A brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) 10 intézménye ismerte el, hogy emberi maradványokat is elégettek, közülük néhány, amely hőfejlesztésre fordítja a beérkező hulladékot, a szemétből energiát előállító kemencékben semmisítette meg azokat. A Channel 4 tényfeltáró műsora szerint 27 NHS-létesítmény legalább 15 500, a terhesség 24. hete előtt elhunyt babát égetett el az utóbbi két év folyamán. A műsor vendége, Dr. Dan Poulter egészségügyi miniszterhelyettes teljes mértékben elfogadhatatlannak nevezte az eljárást, és az Egészségügyi Minisztérium elrendelte annak azonnali leállítását. Sir Bruce Keogh, az NHS orvos igazgatója szerint, bár „az égetés nem illegális az Egyesült Királyságban, szakmai útmutatások alapján helytelen megoldás; más módszerek sokkal méltóságteljesebbek ebben a kényes helyzetben”. A műsor szerint a szülőkkel gyakran mindenféle együttérzés nélkül bántak, és nem is egyeztettek velük a maradványok sorsáról, vagy pedig félreinformálták őket. A több helyen előforduló, meglehetősen kegyetlen bánásmódot egy érintett hölgy esetével mutatta be a Channel 4, akivel a nővér egyszerűen közölte, hogy nyolchetes korában elvetélt gyermekét a napi hulladékanyaggal együtt fogják elégetni.
Az ipswichi kórház, mely az adás alapján szintén érintett, úgy reagált, hogy ők maguk nagy gonddal kezelik az elvetélt magzatok maradványait, és elhamvasztják őket. Ugyanakkor mély aggodalommal fedezték fel, hogy egy másik kórházból származó, több mint 1100 magzati maradványt égettek el náluk a klinikai szeméttel együtt. Habár a kétféle eljárás közötti különbség látszólag csekély, a Halvaszületés és Csecsemőhalál Alapítvány (Sands) útmutatása szerint az ilyen jellegű elégetést nem szabad hamvasztásnak nevezni. Az alapítvány szerint egyúttal, amikor csak lehetséges, inkább hamvasztást kellene alkalmazni. Szóvivőjük ezt azzal indokolta, hogy „kutatások kimutatták, hogy a terhesség megszakadásának időpontja nem jelzi előre a szülők által érzett gyász mélységét, hiszen ők nem a »magzat« kifejezést használják, hanem a terhesség első pillanatától kezdve »gyermeket« várnak”.
A tájékoztatás mértékét és milyenségét illusztrálandó, a műsor Anglia egyik legjelentősebb kórházát, a cambridge-i Addenbrooke’s-t hozta fel példának, ahol az érintett anyákat a kórház írásban tájékoztatta, hogy a maradványokat elhamvasztják, ám azok valójában a kórház hulladékégetőjébe kerültek. Az egészségügyi intézmény szerint viszont képzett szakemberek konzultálnak a páciensekkel ilyen esetekben, tisztelettudóan és kellő érzékenységgel. Erre úgy reagált a Sands szóvivője, hogy bármilyen nagy törődésben is részesülnek a szülők, az nem enyhítheti a fájdalmat, viszont az érzéketlen kezelés rövid és hosszú távon is rosszabbá teheti a helyzetet.
Az illetékes Emberi Szövet Hatóság (HTA) nem tiltja a csecsemők fent említett módon való elégetését, amennyiben a terhesség megszakadása a 24. hét előtt következik be. A hatóság rendelkezése alapján mindazokat a nőket, akiknek abortuszuk volt vagy elvetéltek, kötelező tájékoztatni a babák testének kezelési módjairól, tehát a temetés, hamvasztás vagy égetés lehetőségéről. Az útmutatás szerint ez utóbbit „érzékenynek” kell tekinteni, és éppen ezért nem szabad a szeméttel együtt kezelni.
A Care Quality Commission, az egészségügyi ellátás minőségével foglalkozó bizottság is vizsgálja az ügyet. A szervezet kórházakkal foglalkozó vezető ellenőre, Sir Mike Richards lapunkhoz is eljuttatott nyilatkozata szerint „elszomorító, hogy a kórházak nem adnak információt, és nem is konzultálnak az érintettekkel és családjukkal”. Mint elmondta, „ez sérti a szolgáltatásokat igénybe vevők tiszteletével és a döntésbe való bevonásával kapcsolatos elvárásainkat. Tüzetesen megvizsgáljuk az értesüléseket, melyek aggodalomra adnak okot, és ha szükséges, bejelentés nélkül is folytathatunk nyomozást”.
A közvéleményt nem csak a megtörtént szabálytalanságok és etikátlannak minősített eljárások aggasztják – internetes aláírásgyűjtés indult, amely további vizsgálatot és a megfelelő személyek felelősségre vonását is kezdeményezi.