hetilap

Nagy-Britanniában a szokásoknak megfelelően nemcsak európai parlamenti választásokat tartottak a múlt csütörtökön, hanem azzal párhuzamosan önkormányzati választásokat is – az eredmény pedig mindhárom parlamenti párt számára nagyon fájdalmas volt. A UKIP ugyanis sok biztosnak tűnő helyen vitt el szavazókat mind a három párttól. Andrew Grice az Independent vezércikkében úgy fogalmazott, hogy a brit politikai rendszert „tíz­ezer voltos áramütés érte” az elmúlt héten.
Kellemetlen meglepetésben volt része a Munkáspártnak (Labour), akik a vártnál sokkal szerényebb eredményt értek el, mivel a UKIP nagyobb sikerrel szólította meg a Labour törzsszavazóit, a munkásokat. David Lammy, Tottenham munkáspárti képviselője szerint „nincs kétség afelől, hogy a UKIP darabokra harapja a Labour munkás szavazótömbjét”. Ez pedig nagyon rossz üzenet a jövőre nézve. A múlt csütörtökig Ed Miliband, a párt vezetője azt hihette, hogy kényelmes többsége lesz majd a jövő évi parlamenti választásokat követően. A helyi választások eredményét látva viszont úgy tűnik, ha meg is nyerik a 2015-ös parlamenti választást, a Labour nem tud egymaga kormányt alakítani.
A Munkáspárt taktikája a UKIP-pel szemben egyértelműen semleges volt, nemigen foglalkoztak az EU-szkeptikus párt egyre nyilvánvalóbb népszerűségével. Ennek elsődleges oka az volt, hogy mindeddig úgy tűnt, a UKIP elsősorban a toryk számára jelent fenyegetést (Kemény üzenet. Hetek, 2014. április 30.). Erre valóban sok jel mutatott, a tavalyi évben számos aktivista a UKIP-hez „dezertált” a konzervatív párttól.
A UKIP jó szereplése azonban, amelynek során több mint 150 önkormányzati képviselői helyet szereztek, illetve közel 30 százalékot értek el az európai választásokon, a Munkáspárt számára is aggodalomra adhat okot. 1984 óta nem fordult ugyanis elő az Egyesült Királyságban, hogy ne az ellenzéki nagy párt nyerjen az EP-választásokon. A Labour önkormányzati választási eredményeiből is hiányzik a dinamizmus: bár a párt több mint 300 önkormányzati képviselői helyet nyert, ez nem tekinthető átütően sikeres szereplésnek. Elemzők szerint egy évvel a parlamenti választások előtt ötszáz körüli képviselői hely lett volna meggyőző.
Bár a toryk több mint kétszáz önkormányzati helyet vesztettek, az eredmény nem sújtotta porba a konzervatívokat – a jelentős veszteségek ellenére nem szenvedtek megsemmisítő vereséget. Az EP-választásokon elért listás  eredményük pedig alig több mint egy százalékkal rosszabb a Munkáspárténál. Mivel a UKIP a bevándorlás megfékezésével kampányolt, David Cameron ígéretet tett, hogy beterjesztik az EU-ból érkező bevándorlást megszorító törvényüket. A konzervatívok, nem teljesen ok nélkül, abban bíznak, hogy amikor gazdaságra és konkrét programokra kerül sor, akkor a választók inkább bennük bíznak, mint az egyetlen üzenettel – a bevándorlással – kampányoló UKIP-ben. Egy erősödő UKIP azonban megfelelő nyomásgyakorlással a jövőben elérheti az unióból való kilépésről szóló referendum kiírását is. David Cameron miniszterelnök egyébként korábban azt is megígérte, hogy ha hatalmon maradnak a konzervatívok, akkor 2017-ben megtartják a népszavazást az ügyben. Egy esetleges unióellenes eredmény beláthatatlan következményekkel járhatna Európára nézve.
A UKIP berkein belül szintén óriási eredménynek és egyben áttörésnek érzik a helyhatósági és európai választási eredményt. Nigel Farage úgy fogalmazott, hogy a „Ukip-róka már benn van a Westminster tyúkóljában”, arra utalva, hogy ezt követően a parlamenti választásokon is sikert érhetnek el. Eddig ugyanis – köszönhetően a brit, egyéni választókörzetekre épülő választási rendszernek – még nem volt parlamenti képviselőjük. A The Observer információi szerint a sikeren felbuzdulva a UKIP mintegy húsz olyan egyéni körzetre fog fókuszálni, amely nem tartozik sem a konzervatívok, sem a baloldal fellegvárai közé. A helyhatósági szereplésük alapján ugyanis ezekben a körzetekben számíthatnak arra, hogy sikerül a pártot helyi szinten is felépíteniük a következő egy évben.
A UKIP által kitűzött stratégia egyszer már bevált: a kilencvenes években a Liberális Demokrata Párt ugyanígy a helyhatósági választásokon tudta megvetni a lábát, és kiépíteni azt a bázist, amely 2010-ben már mint­egy 23 százaléknyi szavazatot – egyben 57 parlamenti mandátumot – hozott a pártnak.
Amely mellesleg épp most látszik szétforgácsolódni: a liberális demokraták, a leginkább EU-barát brit párt több mint 250 önkormányzati képviselői helyet vesztett, az európai választások eredményeként pedig tizenegy képviselőjükből tíz mondhat búcsút az Európai Parlamentnek. A hatalmas kudarc következtében a párt képviselői felvetették Nick Clegg távozásának a lehetőségét is, aki látványosan alulmaradt Nigel Farage-zsal szemben a szavazást megelőző élő tévévitában. Mindezek után a tagság és a párt tisztségviselői közül sokan „vért kívánnak”, és ahogyan a hétvégén fogalmaztak, inkább egy olyan vezetőt szeretnének, aki a liberálisok politikájával foglalkozik, nem pedig a saját előmenetelével.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek