A kormányfő a két forduló közti rövid kampányban elsősorban Kiskát igyekezett befeketíteni. Próbálta őt szektásnak, uzsorásnak beállítani, illetve politikai járatlanságát hangsúlyozni (lásd: A miniszterelnök és az uzsorás. Hetek, 2014. március 21.), és mindehhez az államapparátus segítségét is igénybe vette. Valós bizonyítékok azonban Kiska állítólagos szcientológus voltáról nem kerültek elő, és a gonosz, uzsorakamatból meggazdagodó „burzsuj” képét sem sikerült hitelesen felrajzolni. A lejárató kampány végül fordítva sült
el, a másik oldalt jobban mozgósította. Így született meg Fico történelminek nevezhető veresége: a második fordulóban 7 százalékkal többen járultak az urnákhoz, mint az elsőben, és Kiska 60:40 arányban győzött.
Robert Ficónak van mit feldolgoznia, hiszen előzetesen mindenki őt favorizálta, és mivel évek óta minden választáson győzött, soha sem kellett a vereség keserű piruláját megkóstolnia. Az elkövetkező hetek-hónapok kérdése, hogy Fico és parlamenti többséggel rendelkező pártja, a Smer milyen következtetéseket von le a vereségből, illetve milyen lépéseket tesz a negatív következmények elhárítására. Ellenzéki körök és politológusok felvetik, hogy Ficónak le kellene mondania, de a Smer részéről erre nem mutatkozik akarat, sőt, az első reakciók alapján Fico vereségét éppen azzal magyarázzák, hogy a választók őt továbbra is a kormányfői pozícióban szeretnék látni. Fico a választások éjszakáján rövid sajtótájékoztató után „szabadságot kért”, mondván, szüksége van pihenésre és az eredmények kielemzésére; azóta lapzártánkig a nyilvánosság előtt nem mutatkozott. Mivel pártja támogatottsága a felmérések szerint stabil és magas, előreláthatólag nem lesznek komolyabb változások, esetlegesen kisebb kormányátalakításra kerülhet sor.
Elemzők azonban rámutatnak, hogy a Smer hosszan tartó egyeduralma a szlovák politikai palettán a vége felé közeledik. Az elnökválasztás bizonyította, hogy a mégoly magabiztos, immár másodszor kormányzó Fico is verhető, ezt pedig az ellenzék ügyesen kihasználhatja a két év múlva sorra kerülő parlamenti választásokon. Annál is inkább, mivel Ficónak a kényelmes és kevés felelősséggel járó elnöki szék helyett maradtak a megoldatlan és hálátlan kormányfői feladatok: a magas munkanélküliség és államadósság enyhítése, Szlovákia lecsúszó versenyképességének javítása, valamint a régen megoldatlan, nagy társadalmi elégedetlenséget szító gondok az egészségügyben és az igazságszolgáltatásban. E két utóbbi terület a most megválasztott elnök szerint is orvosolandó problémák sorát vonultatja fel.
Andrej Kiska már jelezte, hogy aktív elnök szeretne lenni, aki valóban alakítja az ország sorsát, továbbá ellensúlyozni kívánja az egypárti kormány uralmát. Az elmúlt tíz évben Gasparovic elnök végtelenül passzív, egyben Fico kormányait messzemenőkig támogató szereplő volt, így mostantól mindenképpen új szelek fognak fújni az elnöki palotából. Az új elnök még sok meglepetést okozhat. Egyrészt a politikában való járatlansága miatt, másrészt viszont azért, mert vállalkozói és karitatív múltjából fakadóan ért a gazdasághoz, az irányításhoz, és ezeken a területeken már bizonyított is. Eddigi megnyilvánulásai olyan embert mutatnak, aki nem konfliktuskereső, de konfliktuskezelő lehet. Tudja, mit akar, az elveiért kiáll, ismeri és érti az emberek mindennapos gondjait. A választók nagy többsége most elhitte neki, hogy pozitív változást hozhat a mindennapok politikájába, ennek megvalósításához hatalmas bizalmat kapott. Iveta Radicová korábbi kormányfő a Sme napilap online kiadásában írt kommentárjában úgy fogalmazott: visszatért a remény. A remény, hogy a „pragmatikus populizmus” helyett a politikában újra megjelenhet a tisztesség, az erkölcs és az emberség.
2014. 04. 04. (XVIII/14)
