Paul Weston áprilisban olvasta fel a nyilvánosság előtt Winston Churchill A folyami háború című könyvének azon részeit, melyekben a fiatal Churchill a szudáni dzsihádisták elleni harccal, illetve az iszlámmal kapcsolatos tapasztalatait és nézeteit foglalta össze. A felolvasott részben Churchill többek között azt állította az iszlámról, hogy „ezrek válnak a hit bátor és hűséges katonáivá: mindannyian tudják, hogyan kell meghalni, de a vallás által gyakorolt hatás megbénítja a társadalmi fejlődését azoknak, akik követik azt. Nincs haladásellenesebb erő a világon”.
Weston célja az volt, hogy rávilágítson: a mai politikailag korrekt Nagy-Britanniában akár fel is jelenthetik vagy letartóztathatják azt, aki – Churchill szavait idézve – a veszettséghez hasonlítja az iszlámot. A képviselő szerint annyira súlyossá válhat a helyzet, hogy „már nem lehet idézni a valaha élt legnagyszerűbb angol férfi szavait, és akkor komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogy mit mondhatunk még ki ebben az országban. A szólásszabadság nemsokára tiltott területté válik, amennyiben bizonyos témákról esik szó” – tette hozzá a politikus.
Az ügyben megszólaló szakértők szerint a vallásszabadsághoz hozzátartozik az is, hogy az emberek kifejezhetik a véleményüket a hittel kapcsolatban. „Nincs vallásszabadság, ha nincs szabadságunk kifejezni a nézeteinket bizonyos vallásokkal kapcsolatban” – jegyezte meg George Igler, a Discourse Institute munkatársa James McConnell brit evangéliumi pásztor ügyével kapcsolatban. McConnellt gyűlölet-bűncselekmény gyanújával vonta kérdőre a rendőrség egy istentisztelet után, melynek során arról beszélt, hogy mekkora fenyegetést jelent Nagy-Britannia számára a radikális iszlám. „Az iszlám pogány. Az iszlám sátáni. Az iszlám olyan tan, amely a pokolból származik.” A pásztor saját elmondása szerint önként ment a rendőrségre, és bocsánatot is kért kemény szavaiért.
Nemcsak a politikusok és aktivisták vannak kitéve a letartóztatás veszélyének, hanem utcai evangélistákat és pásztorokat is előállítanak a rendőrségen, amennyiben az iszlám, a bevándorlás vagy a homoszexualitás ellen beszélnek. Tony Miano utcai prédikátort például azért tartóztatták le Skóciában, mert „sértő” volt, ahogy a szexuális erkölcstelenség ellen beszélt.
Az elmúlt időszak eseményei után Nagy-Britanniában sokakban felmerült a kérdés, hogy vajon mennyire van érvényben a szólásszabadság. Simon Calvert, a Keresztény Intézet elnökhelyettese szerint a lelkészek továbbra is a teljes Bibliát prédikálhatják, azonban hozzátette: az elmúlt években több olyan eset is előfordult, hogy a rendőrség megmondta az utcai prédikátoroknak, hogy miről nem beszélhetnek. Mindezek ellenére Calvert szerint idén jelentősen javult a szólásszabadság helyzete Nagy-Britanniában a közrendről szóló törvény módosítása miatt, amelynek értelmében eddig bűncselekménynek számított, ha valaki megsértett valakit. A szakember szerint szükség is volt a módosításra, ugyanis gyakran az utcai prédikátorok ellen használták fel a törvényt.
Annak ellenére, hogy történt változás, a mások megsértéséről szóló rész továbbra is érvényben maradt. „És mi van, ha valaki megérdemli, hogy megsértsék?” – teszi fel a kérdést Anne Marie Waters, a Saríafigyelő vezetője, aki szerint az „öncenzúrázás nagy probléma Nagy-Britanniában. Az emberek félnek beszélni, nem merik kimondani, amit gondolnak. Ebből a szempontból a szólásszabadság súlyosan sérült.”
Azzal kapcsolatban, hogy vajon van-e még szólásszabadság Nagy-Britanniában, megoszlanak a vélemények. Calvert szerint van, míg Weston és Igler azt állítja, hogy mivel fontos politikai és vallási kérdésekben korlátozzák a szabad véleménynyilvánítást, már nincs szólásszabadság. Igler szerint a következő lépés az lesz, hogy „az állam fogja megmondani, mely vélemények elfogadhatóak, és melyek nem.” Paul Weston pedig a jövőben is próbára fogja tenni a törvényt, hogy rámutasson: már nincs szólásszabadság, és a tetteiért akár a börtönbüntetést is hajlandó vállalni.
2014. 07. 18. (XVIII/29)
