„Néha a teherautó alatt, néha pedig benne próbálok meg átjutni, és a mai napig legalább hétszer próbáltam meg az életem kockáztatásával átjutni Angliába”. „Néha naponta csak egyszer, néha akár háromszor is megpróbálom [az átkelést], de minden nap próbálkozom”. Ilyen és ehhez hasonló beszámolók hangzanak el a calais-i menekülttáborban. Az itt lakók, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala szerint a mintegy 1300 bevándorló többsége Szomáliából, Szudánból, Eritreából vagy Szíriából érkezett. Az ENSZ szerint nem a menekültek létszáma, hanem az egyre növekvő elszántsága jelent újdonságot a több mint egy évtizede tartó helyzetben. „Szállásuk” gyakran egy-egy műanyag zacskó vagy lemez, és sokuk élelmiszerellátása segélyszervezetek ételosztásaitól függ.
A francia rendőrség többször megpróbálta felszámolni a menekülttáborokat az elmúlt hónapokban, ám az ott élők szerint nincs lehetőségük máshová menni. Az így kialakult patthelyzetben Natacha Bouchart polgármester azzal fenyegetőzött a Twitteren, hogy lezáratja a kikötőt, akár a város lakosságát használva élő barikádként, ha a britek nem tesznek semmit a kialakult krízishelyzet enyhítésére. Bouchart szerint Anglia bevándorlási politikája miatt Eldorádónak tűnik az illegális bevándorlók szemében. „Elegünk van abból, hogy nem hallgatnak ránk. Fogják fel, hogy a város lakossága már tizenkét éve szenved emiatt” – panaszkodott Bouchart egy sajtókonferencián. Hozzátette, szeretné elérni, hogy a határ ezentúl ne francia, hanem brit területen legyen.
A városvezetés amiatt is panaszt tett, hogy bár Anglia fokozni kívánja a calais-i biztonsági procedúra hatékonyságát, de nem támogatja megfelelő mértékben az ezt célzó tízmillió eurós fejlesztési projektet. Az Egyesült Királyság belügyminisztériuma szerint viszont többmillió fontot fordítottak már eddig is technológiai fejlesztésekre, illetve a közeljövőben újabb három millió fontot (körülbelül 1,2 milliárd forint) fognak befektetni a kikötő infrastruktúrájának fejlesztésébe, hogy a legálisan utazók gyorsabban átjuthassanak a határellenőrzésen. Ezenkívül Anglia készségesen felajánlotta, hogy átszállítja a nemrég véget ért NATO-csúcson használt, húsz kilométer hosszú biztonsági kerítést a francia oldalra. A brit határőrség egyébként jelenleg is szolgálatot teljesít a calais-i kikötőben, és útlevél-ellenőrzéseket végez az utasok között. Bár láthatólag nem élnek vissza az ebből adódó „kényelemmel”, Anglia felelősségét jelentősen relativizálja, hogy az Unió szabályozása alapján az első biztonságos ország, melyet elér egy bevándorló, felelős érte. A jellemzően Európa déli országaiba érkező menekültek viszont sokszor csak tranzitországnak, „ugródeszkának” tekintik azokat a gazdagabb területek felé.
Bouchart kijelentésére reagálva a Brit Vöröskereszt cáfolta, hogy a magasabb szintű szociális ellátás reményében próbálnak az Egyesült Királyságba szökni az illegális bevándorlók tömegei, hiszen Franciaországban maradva mind lakóhelyhez, mind pedig segélyhez gyorsabban jutnának.
A szervezet szerint az élénk érdeklődést főleg a jobb elhelyezkedési lehetőségek, illetve a már meglévő nyelvtudás serkenthetik, hiszen a bejutni szándékozók többsége tud már angolul, így szívesebben használná ezt a nyelvet. Ennek némileg ellentmond egy neve elhallgatását kérő szudáni férfi nyilatkozata, mely szerint Franciaországban nem jutnak papírokhoz és munkához, illetve nem szívesen látott vendégek ott. Állítását részben igazolja, hogy a Mentsük meg Calais-t csoport bevándorlóellenes tüntetést szervezett a városban. A szervezők Facebook oldalán a csoport az utcák rendezett és fegyelmezett elfoglalására hív fel, nem úgy, mint a „piszkos baloldaliak és törvénytelen bevándorlók, akik dacolnak a francia törvénnyel.” A Mentsük meg Calais-t húszéves szóvivője – korábban a radikális Nemzeti Front (FN) tagja – pedig nemes egyszerűséggel elzárná, majd deportálná Franciaország területéről a bevándorlókat.
A bevándorlásellenes érzelmek eluralkodását mutatja, hogy az IFOP közvélemény-kutatása alapján az FN elnökjelöltje, Marine Le Pen elméletben megnyerné egy elnökválasztás második fordulóját a jelenlegi elnök, François Hollande ellen. Egyben ez lenne az első alkalom, hogy a FN népszerűbb a Szocialista Párt és az UMP valamelyikénél. Ez azért is lehetséges, mert korábban nem tapasztalt módon a két legnagyobb párt szavazóinak jelentős része inkább szavazna Le Penre, mint a fő riválisra.
2014. 09. 12. (XVIII/37)
