A beszélgetéseken, amelyeket a Westdeutsche Rundfunk (WDR) rádióadó újságírója, Heribert Schwan készített a kancellárral, Kohl finomkodás nélkül mesél aktív éveiről, mivel meg volt győződve róla, hogy memoárját csak halála után fogják a nyilvánosság elé tárni. Így történhetett meg, hogy a német történelem egyik legsikeresebb vezetőjét, Angela Merkelt kíméletlenül kipellengérezi, olyan megjegyzéseket téve róla, hogy „azt sem tudta, hogy kell késsel-villával enni”.
A beszélgetések kezdetben teljes bizalmi légkörben zajlottak. Schwan korábbról élvezte a kancellár támogatását, ezért is esett rá a választás, hogy ő segítsen papírra vetni Kohl élettörténetét, akiről mindenki tudta, hogy nem erőssége az írás. Az újságíró nagy lendülettel nekilátott a munkának, és három kötet meg is jelent a memoárokból, ám Kohl 2008-as balesete megakasztotta ezt a lendületet – a még mindig túlsúlyos nyugalmazott kancellár leesett a lépcsőn saját otthonában, és súlyos fejsérülést szenvedett, amely miatt ma már képtelen két-három mondatnál többet beszélni egyszerre. Ezért is ekkora jelentőségű, hogy a Schwan által készített felvételek olyan helyen landolnak-e, ahol a történészek kutathatják őket, vagy végleg eltűnnek a Kohl család – jobban mondva Maike Kohl-Richter, a kancellár 35 évvel fiatalabb második felesége – kezei között.
Kohl-Richter igen ellentmondásos szereplője a történetnek, akit az hajt, hogy férje politikai hagyatékát olyan tisztasággal örökítse át az utókorra, amennyire csak lehet. Ennek a célnak az évek során több régi barátság, politikai kapcsolat esett áldozatul, és a Der Spiegel szerint ez az oka a Schwannal kezdődő vitának is. Schwan ugyanis egy darabig tűrte Kohl feleségének beavatkozását a könyv alakulásába, ám amikor az asszony a felvételek leiratait is meg kívánta változtatni, bekövetkezett a törés, és Schwant „felmentették” írói szolgálata alól. Az újságíró azonban magával vitte a felvételeket, azokról leiratot és másolatot készített, majd saját kezdeményezésben az igazi kemény részeket megjelentette egy könyvben, amelyben így minden megvan ahhoz, hogy bestseller legyen és megakassza Maike Kohl-Richter azon fáradozásait, hogy férjét csakis pozitív színben tüntessék fel.
Helmut Kohl a beszélgetések során ugyanis igen lekezelően, már-már megvetéssel beszél korábbi párttársairól. Christian Wulff korábbi német elnököt egyszerűen egy nullának nevezi, a többiekről pedig úgy nyilatkozik, mint a „külügyminisztériumi s***fejek”, az „árulók”, vagy „bolondok és bólogatójánosok”, akik között volt olyan, akit „az emberek háromnegyede nem értett, mert fényes nappal már részeg volt”, és aki „egy jellembeli nulla volt, semmit nem hozott magával, csak a korábbi náci párttagságát”.
Nem csoda tehát, hogy az egykori kancellár felesége mindent megtesz, hogy ezek a részletek többé ne kerüljenek nyilvánosságra, holott a korábban mindig diplomatikus Kohlt egészen új megvilágításba helyezik, és felbecsülhetetlen értéket jelentenek a kutatók számára. Az asszony viszont keményen ellenáll: azokat az aktákat is visszavitette közös
oggersheimi otthonukba, amelyeket Kohl az 1998-as választási veresége után átadott a Konrad Adenauer Alapítványnak, arra való hivatkozással, hogy azokra szükség van a memoárok befejezéséhez. A több mint 400 mappában Kohl hivatalos levelezése és egyéb irodai dokumentumai találhatók, amelyekért, ahogy a hangfelvételekért is, bíróság előtt zajlik a küzdelem.
2014. 10. 17. (XVIII/42)
