Immár negyven éve, hogy Ciprus kettészakadt: a sziget déli kétharmadát kitevő, görögök lakta Ciprusi Köztársaság az Európai Unió tagállama, a török népességű Észak-Ciprus pedig egy Törökország által megszállt, független önkormányzattal rendelkező terület. Ma Nicosia a világ utolsó kettéosztott fővárosa, óvárosában húzódik a ciprusi görög és török területeket elválasztó Zöld Vonal. A 2004-es EU-csatlakozáskor (ekkor – délen negatív eredménnyel záruló – népszavazás is volt az egyesítésről) az északi rész a török megszállás miatt gyakorlatilag kizáródott az unióból: itt nem szállnak le nemzetközi repülőjáratok, nincsenek befektetések, agonizál a kereskedelem, az egykor virágzó turistaparadicsomok lidérces kísértetvárosokká váltak. A közel háromszázezer fős Észak-Ciprus háromszor szegényebb a sziget többi részénél. Nem csoda, ha a lepusztulás évtizedei után a török vezetésnek elege lett a nyomorból, és az egységesítés, azzal együtt pedig az EU-tagság felé kacsingat.
Özdil Nami, Észak-Ciprus külügyminisztere történelmi jelentőségű lehetőségnek nevezte a Berlinnel folytatott tárgyalásokat. „Végre, negyven év után, Ciprus mindkét része készen áll az újraegyesítésre. A pillanatot meg kell ragadnunk, ezért kértük meg a hasonló történelmi múlttal rendelkező Németországot, hogy segítsen bennünket ebben a folyamatban” – nyilatkozta a Spiegelnek Nami. A török politikus a kizárólag Törökország által elismert Észak-Ciprust az egykori elszigetelt, szegényebb Kelet-Németországhoz hasonlította. Nehezményezte, hogy régiójának diákjai nem vehetnek részt olyan európai programokban, mint például az Erasmus, valamint hogy a terület sem a légi forgalom, sem a kereskedelem szempontjából nem számít Európa részének. „Mindenképpen hátrányból indulunk a nyolcszázhatvanezer fős népességű görög déllel szemben, ha fejlesztésekről van szó. Speciális programra lenne szükségünk, amellyel elérhetjük az uniós színvonalat. Cserébe a tengervizeink mélyén lévő óriási, még kiaknázatlan gázmezőkkel tudnánk segíteni Európa Oroszországtól való függetlenedését” – tette hozzá a külügyminiszter.
Kérdés, hogy a maga is nehéz gazdasági helyzetben levő dél mennyire szeretné keblére ölelni az elszegényedett, rebellis északot. A szigetország görögök lakta részén az utóbbi időben rendkívül megerősödött az ultranacionalizmus, egyre nő a hírhedt görögországi Arany Hajnal párt „kisöccsének” becézett, szélsőséges Nemzeti Népfront (ELAM) népszerűsége. Nemzetiszocialista jelképekkel és módosított horogkereszttel díszített fekete ruhákban masírozó híveik abszolút ellenzik az újraegyesítést, és inkább egy kétállami megoldást támogatnának. Figyelembe véve, hogy az Arany Hajnal kifejezetten az Oroszországgal való szövetséget és együttműködést szorgalmazza (Új barátság, Putyin és az európai szélsőjobb. Hetek, 2014. április 4.), könnyen elképzelhető, hogy a dél-ciprusi nacionalisták másképp vélekednek az ország gázkincseinek felhasználásáról is, mint Özdil Nami.
Feltehetőleg lesz egy-két szava a történésekhez Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnöknek is. Mint arról korábban beszámoltunk, az autokrata hajlamokkal bíró kormányfő egyfajta új Ottomán Birodalom kiépítésén fáradozik, országában az iszlamizációt erősíti, és Nyugaton már azt rebesgetik, hogy a háttérben a terrorizmust támogatja (A lét a tét. Hetek, 2014. március 28.). A közelmúltban Erdogan azt nyilatkozta, hogy jó esélyt lát a ciprusi helyzet rendeződésére, ami azért is szükségszerű, mert a közelmúltban török-izraeli együttműködéssel felfedezett mélytengeri gázmezők kiaknázásához elengedhetetlen lenne az országos összefogás Cipruson. A gázkincsek egy részére egyébként az egységesítést lelkesen szorgalmazó Egyesült Államok is egyértelműen pályázik.
2014. 04. 11. (XVIII/15)
