Jelenleg tizenöt-húszezer európai bevándorló dolgozik a szicíliai Ragusa környékén – a korábbi afrikai munkaerőt 2007-től fokozatosan váltotta fel a román munkaerő. A bőven termő déli vidéken, amely Olaszország legfőbb ellátója, már januárban szüretelik a máshol csak júniusban termő zöldséget, gyümölcsöt. A napszámosok közel háromezer kis és közepes méretű mezőgazdasági vállalkozás alkalmazásában dolgoznak, és az általuk leszüretelt friss terményeket nemcsak Olaszországba, hanem Európa más országaiba is eljuttatják. Vittoria város polgármestere szerint elképzelhetetlen, hogy ilyen mértékű termelés bevándorlók segítsége nélkül folyjon. „Ha nem lennének a bevándorlók, a mezőgazdasági termelés leállna. A bevándorlók integrálódnak a társadalomba, de a nőkön elkövetett erőszak mindannyiunknak nyomja a lelkiismeretét. Visszataszító jelenség, bár már csökkenőben van” – jelentette ki Giuseppe Nicosia.
Úgy tűnik azonban, hogy a megerőszakolt munkások száma még így is nagyon magas, hiszen nemrég közel ötezer román nőről derült ki, hogy nappal mezőgazdasági munkát végeznek, éjjel pedig szexrabszolgaként használják őket a munkaadóik. A nők többsége egyedül vagy gyermekével érkezett Szicíliába, ahol olyan kunyhókban élnek, ahová nincs bevezetve a víz és a villany, ráadásul a vállalkozások tulajdonosai kutyákkal őriztetik őket, így esélyük sincs elmenekülni.
A munkaadók és férfirokonaik által elkövetett szexuális erőszak mindennapos, és ennek az sem szab gátat, hogy vannak olyan nők, akik a férjükkel együtt érkeztek Szicíliába, ugyanis a férfiakat fenyegetéssel tartják megfélemlítve. A hírek szerint a napi tíz eurós éhbérért dolgozó román munkások mindezeket látják és hallják, mégsem tesznek semmit a borzalmak ellen, mert tudják, hogy akkor őket bocsátanák el először.
A helyiek pedig a román nőket okolják a kialakult helyzetért, mert szerintük ők azok, akik elcsábítják a munkaadóikat. Az azonban tény, hogy nem ez az első eset, hogy rabszolgasorban tartják a munkásokat. 2004-ben Puglia tartományban lengyel napszámosokat zsákmányoltak ki, akiket végül az olasz rendőrség szabadított ki. A ragusai eset egyébként akkora felháborodást keltett, hogy az olasz parlament kormánypárti és ellenzéki képviselőnői is sürgették az ügy kivizsgálását. Az olasz sajtó figyelmét szicíliai egyházi személyek, szakszervezetek és nővédelmi szervezetek hívták fel a botrányra.
Az első egyházi személyt, aki felemelte szavát a bevándorlók szexuális kizsákmányolása ellen, halálosan megfenyegették, miután három évvel ezelőtt börtönbe juttatta az egyik gazdát, aki visszaélt munkásai helyzetével. Don Beniamino Saccót azonban így sem sikerült megfélemlíteni, és a fenyegetésekre csak annyit válaszolt: „Ha megölnek, akkor sem halok meg.” Bár az olasz politikusok és a belügyminisztérium, illetve a munkaügyi és egészségügyi tárca is azonnali intézkedéseket ígért, az továbbra is kérdéses marad, hogy az elmúlt évek botrányai után sikerül-e megakadályozni, hogy a bevándorlókat továbbra is szexrabszolgaként használják.
Védelem nélkül
2014. 10. 22. (XVIII/43)
