Néhány éve egy európai képviselőkből és újságírókból álló csoport tagjaként a Kneszetben járva személyesen is alkalmam nyílt meggyőződni arról, milyen karakterű politikus az akkor a parlament elnökeként szolgáló Reuven Rivlin. Amikor bejelentette, hogy európai vendégek érkeztek az ülésterembe, azonnal szólásra emelkedett az egyik ismert izraeli arab képviselő, Ahmed Tibi, aki mintegy 15 percen keresztül sorolta tiborci panaszait Izrael ellen, annak ellenére, hogy csak kétperces felszólalásra kapott lehetőséget. Amikor Rivlin figyelmeztette erre, Tibi azonnal elnyomást és cenzúrát emlegetett, mire több jobboldali zsidó képviselő visszakiabált, hogy „Próbáld meg csak ezt Ramallahban, koporsóban hoznának vissza!” Így átmenetileg teljes hangzavar uralta az üléstermet, de az elnök erélyesen kiabálva hamar rendet tett.
Akkor elmondott beszéde pedig a klasszikus demokratikus értékek és szabadságjogok, valamint az erős és biztonságban élő Izrael mellett elkötelezett politikai világképét is bemutatta: „Létezik egy rosszakaratú koalíció, amelyik meg akarja győzni Európát arról, hogy a cionista álom kudarcot vallott” – mondta az európai képviselőknek. „Nem szabad, hogy Európa egy olyan újabb frontvonallá váljon, amely számára Izraelnek kell bizonygatnia azt, hogy demokratikus ország. Amíg Izrael az egyetlen demokrácia a muzulmán és fanatikus Közel-Keleten, csak egyre mélyebbé válik a sorsszerű partneri viszony Izrael és Európa között” – mondta Rivlin, aki szerint tartani kell attól, hogy a térségben tovább szaporodnak a gyilkos és elnyomó rendszerek, amelyek gúnyt űznek a polgáraik szabadság iránti reményeiből, amint az 1979-ben Iránban is megtörtént. „Remélem, hogy nem ilyen formában jön el az »Új Közel-Kelet«, amiről sokan álmodtak” – tette hozzá a Kneszet akkori elnöke, nem titkoltan Simon Peresz víziójára utalva.
Rivlinnek most új pozíciójában Izraelt mint egyetlen demokratikus közel-keleti államot lehetősége lesz világszerte képviselni. Ez élesen eltér a Peresz által hangoztatott, és a legtöbb nemzetközi politikus által elfogadott „egyenlősdi” képtől, amely elszántan igyekezett „békepartnert” látni Izrael minden szomszédjában.