A rotherhami városvezetés felkérésére készített, csaknem 150 oldalas sokkoló dokumentum tartalmát megismerve Roger Stone baloldali városvezető elismerte felelősségét, és azonnali hatállyal lemondott. Egyben jelezte azt is, hogy senkivel szemben nem indítanak fegyelmi eljárást, tekintve, hogy azok, akiket felelősség terhel, már nincsenek hivatalukban. Ennek dacára szeptember 2-án a Munkáspárt menesztette három további képviselőjét, köztük a pakisztáni származású városatyákat, Stone korábbi helyettesét, Jahangir Akhtart, valamint a város egykori polgármesterét, Shaukat Alit.
Alexis Jay szociológusprofesszor, a tanulmányt készítő csoport vezetője (képünkön) szerint a városvezetés, a rendőrség és a gyermekvédő szervek korábban is számos információ birtokában voltak, és együttesen felelősek a mulasztásért.
A rendőrség több esetről tudott, ám nem foglalkozott a szülők gyermekük eltűnése miatt tett bejelentéseivel. A feljelentést tevő áldozatokkal megvetően és lekezelően bántak, sokszor őket vádolva, és nem vették komolyan a vallomásukat. Közrejátszhatott ebben az is, hogy a lányok vagy éppen szüleik több alkalommal visszavonták a rendőrségi feljelentést, mivel az erőszakot elkövetők megzsarolták őket. Egy tinédzser például az után nyilvánította semmisnek vallomását, hogy erőszaktevői közölték vele: kishúga a kezükben van, és azt tehetnek vele, amit akarnak.
A tanulmány szerint a frontvonalban dolgozó szociális munkások a kezdetektől informálták a döntéshelyzetben lévő gyermekvédelmi hivatalnokokat, ám ők, attól tartva, hogy a város 8 százalékot kitevő, többségében muzulmán kisebbségével nézeteltérésbe kerülnek, nem tettek semmit. 2002 és 2006 között három jelentés is készült, amelyek teljesen világosan írták le a rotherhami helyzetet. Az első tartalmát a vezető hivatalnokok nem hitték el, a további két jelentéssel pedig egyszerűen nem foglalkoztak. A Szociális Szolgálatok Felügyelősége, valamint az iskolai oktatás színvonalát országszerte ellenőrző Ofsted 2003-tól két-három évente végzett vizsgálatokat a városban. A 2009-es ellenőrzés után a gyermek- és családvédelmi miniszter felhívta a városvezetés figyelmét, hogy javítsanak a gyermekvédő szervezetek működésén.
A 17 éves Laura Wilson 2010-ben történt halála volt az első eset, amely Anglia-szerte Rotherhamre irányította a figyelmet. A lány gyilkosa, Ashtiaq Asghar, aki több késszúrással halálosan megsebesítette, majd egy csatornába dobta áldozatát, beismerte, hogy Laurának azért kellett meghalnia, mert miatta szégyenfolt esett családja becsületén. A pakisztáni família két felnőtt férfitagja ugyanis éveken keresztül szexuális játékszerként kezelte a lányt. 2012-ben a városi tanács gyermekvédelmi bizottsága tanulmányt készített az esetről, ám ebből kulcsfontosságú passzusokat kihúztak. Ezekben eredetileg az állt, hogy a hivatalnak tudomása volt arról, hogy ázsiai férfiak veszélyt jelentenek a lányra. A cenzúrázatlan dokumentum tartalmát végül a The Times szellőztette meg. Ekkor derült ki, hogy a szociális munkások már korábban tudtak arról, hogy Laurát a két férfi 11 éves kora óta figyelte.
Az elkövetők ugyanis szisztematikusan az utcán csellengő, elhanyagolt gyermekek közül választották ki áldozataikat. A túlnyomórészt fehér tinédzser lányokat későbbi kínzóik sokszor hónapokon keresztül figyelték, majd egy adott pillanatban elcsábították. A kislányok nagy részének lecsúszott, munkanélküli, alkoholista vagy drogos szülők gyermekeként sok esetben már otthon is súlyos fizikai bántalmazásban volt része, többeket pedig már kiskorukban szexuálisan molesztáltak. Az érzelmileg eleve sérült gyermekekkel a bűnözőknek könnyű dolguk volt. Egyeseket különböző ajándékokkal, mobiltelefonnal édesgettek magukhoz, másoknak alkoholt vagy éppen drogot ajánlottak. Több lányt a tanárok szeme láttára az iskola elől taxival vittek el, máskor a lányok egymásnak mutatták be a bizalmukba fogadott férfit, mint aki igazán szereti őket. Az utóbbi időben a támadók az internetet és a közösségi médiát is használták, amivel sokkal könnyebben és gyorsabban csábították el a lányokat.
Amint a kislányok a hálójukba kerültek, gyakorlatilag szexrabszolgává váltak. Egyeseket autóban vagy parkban erőszakoltak meg, másokat autóval vittek városról városra, és tettek többszörösen elkövetett csoportos nemi erőszak áldozatává. Másokat arra kényszerítettek, hogy mindezt végignézzék, majd megfenyegették őket, hogy ha beszélni mernek róla, rájuk is ez a sors vár. Sokukat fegyverrel kényszerítettek engedelmességre, egy 15 éves lánynak pedig benzint öntöttek a fejére, azzal fenyegetve, hogy ha ellenáll, felgyújtják.
Alexis Jay szerint senki sem tudja, hogy valójában hány lány vált az erőszak áldozatává a 260 ezer fős városban. A tanulmány adatai mértéktartó becslésen alapulnak. Sajnálatos módon ezek az esetek nem egyediek, hanem nagy arányban vannak jelen más városokban is, mint Rochdale, Derby és Oxford.
Kendő nélkül szajha vagy?
Háromszorosára nőtt Svédországban a nők ellen elkövetett szexuális bűncselekmények száma az elmúlt húsz évben. Világviszonylatban Dél-Afrika után ők a másodikak, ami azt jelenti, hogy egy 100 ezer fős populációban évente több mint 50 nemi erőszakot regisztrálnak. Ez az arány kétszerese az Angliában, és hatszorosa az Egyesült Államokban bejelentett eseteknek – az arány évről évre növekszik. Emellett rohamosan növekszik a 15 év alatti lányok ellen elkövetett erőszak aránya. 2004-ben egész évben 467 kislány esett áldozatul szexuális erőszaknak, 2013 első 7 hónapjában pedig csak Stockholmban mintegy 300, 15 év alatti gyermeket erőszakoltak meg. Ezzel együtt az elmúlt év első felében közel ezer nő vált erőszakos nemi közösülés áldozatává a svéd fővárosban. Ez a 2012 hasonló időszakában regisztrált esetekhez képest 16 százalékos növekedést jelent. Egyre gyakoribb, hogy a nőket és a lányokat az utcán vagy más nyilvános helyen, például uszodákban támadják meg, általában kisebb csoportokba verődött férfiak. Nem csoda, hogy egy internetes közvélemény-kutatás szerint a svéd nők 82 százaléka fél sötétben egyedül kimenni az utcára.
2014. 09. 05. (XVIII/36)
