Az indiai Nemzeti Bűnügyi Nyilvántartási Hivatal (NCRB) adatai szerint 2013-ban több mint 33 700 nemi erőszakot jelentettek a hatóságoknak; azaz, az ország lakosságát tekintve, évente százezer emberből 2-3 személy esik áldozatául. A korábbi évekhez képest a bejelentések száma mintegy 7 százalékkal nőtt, dacára annak, hogy 2012 decemberében az egész világot megrázó, és több indiai nagyvárosban heves tüntetéseket kiváltó eset kapcsán az indiai törvényhozás szigorította a szexuális bűncselekményekre kiszabható büntetést. Mint ismert, Delhiben egy buszon brutálisan bántalmaztak és megerőszakoltak egy 23 éves nőt, aki később belehalt sérüléseibe. A szigorúbb törvények ellenére nem mérséklődött a nőkkel szembeni szexuális erőszak. 2014 januárjában, szintén Delhiben, egy 51 éves dán turista, Nyugat-Bengál fővárosában, Kolkatában (Kalkuttában) pedig egy 16 éves lány esett csoportos nemi erőszak áldozatául – és az esetek nagyobb része természetesen be sem kerül a médiába.
A többségében nagyvárosokban történt incidensekről szóló híradások ellenére az NCRB adatai szerint a szexuális jellegű bűncselekmények több mint 90 százaléka kisebb vidéki településeken, falvakban történik, akárcsak az a május utolsó napjaiban történt eset, amelynek kapcsán az ENSZ gyermekjogi bizottságának elnökhelyettese, Benyam Mezmur is felemelte a hangját. Mint arról a média is széles körben hírt adott, Uttar Pradesh állam egyik kis falujának határában egy több tagból álló banda két tinédzser lányon követett el nemi erőszakot, és őket egy fára felakasztva gyilkosságot. Bár az elkövetőket elfogták, a falu nőlakossága retteg. „Ha velük megtörtént, bármikor megtörténhet velünk is” – állítják. A 15 éves lány és 14 éves unokatestvére ugyanis semmi olyat nem tett, amivel a banda tagjainak a figyelmét felhívta volna. Ugyanazt tették, mint minden más falubeli naponként: aznap este is kimentek a mezőre, hogy könnyítsenek magukon. Az egyik lány édesanyja elmondta, hogy korábban soha nem engedte ki egyedül a lányát, ez volt az első alkalom, hogy nem kísérte el.
Indiában ugyanis a falvak többségének nincs víz- és csatornaellátása, és egy 2014-es felmérés szerint a vidéki háztartások egyharmadának van csak saját WC-je. Annak ellenére, hogy a vidék vízellátásának fejlesztését a kormány már 1972-73-ban kezdeményezte, 2008-ban a vidéki településeknek csak 21 százaléka rendelkezett víz- és csatornahálózattal. Ezt követően hirdette meg India a „Vízellátást mindenkinek 2012-re” programot, sajnos azonban nem sok sikerrel. Az UNICEF szerint Indiában a lakosság fele, azaz 638 millió ember továbbra is a szabad ég alatt végzi a dolgát. Egy néhány éve készített ENSZ-jelentés alapján Indiában könnyebb mobiltelefonhoz jutni, mint WC-hez.
Régi időkre visszanyúlóan, a falvak lakói meghatározott rend szerint mentek ki a mezőre alapvető higiéniai szükségeiket elintézni. A nap eltérő időszakában tették ezt a férfiak és a nők; az utóbbiak hajnalban vagy este. Azonban míg a sötétség egyrészt biztosítja a szükséges elkülönülést, a fenyegetettség is nagyobb. Az utóbbi idők erőszakhullámára való tekintettel a szülők már nem engedik, hogy lányaik egyedül menjenek ki, sőt egyes helyeken a falu teljes nőlakossága együtt vonul ki, hogy adott esetben egymás segítségére siethessenek. Az állandó veszély miatt igyekeznek a lehető leggyorsabban végezni, ami például gyomorrontás esetén nem egykönnyen tehető meg.
A szegény vidéki lakosság nőtagjai ellen elkövetett nemi erőszak másik oka az ősi kasztrendszerhez kötődik, hiszen az áldozatok többsége – akárcsak a két tizenéves lány – az alacsonyabb kasztokból kerül ki, akiket a régi szokás szerint nem bűn bántalmazni. Az egyik leginkább érintett államban, Uttar Pradeshben, ahol nemi erőszak miatt naponta 10 bejelentés történik, a jelenlegi kormányzó miniszter apja, a korábban szintén politikai tisztséget betöltő Mulayam Singh Yadav a nemi erőszakért járó halálbüntetés bevezetése ellen kampányolt. Véleménye szerint, mellyel nincs egyedül az indiai társadalomban, „a fiúk mindig is fiúk maradnak, és néha hibát követnek el”.
A közelmúltban két egyetemi hallgatólány olyan farmerba építhető speciális jelzőrendszert fejlesztett ki, amelynek gombja nemi erőszak veszélye esetén megnyomva a helyi rendőrségen jelez, lehetővé téve a tett színhelyének azonosítását is. Az eszközt már 200 rendőrőrsön tesztelik, ám a sikerhez nemcsak az kell, hogy a különleges farmert a legszegényebb, és egyben legkiszolgáltatottabb réteg is be tudja szerezni, hanem a rendőrség együttműködése is. Arra, hogy ez ma még nem teljesül maradéktalanul, példaként álljon a két tinédzserlány esete, akiknek keresését csak jóval a szülők által tett bejelentést követően kezdték meg, vagy azé a nőé, akit egy Uttar Pradesh-i őrsön négy szolgálatban lévő rendőr erőszakolt meg június közepén.
2014. 07. 11. (XVIII/28)
