A választások április 7-től május 12-ig tartanak, az eredményhirdetésre pedig május 16-án kerül majd sor. A hosszan elhúzódó, kilenc lépcsőben megrendezett választás oka, hogy Indiában idén összesen 814,5 millióan szavazhatnak, közülük 200 millióan életükben először. A lebonyolítás ekkora létszámnál meglehetősen nehéz: az egyes tartományokban más és más időpontban voksolnak az indiaiak. A lebonyolításban részt vevő hivatalnokok egy speciális telefonos eszközzel, a COMET-tel (Communication Plan for Election – választási kommunikációs terv) kétóránként folyamatosan küldik a központba az adatokat: a résztvevők arányát, létszámát, a kezdő és záró időpontokat, illetve hogy a lezárt választási dokumentáció biztonságban eljutott-e az elektronikus választási rendszer központjába.
A választáson egyaránt győzelemre esélyes az Aam Aadmi Párt (AAP), a Bharatiya Janata Párt (BJP) és az Indiai Nemzeti Kongresszus (Kongresszus). Ezeken kívül indul még számos kisebb párt is, viszont egész Indiára kiterjedő koncepcióval csak ez a három párt rendelkezik. Az AAP új jövevény a palettán, és legfontosabb ismérve, hogy ellenzi a korrupciót. Minden egyéb programpontja nagyjából megegyezik a másik két nagy pártéval. A korrupció elleni harc a BJP programjának is szerves részét képezi, ami a jelenleg kormányzó Kongresszus korrupciós botrányai miatt vonzó is a választók előtt.
A miniszterelnök-jelöltek közül Narendra Modit, a BJP jelöltjét övezi a legnagyobb ellentmondás, aki a közvélemény-kutatás szerint is a legesélyesebb a győzelemre. Az egyes pártok programjai szinte teljesen ugyanazt ígérik – szabad piacgazdaságot, kisebb korrupciót, az elszegényedett tömegek munkakörülményeinek javulását és hasonló általános intézkedéseket –, a vallási meggyőződésben viszont nagyobbak a különbségek. India 14 százaléknyi muszlim kisebbsége ugyanis egyre hangosabban fogalmazza meg kifogásait és aggodalmát Modival szemben, aki elkötelezett hindu, és bírálói szerint egyáltalán nem hisz a szekuláris államban, illetve az állam és a vallás szétválasztásában. A muzulmánok szerint Modi „papíron” egyenlőséget hirdet, ám a valóságban a hindu meggyőződés dominanciáját vetíti előre, ha a BJP megnyeri a választásokat.
Modi saját pártján belül is nagy küzdelmet folytatott a jelöltségért. A BJP-n belül régóta meghatározó L. K. Advani, a párt egyik „erős embere” nyíltan kifejezte, hogy nem támogatja Modi jelöltségét, ugyanis a politikus ellentmondásos múltja megakadályozza, hogy a BJP szükség esetén koalíciós kormányt alakíthasson. Támogatói szerint viszont a saját tartományában elért gazdasági sikerek mind mellette szólnak.
A 63 éves férfi már negyedik időszakát kezdi meg Gudzsarát tartomány vezetőjeként, ahol sikerült javítania az elektromos infrastruktúrán, az úthálózaton, és olyan külföldi vállalatokat vonzott a térségbe, mint a Ford vagy a General Motors. Ez is vonzó az ország többségét kitevő hindu közösség számára, mint ahogy az is, hogy Modi fiatal kora óta tagja a nacionalista Rashtriya Swayamsevak Sangh (RSS) szervezetnek, amely hindu állammá kívánja tenni Indiát. Ehhez a mozgalomhoz kapcsolódik szorosan a BJP is. Emiatt a nacionalizmus miatt is bírálják a muzulmánok, és azzal vádolják, hogy saját tartományában semmit nem tett a hinduk és a muszlimok közötti összecsapások megakadályozására, amelyekben legtöbbször a muszlimok húzták a rövidebbet. Több olyan összecsapásra is sor került, ahol több száz muszlim vesztette éle-tét, és Modi tartományi vezetőként semmilyen szankciót nem vezetett be, hogy ezeket az összecsapásokat megakadályozza, vagy a felelősöket megbüntesse. Egy 2002-ben történt incidens miatt az egyik áldozat özvegye bíróság elé állíttatta Modit, ám az indiai legfelsőbb bíróság szerint nem állt elegendő bizonyíték rendelkezésre a vád alá helyezésre.
2005-ben az Egyesült Államok nem adott vízumot Modinak azzal az indokkal, hogy kormányhivatalnokként „súlyosan sérti a vallásszabadságot”. A hideg viszony Amerikával azonban felengedni látszik, a múlt hónapban hivatalából visszavonult indiai nagykövet, Nancy Powell fogadta Modit. A nagyvállalatok is örülnének annak, ha a BJP jól szerepelne a választásokon, ugyanis a hindu nacionalizmus mellett a szabad piacgazdaság támogatása is egyik fő eleme a párt programjának. A párt győzelmi kilátásai már korán stimulálni kezdték a tőzsdét, amely idén tavasszal újra jól teljesít, és az indiai fizetőeszköz árfolyama is javulni kezdett.
Modi sikerei saját tartományában az indiaiak számára is azt a benyomást keltik, hogy sikerülhet meghoznia az áttörést az IT-szektor kifulladása miatt stagnáló indiai gazdaságban, amely egyre alacsonyabb mértékben növekszik. Szakértők szerint az országnak új iparágakra lenne szüksége, amelyek munkát tudnak adni annak az 1,2 milliárd embernek, akik nem tudnak elhelyezkedni az informatikai iparban, illetve fejlesztésekre volna szükség a mezőgazdaságban is, hogy növekedjen a termelékenység. Az úthálózat is fejlesztésre szorul, ugyanis a Pricewaterhouse Coopers legutóbbi riportja szerint az indiai gyárakban elkészült javaknak napokra van szükségük ahhoz, hogy a kikötőkbe eljussanak, míg más országokban ez az időtartam pár óra. Ezzel India termelő szektorának versenyképessége messze elmarad a konkurenciáétól.
A gazdasági problémákkal azonban nemcsak a BJP foglalkozik, hanem a Kongresszus is, amely hosszú ideje India kormányzó pártja. A két program között a módszerben van a legnagyobb különbség. Modi gazdaságpolitikája nem híve a kormányzati szabályozásnak, és gazdasági szakértők szerint ha hatalomra jut, akkor hasonlóan Margaret Thatcher 1986-os reformjához, amely Nagy-Britanniát a világ egyik legnagyobb pénzügyi központjává tette, ő is jelentősen csökkenteni fogja a szabályozást a gazdasági szektort érintően. Így a már most jelentős lobbierővel rendelkező indiai kereskedő vállalkozások számára még nagyobb mozgástér keletkezne a piacon.
Ezzel szemben a Kongresszus szívesen behozná Indiába az olyan áruházláncokat, mint a Walmart vagy a Tesco, amelyek eddig a helyi vállalkozásokat védő kormányzati szabályozás miatt nem tudták megvetni a lábukat Indiában. Ezzel a kormánypártnak kettős célja van: egyrészt, hogy csökkenteni tudják a jelenleg igen magas fogyasztói árakat, amelyek jelentősen stimulálják az inflációt. A másik cél pedig az, hogy a szakértelem és a minőségi elvárások jelentősen javíthatják a mezőgazdaság termelékenységét.
Mindkét párt célja a korrupció visszaszorítása, amely valóban igen erősen bénítja a gazdaságot, és szinte teljesen hitelteleníti a demokrácia eszméjét Indiában, viszont ezt nem olyan könnyű megtenni, mint amilyen könnyű megígérni. A Kongresszus hosszú ideje tartó kormányzása alatt mindenesetre nem sikerült ezzel hitelt érdemlően elbánni. Olyannyira nem, hogy a pártot a folyamatos korrupciós botrányok jelentősen megtépázták, és a jelenlegi pártvezető, Rahul Gandhi – Indira Gandhi korábbi miniszterelnök unokája –, nyilvánosan utalt rá, hogy nem is biztos benne, hogy szívesen elvállalná a kormányfői munkát. Május 16. után pedig, amennyiben Modi győz, kiderül, vajon neki sikerül-e jelentős változást hozni e téren.
2014. 04. 18. (XVIII/16)
