Beszámolók szerint az Iszlám Állam harcosai több napig ostromolták az Irak északi részén fekvő Kocho falut. Miután bevették a települést, ultimátumot adtak a többnyire jazidi kisebbséghez tartozó helyi lakosoknak: vagy áttérnek az iszlám hitre, vagy halál vár rájuk. Az ultimátum határideje múlt pénteken járt le. A milicisták ekkor az embereket egy iskolába rendelték, és azt ígérték nekik, hogy elhagyhatják a falut, ha az adataikat felvették. Ehelyett azonban szétválasztották a férfiakat a nőktől és a tizenkét év alatti gyermekektől. Ezután a férfiakat és a tizenéves fiúkat a falu szélén csoportokban agyonlőtték. Egy negyvenkét éves férfi, aki állítása szerint magát halottnak tettetve tudta elkerülni a halált, arról számolt be, hogy a terroristák a mészárlás után körbejárták a holttesteket, és végeztek azokkal, akiket még élve találtak. A nőket és a gyermekeket elhurcolták, állítólag Tal Afarban tartják őket fogva. Az Amnesty International nemzetközi szervezet szerint több ezer jazidi lehet az Iszlám Állam fogságában, akiket a térségből raboltak el.
Egy másik jogvédő csoport pedig azt közölte, hogy az elmúlt két hétben a dzsihádisták Szíria keleti részén az egyik törzs hétszáz tagját mészárolták le. Az áldozatok többsége civil volt. Beszámolók szerint a dzsihádisták még júliusban kerültek szembe a törzzsel, amikor két olajmezőt foglaltak el a térségben. Szíriában egyébként az ország közel egyharmada áll az Iszlám Állam ellenőrzése alatt, többnyire északi és keleti, vidéki térségek.
A történtek fényében furcsán hangzott Barack Obama „diadalittas” bejelentése, miszerint sikerült megtörni az iszlamisták ostromát a Szindzsár-hegységben, és sok ártatlan életet megmentettek. Az amerikai légicsapások folytatódnak – ezt az elnök is egyértelművé tette. Eközben lépésre szánta el magát az Európai Unió is. Az uniós külügyminiszterek rendkívüli ülésen döntöttek arról, hogy támogatják az iraki kurd harcosok felfegyverzését, akik főként a szovjet időkből származó katonai eszközökkel rendelkeznek. A lépést még a külföldi katonai szerepvállalástól általában tartózkodó Németország is fontosnak tartja. Berlin páncélozott járműveket, sisakokat és golyóálló mellényeket ígért.
A nemzetközi közösség biztató fejleménynek tartja, hogy a kurd pesmergának sikerült visszafoglalnia az egész Irak számára létfontosságú moszuli gátat. A helyzet javulását várják attól is, hogy Núri al-Máliki, aki áprilisban megnyerte a választásokat, de azóta sem tudta kormányát felállítani, hosszú huzavona után lemondott újabb miniszterelnöki ambícióiról. Az iraki államfő a szintén síita Haider al-Abadit bízta meg kormányalakítással, akit több szunnita vezető is pozitívan fogadott.
Az új kabinetnek – amennyiben sikerül 30 napon belül felállnia – rendkívüli kihívásokkal kell szembesülnie: egyesíteni kell a megosztott országot, és fel kell venniük a harcot a jól felfegyverzett dzsihádisták ellen. Az Iszlám Állam harcosai két katonai bázist rohantak le Irakban, amelyekben több százmillió dollár értékű készlethez jutottak hozzá. Többek között amerikai tankokat, páncélozott járműveket és olyan vállról indítható föld-levegő rakétákat szereztek, amelyekkel alacsonyan szálló repülőgépeket is le tudnak lőni. Ráadásul ezeket használni is tudják, mivel több egykori iraki katonai tisztviselő is átállt hozzájuk. John Maguire, a CIA egyik korábbi iraki vezetője azt állítja, hogy a jelenlegi fegyverkészletük öt évre elegendő.
Amerikai terrorelhárító tisztviselők azonban nem csak a Közel-Kelet miatt aggódnak. Attól tartanak, hogy az iszlamista csoport – amely villámgyorsan a leghatékonyabb katonai erővé nőtte ki magát –, sikerein felbuzdulva Nyugat-Európára és az Egyesült Államokra is lecsaphat. Az Iszlám Államnak ugyanis több ezer külföldi fegyverese van. Becslések szerint a terrorhadsereg legalább 10 százalékát törökök teszik ki, de több ezer tunéziai, egyiptomi és jordániai iszlamista is csatlakozott a szervezethez. Emellett Európából, az Egyesült Államokból és Ausztráliából is százával érkeztek dzsihádisták, hogy kivegyék részüket a harcokból. Félő, hogy ezek hazatérve terrorsejteket hoznak létre. A fejlemények még aggasztóbbnak tűnnek amiatt is, hogy egyre több al-Kaidához köthető dzsihádista szimpatizál az Iszlám Állammal, annak ellenére, hogy a nemzetközi terrorszervezet vezetője, Ajman al-Zavahiri elutasítja a csoportot.
A nyugati hatóságok különösen a közösségi portálokat tartják szemmel. A Twitteren ugyanis több tízezer olyan poszt jelent meg, amelyben a dzsihádisták támogatói azzal fenyegetőznek, hogy amerikai nagykövetségeket robbantanak fel. Az amerikai titkosszolgálat nyomoz amiatt a fénykép miatt is, amelyen az látható, hogy Washingtonban a Fehér Ház előtt egy kéz egy okostelefont mutat fel, amelyen az Iszlám Állam zászlója látható. Egy másik Twitter-bejegyzésen pedig ez olvasható: „Ott vagyunk az államaitokban, a városaitokban és az utcáitokon” (kis képünkön).
A terrorveszélyt a britek is érzik, a The Times című konzervatív napilap egy nemrégiben készített felmérése szerint a válaszadók 80 százaléka úgy véli, hogy Nagy-Britanniát is fenyegetik az Irakot és Szíriát lerohanó dzsihádisták. Sőt, a megkérdezettek 40 százaléka támogatná a brit királyi légierő bevetését az Iszlám Állam ellen. Az aktívabb brit szerepvállalást készítheti elő David Cameron kormányfő írása a legutóbbi Sunday Telegraph-ban. A miniszterelnök arra figyelmeztetett, hogy az „iszlám szélsőségesség egy olyan mérgező ágazatával” került szembe
a Nyugat, amely Nagy-Britannia utcáira is a terrort hozhatja el, ha nem győzik le. Cameron szerint a nemzetközi közösségnek szilárd biztonsági választ kell találnia az iraki válságra, mert légicsapásokkal nem lehet az Iszlám Államot legyőzni. A miniszterelnök fontosnak tartja azt is, hogy a hazai fronton is elővigyázatosak legyenek: a kormánynak olyan intézkedéseket kell hoznia, amelyekkel megakadályozzák, hogy az országban harcosokat tudjanak toborozni dzsihádisták. Beszámolója szerint már 28 ezer terrorizmussal kapcsolatos anyagot szedtek le az internetről. Cameron viszont attól tart, hogy a terroristák elleni küzdelem végig fogja kísérni politikai pályafutását. Ugyanakkor a cikk megjelenésének másnapján egyértelműen kijelentette, hogy nem fog katonákat küldeni Irakba.
Haider al-AbAdi
Az új iraki kormányfő 1952-ben született. A Bagdadi Egyetemen elektrotechnikát tanult, majd a Manchesteri Egyetemen szerzett doktori fokozatot. Nagy-Britanniában több évig dolgozott is, az 1980-as és 90-es évek nagy részét pedig száműzetésben töltötte. Szaddám Huszein uralma alatt – állítása szerint – két testvérét megölték, egyet pedig bebörtönöztek. 2003-ban tért vissza Irakba, azóta több magasabb pozíciót is betöltött. 2006 óta parlamenti képviselő, és több parlamenti bizottságban elnökölt. Neve már régebben felmerült lehetséges kormányfőként. Kevésbé tartják megosztó személyiségnek, mint Málikit. Ugyanakkor mindkettejük politikai gyökerei egy olyan síita párthoz nyúlnak vissza, amely az 1970-es években fegyveres harcot vívott a Baath-rezsim ellen. Abadi folyékonyan beszél angolul, jobban érti a Nyugatot is, és hajlandóbb a kompromisszumra. Elemzők azonban arra figyelmeztetnek, hogy radikális változások nem várhatóak tőle. Iránnal ő is baráti viszonyt ápol, az Iszlám Állam elleni harchoz is elfogadná Teherán segítségét.
2014. 08. 21. (XVIII/34)
