hetilap

A több mint két évtizedig tartó második szudáni háborút lezáró békeszerződés után 2011 januárjában a többségében keresztények által lakott déli országrész 99 százaléka a muzulmán Szudántól való elszakadásra szavazott. Bő fél évvel később, a Dél-Szudán néven alakult új állam előtt megnyílt a felemelkedéshez vezető út. A hatalmas olajkészlettel rendelkező ország, amely békeidőben naponta 350 ezer hordó olajat termelt ki és értékesített hordónként 68 dollárért, a 2013 decemberében kitört háború miatt ma ennek felét sem produkálja. Azonban a korábbi, évente több mint 7 milliárd dolláros olajbevétel sem az országot, hanem a politikai elit svájci bankszámláját gazdagította.
Az olaj feletti ellenőrzés megszerzése a valódi indítéka a háborúnak is, amely a függetlenségért egykor közösen harcoló miniszterelnök és helyettese közötti konfliktussal kezdődött. Ennek során a dinka népcsoporthoz tartozó Salva Kiir elnök puccskísérlet tervezésével vádolta meg beosztottját, a nuer származású Riek Machart, majd menesztette posztjáról. Kettejük, valamint az általuk képviselt etnikumok között folyamatos volt a gyűlölködés, amely miatt már novemberben sejthető volt a fegyveres konfliktus kirobbanása. Hilde Johnson, az ENSZ Dél-Szudánba küldött különleges megbízottja szerint akkor még senki sem gondolta, hogy egy esetleges háború során olyan mértékben szabadul el a pokol, mint ahogy április közepén Bentiuban is történt, ahol százával feküdtek a holttestek az utcákon (Polgárháború etnikai alapon. Hetek, 2014. április 25.). Johnson, akinek három évre szóló mandátuma a héten járt le, a helyzetet a június 10-én aláírt fegyverszüneti megállapodás ellenére aggasztónak látja, hiszen a fél éve tartó háború során korábban már két olyan tűzszünetet is megkötöttek, amely után hamarosan ismét ki­újul­tak a harcok. Annak ellenére, hogy augusztus 10-éig alig egy hónap van hátra a hatvan napból, amely alatt Salva Kiirnek egy konszenzuson alapuló átmeneti kormányt kellene felállítania, eddig ez ügyben nem sok eredmény született, mindkét fél ugyanis időhúzásra játszik.
Dél-Szudán a jelenlegi konfliktus kirobbanása előtt is bőven el volt látva fegyverekkel, amelyek még a szudáni polgárháborúból maradtak meg, a háború kezdete óta szinte korlátlanul áramlik a fegyver külföldről is az országba. Michelle Kagari, az Amnesty International Afrikáért felelős szárnyának igazgatóhelyettese szerint a konfliktus egyedüli megoldása, hogy minden állam együttesen felfüggeszti a fegyver­eladást Dél-Szudánnak, ahol mindmáig nem ra­ti­fikáltak alapvető, az afrikai országokban érvény­ben lévő emberjogi törvényeket.
Nem csoda, hogy a konfliktus során mind a kormányerők, mind a lázadók háborús bűnök sorozatát követték el civilek, köztük gyermekek ellen. Több mint 10 ezer embert öltek meg, 1,3 millió ember menekült el otthonából, és több mint 100 ezren húzódnak meg ENSZ-békefenntartó bázisokon, ahol a legégetőbb szükségek ellátásához kellő pénznek a fele sem áll rendelkezésre.
A háború miatt a farmerek nem tudták bevetni az egyébként termékeny dél-szudáni termőföldeket, melyek békeidőben fél Afrikát is képesek lennének ellátni élelemmel. A helyben dolgozó humanitárius szervezetek szerint mintegy 4 millió embert fenyeget az éhínség. A fővárosban, Jubában, az ország egyetlen gyermekkórházában az orvosok az éhhalál küszöbén lévő, felpuffadt hasú gyerekek életéért küzdenek. Az egyébként is alultáplált emberek állapotát tovább ronthatja a küszöbön álló kolerajárvány, ami óriási kihívás elé állítja az egészségügyi intézményeket. Ezekre egyébként az elmúlt három évben egyetlen fillért sem költöttek, dacára annak, hogy Dél-Szudán megalakulásától fogva hatalmas mértékű nemzetközi segélyeket kapott.
Az ország ugyanis már megalakulásakor sem indult jó esélyekkel. Az ország 10 milliós lakosságának háromnegyede analfabéta és egyharmada krónikusan alultáplált volt; csak a lakosság 1 százalékának volt a lakhelyén bevezetve az elektromos áram. A segélyek egy része azonban, mint ahogy azt Kiir elnök be is vallotta, főként politikusok zsebébe került. Amit mégis fejlesztésre fordítottak, azt a fővárosban tartották, elhanyagolva a vidéket, ahol a betonutak hiánya miatt a májusban kezdődött esős évszak sártengerré változtatta az országot, lehetetlenné téve az élelmiszer-szállítmányok eljuttatását a nélkülözőkhöz. A szociális, politikai és gazdasági mutatók alapján az országokról készített rangsor szerint Dél-Szudán 2014-re a Föld leggyengébb és leginstabilabb államává vált, megelőzve ebben még Szomáliát is (lásd kapcsolódó cikkünket). Mindezek ellenére a főváros a függetlenség 3. évfordulójára emlékeztető plakátokkal van tele.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek