A humanitárius szállítmány érkezésének egyik fő szervezője akkor egy fiatal katonatiszt, Szergej Sojgu volt, aki 2012 óta Oroszország védelmi miniszteri tisztségét tölti be. Az abház szcenárió akkor orosz szempontból annyira jól sikerült, hogy jó eséllyel Ukrajnában is megkísérlik. A különböző közösségi hálókon és hírportálokon terjedő fényképek és videók szerint a humanitárius szállítmány 280 fehérre festett kamionnal érkezik az ukránok által kijelölt határátkelőre, és az előre egyeztetett forgatókönyv alapján a vöröskereszt felügyelete alatt kerül a harcok által leginkább sújtott Luhanszk megye területére, bár az oroszok az egész Donbassznak, vagyis a Donyecki Népköztársaságnak is szántak a jótékonysági akcióból. Az orosz média közlése szerint a szállítmány tartalmát moszkvai és környéki lakosok gyűjtötték össze az orosz néppel való szolidaritás jegyében, azonban később kiderült, hogy a járművek korábban a hadsereg tulajdonát képezték, azokat festették át fehérre egy Moszkva melletti katonai bázison, a rakodóterüket pedig a Rendkívüli Helyzetek Minisztériumának raktárából töltötték fel.
A Krímben feltűnt járművekhez hasonlóan semmilyen megkülönböztető jelzés, rendszám nem található rajtuk. Egy másik vélemény szerint a humanitárius szállítmány ilyen erődemonstrációszerű megjelenése Obama hét elején történt bejelentésére adott válasz, mely szerint az amerikai elnök katonai intervencióként értékel minden, Kijevvel nem egyeztetett behatolást az ország területére. Többen gondolják úgy, hogy Moszkva ezzel demonstrálja: „ha megtiltják számunkra a szállítmány eljuttatását Ukrajnába, majd megmutatjuk, hogy mi viszont azt tesszük, amit helyesnek látunk”.
A humanitárius szállítmányra egyébként valóban szükség van bizonyos településeken, elsősorban Luhanszk megyében, ahol a hadiállapot miatt a mindennapi élethez nélkülözhetetlen feltételek egyre inkább hiányoznak: a víz tisztításához szükséges infrastruktúra tönkrement, a szemétszállítás és egyéb kommunális szolgáltatások leálltak, közegészségügyi vészhelyzet van. Mindezt tetézi, hogy az ukrán hadsereg egyre szorosabb gyűrűbe szorítja össze a felkelőket, akik egyre elkeseredettebben küzdenek, és a 16-60 éves korú lakosságból fegyveres harcra kényszerítik a férfiakat. Tovább rontja a helyzetet, hogy a nyugdíjak és a fizetések sem érkeznek meg időben, illetve a banki infrastruktúra megrongálódott, az ATM-eket nem tudják időben feltölteni, ezért kézpénzhez jutni is nagyon nehéz. Donyeckben gyakorivá váltak az emberrablások, valamint a „Népköztársaság” céljaira történő autófoglalások: a tulajdonosokat jobb esetben fegyverrel megfenyegetik, rosszabb esetben le is lövik, ha nem szolgáltatják át járműveiket a felkelők céljaira. A foglyul ejtetteket többnyire a biztonsági szolgálat pincéjében tartják megkötözve, sok embert halálra kínoznak, az önjelölt vezetők rendszeres kivégzéseket tartanak. Mindennek oka lehet egy Majdanon készült fotó az elrabolt ember telefonján, vagy egy rossz helyen elhelyezett „lájk” a Facebookon.
A héten Putyin elnök telefonbeszélgetést folytatott José Manuel Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével, aki óva intette orosz kollégáját bárminemű katonai intervenciótól, még a humanitárius segítségnyújtás leple alatt is, és az országát sújtó szankciók szigorításával fenyegette meg az orosz elnököt. Úgy tűnik azonban, hogy Putyinnal szemben a már bevezetett kereskedelmi korlátozás nem a leghatékonyabb eszköz, hiszen az orosz törvényhozás válaszlépésként még attól is megfosztja saját országát, amire az uniós szankciók – az EU saját érdekei miatt – nem terjedtek ki. Azaz, mivel az EU-val és az Egyesült Államokkal szemben más korlátozó intézkedést nem tudtak tenni, kereskedelmi embargót hirdettek az innen és még néhány más országból érkező élelmiszerekre. Mivel azonban ezek aránya az ország fogyasztásában a nagyvárosokban eléri a negyven százalékot, sokkal nagyobb mértékben sújtják az orosz fogyasztót magát, mint az európai előállítókat a piacvesztés.
2014. 08. 15. (XVIII/33)
