Az Európai Unióban becslések szerint 38 millió muszlim embertársunk él, míg csak 1,1 millió zsidó. Az elmúlt hetekben az európai nagyvárosokban több palesztinpárti tömegtüntetésre került sor. Létszám alapján a legnagyobb megmozdulások Londonban történtek (45 ezer fő), de jelentősnek mondható Párizsban a 15 ezres, Hol-landiában a 10 ezres, és Németországban az 5 ezres demonstráció is. Európa legkülönbözőbb városaiban zsidó személyeket, izraeli turistákat támadtak meg, náci horogkeresztek jelentek meg a falakon, sokan a nyílt utcán skandáltak antiszemita szlogeneket, és zsidó zászlókat égettek el. Az erőszakhullám Franciaországban érte el tetőpontját, ahol nyolc zsinagóga és több zsidó üzlet vagy zsidó személy ellen intéztek támadást a tüntetések alkalmával. Elsőre úgy tűnhet, hogy ezek az incidensek csupán túlkapások, úgymond egy tömegrendezvény normális velejárói. Egy másik olvasatban viszont nem egyszerű kísérőjelenségekről van szó: az európai zsidó közösség terrorizálása maga a cél – háborús cél.
Fontos leszögezni, hogy a muszlim bevándorlók nagyarányú jelenléte önmagában nem von maga után erőszakhullámot a zsidó közösségek ellen. Dél-Európában vagy Svájcban kevés megmozdulásra került sor – alacsony részvétellel –, noha ezekben az országokban is jelentős a muszlim lakosság aránya. Sőt, még a londoni tömegtüntetés is különösebb incidens nélkül zajlott le, pedig a jelenlévő szervezetek között nem a palesztin nép vagy a muszlimok szenvedései a közös nevező, hanem a nettó antiszemitizmus, ahogyan arra a neves brit újságíró, Douglas Murray rámutatott: „Egyhangú tömeg haladt előttem.
A legtöbb hölgy burkát viselt, míg a férfiak kellemes nyári öltözetben voltak. Micsoda látvány! Ugyanezek az emberek otthon maradtak a szíriai polgárháború idején, és amikor az Iszlám Állam végigdúlta Irakot vagy a Boko Haram Nigériát és az Al-Shabaab Szomáliát. (...). És most azzal jönnek, hogy törődnek a muszlimokkal...”
Egyes németországi elemzők az európai tüntetések sikere mögött a török államot és egyes iszlamista csoportok háttértevékenységét látják. Több nagyvárosban fordult elő – még ha csak rövid időre is –, hogy a rendőrség nem tudta ellenőrzése alatt tartani a demonstrálókat, így azok vagy a rendőrökre vagy az Izrael melletti szimpátiatüntetőkre támadtak. Feltűnő volt, hogy a megmozdulások nem annyira palesztinpártiak voltak, mint inkább Hamasz-pártiak, annak ellenére, hogy a terrorszervezet az elmúlt hetekben 30 palesztin férfit végzett ki árulóként a nagy nyilvánosság előtt, és beismerte, hogy csak 2012-ben 160 kisfiú halt meg a gyermekmunkával kiásott alagútrendszerükben. Az európai tüntetések Hamasz-orientáltsága nem véletlen, hiszen a török kormány egyértelműen preferálja őket a Fatahhal szemben, sőt, július elején jelentős (800 millió dolláros) olajüzletet kötött a Hamasszal szövetségben lévő Iszlám Állammal (ISIS).
Franciaországban számos kisebb-nagyobb palesztinpárti szervezet és – a korábban a vörös Action Directe terrorszervezettel szimpatizáló Olivier Besancenot által vezetett – szélsőbaloldali antikapitalista párt szervezésével hozták össze a legnagyobb tüntetéssorozatot. Az eseményeken megfordultak ismert szélsőjobbos vagy neonáci mikrocsoportok is, noha a legnagyobb szélsőjobbos formáció, Marine Le Pen Nemzeti Frontja teljes mértékben távol maradt a tüntetésektől, sőt azok betiltásával is egyetértett. A francia vidéken békés, 5 ezer fős városi megmozdulások voltak, Párizsban a legnagyobb tüntetésre csaknem 20 ezren mentek el augusztus első szombatján. A tömeges jelenlét egyik oka az lehet, hogy az eseményt megelőző két szombat demonstrációit betiltották a hatóságok, mivel július 12-13-án a második világháború óta nem látott zsidóellenes erőszakba torkolltak a tüntetések.
A vasárnapi felvonuláson – ahol eleve a „halál a zsidókra” szlogennel indítottak a jelenlévők – a tüntetők néhány száz fős csoportja hirtelen letért a tervezett útvonalról, hogy az útjába akadó zsidókat felkoncolja. Kés, balta és fémrúd volt náluk a béke nevében. Néhány saroknyira tőlük, a Roquette utcai zsinagógában éppen egy különleges istentiszteletet tartottak az izraeli helyzetért. „Allah akbár”, „vágjuk el a torkukat” – skandálta a felajzott tömeg, amikor odaért a zsinagógához. Behatolásukat a bent lévő férfiak és a helyszínre siető zsidó biztonsági szolgálat emberei akadályozták meg. 160 nő, gyermek és idős rekedt az épületben.
A szemtanúk szerint „arab, fehér, afrikai, szkinhed” támadók Izraelnek akartak üzenni az imádkozók tervezett lemészárlásával. A francia rohamrendőrség 45(!) perc múlva ért a helyszínre, addig a zsidó férfiak tartották a frontot. A jelenlévő Bernard Abouam, a párizsi Shalom rádió újságírója szerint nem a rendőrökön múlt, hogy nem lett vérfürdő az esetből.
Hasonló forgatókönyv alapján zajlott a palesztinpárti demonstráció a Párizs melletti Sarcelles-ben, ahol szórólapokat is osztottak azzal az üzenettel, hogy „másnap végzünk a zsidókkal”. Sarcelles-ben is megtámadták a zsinagógát, de nem sikerült bejutniuk a felfegyverzett Hamasz-szimpatizánsoknak, így aztán több környékbeli zsidó boltot és autókat gyújtottak fel, miközben Hitlert és a Hamaszt éltető szlogeneket kiabáltak. A Sarcelles-i események mélyen megrázták a közvéleményt, és minden párt elítélte a történteket.
A CRIF, a francia zsidó hitközségek elnökhelyettese, Francis Califat szerint a Sarcelles-i események arra engednek következtetni, hogy „tulajdonképpen fegyveres felkelés történt, amelynek egyetlen motorja a zsidók iránti gyűlölet volt. Előre tervezett események zajlottak és nem túlkapások”. Califat egy olyan tudatos stratégiát lát a háttérben, amelynek célja az európai társadalmak destabilizálása. „Újra itt tartunk, olyan helyzetben, amit mi már sajnos jól ismerünk” – tette hozzá.
Távol a főáramú média figyelmétől, Franciaországban az elmúlt napokban ismét megszaporodtak a súlyos antiszemita incidensek. „Spontán” tüntetés szerveződött egy nizzai zsidó napközis tábor előtt, ahol a „halál a zsidókra” szlogent skandálták az egybegyűltek, és csak a zsidó önvédelmi csoportok, illetve a rendőrség tudta őket jobb belátásra bírni. Július végén tucatnyi „külvárosi fiatal” keresett fel egy fiatal zsidó férfit a lakásában, akinek az adatait a Facebook-oldaláról szedték le. „Te vagy az a zsidó srác a Facebookon?” – kérdezték, majd fémrudakkal összeverték. A Francia Zsidó Egyetemisták Szövetsége (UEJF) azóta már rábukkant egy olyan Facebook-csoportra, amely francia zsidók személyes adatait teszi közzé hasonló célból.
A franciák közel háromnegyede egyetért az Izrael-ellenes tüntetések betiltásával, és a civil társadalomban fel-felbukkannak pozitív kezdeményezések a megmérgezett közhangulat befolyásolására. Múlt hétvégén ezren jelentek meg (köztük zsidó és arab egyetemisták) a békéért az antiszemitizmus ellen megszervezett demonstráción. Pár nappal később ötezren tüntettek Izrael mellett Párizsban, kétezren Marseille-ben, ezren pedig Lyonban.
Szponzorált vélemény