A donyecki és luganszki területeken tartott népszavazást a krímihez hasonlóan önkényesen, az ukrán törvényeket figyelmen kívül hagyva hirdette meg a területek önjelölt vezetése. Noha Vlagyimir Putyin is azzal a kéréssel fordult a szakadárokhoz, hogy halasszák el a megkérdőjelezhető törvényességű referendumot, a nép szavazott. A kézzel írott névjegyzék és a szavazókörök önkényes kialakítása miatt gyakorlatilag ellenőrizhetetlen a valós eredmény, ráadásul a szavazókörökben fénykép készült a fegyveres őrség mellett szavazó polgárokról, akik tökéletesen átlátszó urnákba dobták a helyszínen nyomtatott szavazólapokat.
Ilyen körülmények között természetesen egyetlen nemzetközi szervezet sem ismeri el törvényesnek az eredményt, ennek ellenére az orosz médiában remekül mutattak a hosszú sorok és a teli urnák mint a nép akaratának megtestesítői. Az orosz médiában úgy tűnt, hogy a kijevi „fasiszta juntától” mindenki egy emberként akar elszakadni, az önjelölt vezetők pedig kijelentették: attól, hogy a nemzetközi közösség nem ismeri el szuverén államnak a népköztársaságukat, ők megszervezik annak működését. Sőt, Vjacseszlav Ponomarjovnak, a szlovjanszki népi polgármesternek ennél nagyratörőbb tervei vannak: közölte, hogy a visszavonuló ukrán hadsereget nemcsak saját területükről kergetik el, hanem tovább indulnak nyugat felé.
A lapunknak nyilatkozó helyi lakosoknak egyébként pontosan ez a legnagyobb félelme. A délkeleti régiókban ugyanis gyakorlatilag megszűnt a közbiztonság: teljesen ellenőrizetlen csoportok kezébe kerültek fegyverek, az autószalonokból elvitték az autókat. Az ukránpártisággal megvádolt vállalkozásoknak szabotázstól kell tartaniuk: forrásunk szerint azt a fafeldolgozó vállalatot, ahol az ukrán hadseregnek vizet adtak, a szeparatisták porrá égették.
A különféle, sokszor köztörvényes bűnözők vezetése alatt álló érdekcsoportok a polgári lakosság háta és fedezéke mögül lőnek egymásra. Hogy ki melyik oldal embere, azt a maszk mögött képtelenség megállapítani – nehézfegyverzet van olyan csoportosulások kezében, amelyek semmiféle ellenőrzés alá nem tartoznak, hanem a „népből” verbuválódtak. Ukrán forrásaink szerint ezek a „nép fiai” sok esetben az aljanépet képviselik: lumpenek, kocsmatöltelékek és bűnözők vannak a maszkok alatt – ez jellemző mind az ukránpárti, mind a szeparatista oldalra.
Noha a népszavazáson megszólaltatott helyi lakosok arról panaszkodtak, hogy másodrendű állampolgároknak érezték magukat saját országukban, ezért kívántak elszakadni, az elmúlt években öt ukrán elnök közül három ebből a régióból került ki: Kucsma, Juscsenkó és Janukovics is a keleti régió szülötte, ennek megfelelően bőségesen jutott költségvetési pénz a régióra – bár a legtöbb esetben ez az oligarchák gazdagodásán volt tetten érhető. A „donyecki népköztársaság” vezetője, Denisz Pusilin már kérte a DNR (Donyecki Népi Köztársaság) felvételét az Orosz Föderációba – a Krímhez hasonlóan önálló szubjektumként Oroszország autonóm köztársasága kíván lenni. A luganszki nép egyelőre az elszakadást szavazta meg, a csatlakozásról is népszavazást akarnak kiírni, ugyanakkor a régió országgyűlési képviselője, Oleg Carjov teljesen új állam létrehozását irányozta elő Novorosszija néven, a két régió egyesítésével.
Egyelőre azonban jogilag mindkét terület Ukrajna részét képezi, és területén a hadsereg terrorellenes hadműveletet folytat a szeparatistákkal szemben. A helyi lakosok szerint a felkelők többsége helyi, ugyanakkor a felfegyverzésükben és irányításukban oroszok is részt vettek. Ennek alátámasztására elmondták, hogy Kramatorszkban az ukrán hadsereg alakulatát körbevették a helyi lakosok, majd néhány perc múlva megérkeztek a tankelhárító lövegekkel felfegyverzett álarcos szeparatisták. Emellett a helyi rendfenntartó erők dolgozói közül is sokan a felkelők oldalára álltak – ahogy ezt a május másodikán zajlott tragikus események mutatták, ahol a rendőrök nem akadályozták meg a 46 ember életét követelő rendbontásokat.
Helyi forrásaink szerint az álarcok mögé bújó felkelők sokszor az iskolákat, kórházakat és egyéb polgári intézményeket használják lőállásaik álcázására, pajzsként használva a polgári lakosságot. Egy helyi keresztény gyülekezet vezetőjét, Vaszilij Bunyjakot azért rabolták el, mert nem engedte az egyházi ingatlan tetején elhelyezni az orvlövész állását. Lapzártánkkor érkezett a hír, miszerint Bunyjak kiszabadult, és kórházban van. A Délkelet-Ukrajnai területekről nagy számban menekülnek az emberek az ország más részeire, hiszen az újdonsült népi köztársaságokban ellehetetlenült a normális polgári élet: az emberek élete és vagyona veszélyben van, nincs jogbiztonság, az állam nem védi meg a polgárait, önjelölt gárdák masíroznak.
2014. 05. 16. (XVIII/20)
