A menekültek többségét afgán, Sri Lanka-i, iraki és iráni polgárok teszik ki, akik jellemzően Indonéziából utaznak csónakkal a Karácsony-szigetekre, és nem az ország szárazföldi részére, földrajzi okokból. Az 1958-as migrációs törvény alapján, aki külföldi állampolgárként vízum nélkül érkezik az országba, azt azonnal letartóztatják,
és valamelyik elkülönítő táborba kerül, amíg rendeződik a helyzete. Ez a rendeződés alapvetően az Ausztrália területéről történő mihamarabbi elszállítást jelenti, amennyiben nem kap vízumot továbbra sem. Aki sikerrel jár, azt Pápua Új-Guineán, Naurun vagy Kambodzsában telepítik le. Természetesen eddig a fázisig sem mindig jut el a letelepedési kísérlet: bevett gyakorlat, hogy menet közben visszafordítják az emigránsok hajóit.
Az Ausztráliába emigrálók helyzetét az elkülönítő táborok személyzete sem könnyíti meg kifejezetten, a bevándorlási minisztériumhoz a napokban eljuttatott panasz szerint. Állítólag a naurui telepen az őrök szexuálisan kihasználják a női menekülteket, ugyanis ahhoz, hogy lezuhanyozhassanak, a személyzet előtt kell meztelenre vetkőzniük. A vádak szerint a dohányáruért cserébe is szexuális ellenszolgáltatásokat vártak el az őrök, a feszült, nyugtalankodó fogvatartottaknak pedig marihuánát adnak.
A most megszületett egyezmény szerint a Nauru szigetén fogva tartott menekülteket szállítanák át Kambodzsába – természetesen önkéntes alapon. A tervek szerint először egy kisebb „tesztcsoportot” küldenének az ausztrál hatóságok, és siker esetén a befogadó ország lehetőségeihez mérten további csoportok érkeznek majd Kambodzsába, előre meg nem határozott létszámban.
Morrison szerint az egyezség lehetővé teszi, hogy megvalósítsák azt az elgondolást, hogy senki ne menjen Ausztráliába új lakóhelyet keresni. Ezzel Tony Abbott 2013-as választási szlogenjére utal vissza: „Állítsuk meg a hajókat”! A miniszterelnök ígérete szerint a lélekvesztők utasainak nem biztosítanak egyenes utat egy jobb élethez. Ennek fényében nem meglepő, hogy az Amnesty International úgy jellemezte az egyezséget, hogy az egy új mélypontja a menekültekkel való, egyébként is siralmas és embertelen ausztrál bánásmódnak. Kambodzsa alkalmasságával kapcsolatban is kétségeket fogalmaztak meg emberjogi szervezetek. Az országban jelenleg mintegy 70 (!) menekült tartózkodik, és számukra is komoly nehézségeket jelent a hivatalos okiratok beszerzése, illetve a munkába állás. Az ország többször visszaküldött olyan védelemre szoruló menekülteket, akikre üldözés várt hazájukban. Úgyszintén aggodalomra adhat okot, hogy az együttműködés keretein belül olyan országba küldenének gyerekeket, amely a sajátjait is csak nemzetközi segélyek révén tudja megfelelő ellátásban részesíteni.
A Zöldek, a 3. legnagyobb parlamenti párt gyomorforgatónak nevezte, hogy a felek pezsgővel ünnepelték a „föld egyik legkorruptabb és legszegényebb országával kötött mocskos szerződést”. Egyik képviselőjük szerint szégyenteli, hogy a kormányzat arra kényszeríti a menekülteket, hogy válasszanak: Nauru szigetén vagy Kambodzsában éri őket kegyetlenség. Ez utóbbiról megjegyezték, hogy egy tavalyi ENSZ-jelentés szerint a 18 és 49 év közötti férfiak ötöde vett már részt nemi erőszakban, ráadásul az elkövetők fele 18 évnél is fiatalabb volt az elsőalkalommal.
Kambodzsa fővárosában, Phnompenben százak tüntettek az ausztrál nagykövetség előtt a döntés ellen. „Ha nem elég jók Ausztráliának, miért küldik őket ide?”– teszi fel a kérdést az egyik tüntető. A miniszter viszont hangsúlyozta, hogy a megállapodás nem emberek adásvételéről szól, sokkal inkább egy regionális menekültügyi megoldásról. „Némi elitizmust vélek felfedezni a sok kritika hátterében. Ha egy ENSZ Menekültügyi Egyezményt aláíró tagországgal nem lehet ilyen jellegű megállapodást kötni, akkor kivel lehet? Különösen annak fényében, hogy pont e célból jött létre korábban partnerség a két ország között” – hárította el az őt ért vádakat Morrison.
2014. 10. 03. (XVIII/40)
