs Szargszjan kormányfő emlékeztetett arra, hogy augusztusban Törökországban elnökválasztás lesz, amelynek Erdogan is az egyik jelöltje. Mindemellett Ruben Szafrasztjan, a jereváni Örmény Tudományos Akadémia keleti tudományok tanszékének vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy a török kormányfő közleményében egyszer sem tett említést népirtásról. Szavai szerint a részvét kifejezését a jelenleg kormányzó török Igazságosság és Fejlődés párt lépéseinek kontextusában kell értelmezni: Erdogan nemcsak az örmények irányában fejezte ki részvétét, hanem a kurdok iránt is. Szafrasztjan professzor szerint ezzel a jelenlegi kormányzó erő szeretné kifejezni, hogy új politikát hirdetett meg a nemzetiségek irányában: ez vonatkozik a kurdokra, örményekre, a görög és asszír kisebbségre egyaránt. Mindemellett Szafrasztjan emlékeztetett arra is, hogy Török­ország a karabahi örmény–azeri háború óta nem hajlandó helyreállítani a diplomáciai kapcsolatot Örményországgal, és megnyitni a határokat, tulajdonképpen blokád alatt tartva a kaukázusi államot. Emellett felelőssé tette Törökországot a Szíria területén márciusban elkövetett etnikai tisztogatásért, melynek során elmondása szerint a török területekről behatoló iszlamista szervezet, a „Dzsabhat an-Nuszra” harcosai 21-én a Keszab város elleni támadásukkor nemcsak Aszad fegyvereseit lőtték, hanem szisztematikusan irtották a keresztény örmény kisebbséget is. Mindezen túlmenően az örmény fél a század eleji genocídium elismerésén túl a leszármazottak kompenzációját is elvárja, amely nemcsak anyagi jellegű kárpótlást jelent, hanem a korábbi Észak-Örményország – jelenleg Törökország délkeleti területei – etnikai összetételének helyreállítását is. 

Zardust Alizade azeri keletkutató, politológus a Vzgljad című orosz lapnak nyilatkozva kifejtette, hogy Erdogan közleménye nem tekinthető puszta retorikának. Elmondása szerint a progresszív gondolkodású törökök elismerik a népirtás tényét, de nem értenek egyet azzal, ahogy az örmények ezt a tragédiát feldolgozzák. Az azeri kutató a korabeli örmény elitet is felelősnek tartja a népirtásért, mivel olyan politikai játszmákba vitték bele az Oszmán Birodalom területén élő kisebbséget, amelynek sok százezer áldozata lett. Alizade aktuális geopolitikai érdekeik vezette spekulációval vádolja az örményeket, akik nem becsülik meg a török kormányfő gesztusát. Elmondása szerint az örmények az antanthatalmak geo­politikai játszmájának eszközévé váltak, mivel területi ígéretekért cserébe belülről bomlasztották az Oszmán Birodalmat, aminek eredményeként mintegy 250 ezer áldozattal járó tisz­togatás kezdődött. Az azeri politológus szerint az örmények politikai érdekekből duzzasztották a népirtás áldozatainak létszámát másfél milliósra, és próbálják az Oszmán Birodalom örökösének számító Törökországra hárítani a felelősséget a nyugati hatalmak által provokált nép­irtásért.