Úgy tűnik, az ukrán társadalmi változások a Majdanon elindított tiltakozási hullám, majd a hatalomváltás után olyan fordulóponthoz értek, amely lehetővé teszi a korábbi politikával és szociális-társadalmi életformával való teljes szakítást. Október 14-én a Rada törvénycsomagot fogadott el, amely a nem közvetlenül megválasztott, állami tisztséget betöltő köztisztviselőkkel, bírákkal és a fegyveres testületek vezetőivel szemben olyan átvilágítást tett kötelezővé, amelynek következtében több tízezren veszíthetik el állásukat, ha kiderül, hogy korrupcióban voltak érintettek. Ezen túlmenően a választási csalások és szavazatvásárlások ellen is nagyon szigorú fellépést ígértek. A pozíciók és állami pénzek osztogatása visszaszorulhat, és megvalósulhat az állami intézmények törvényes működése.
Petro Porosenko elnök és pártja teljes mértékben elkötelezettnek tűnik a politika és közszolgálat átfogó megreformálására, és az előrejelzések szerint a választói felhatalmazást is megkaphatják ehhez. Minden közvélemény-kutató a befutó helyen méri az elnök pártját, mintegy 30 százalékos eredményt várnak. Az összes választó körülbelül 10 százaléka a nacionalista-populista Oleh Ljaskót támogatja, és hasonló eredményre számíthat a jelenlegi miniszterelnök, Arszenyij Jacenyuk pártja, a Népfront is. Az ukránok továbbra is számíthatnak a Narancsos Hercegnőre: Julija Timosenko pártját egy közvélemény-kutató a második helyen mérte, azonban a legtöbb kutatás szerint csak a 3-4. helyen várható. A korábbi elnök, Janukovics híveit tömörítő Ellenzéki Blokk a bejutási küszöb környékén van, bár volt olyan intézet, amely jóval magasabb támogatottságot mért a korábbi kormánypártnak. A „majdani” események idején legnagyobb szerepet vállalt Önvédelem vagy a Jobb Szektor, továbbá a náci Szvoboda szintén a bejutási küszöb átlépéséért küzd: azáltal, hogy a mérsékelt jobboldali politika felvállalta bizonyos céljaik képviseletét, azaz a korrupció, a megvásárolható voksok és tisztségek elleni küzdelmet, a szélsőjobboldal és a radikálisok sokat veszítettek szavazóbázisukból. A felsoroltakon kívül még több mint húsz párt versenyez a parlamenti mandátumokért, ezek közül talán a lvovi polgármester, Andrej Szadovij pártját érdemes megemlíteni, aki azzal szerzett népszerűséget, hogy az általa irányított városban „megvalósította Európát”.
Az ukrán választásokon most először a Krím és a két szakadár megye nem vesz részt, ezért a 450 képviselő helyett csak 438-an jutnak be a törvényhozásba. A vegyes választási rendszerben 225 egyéni képviselői mandátum és 213 pártlistás hely a voksolás tétje.
Porosenko elnök, aki a politikai változásokat a teljes társadalom megújítására is szeretné kiterjeszteni, az ukrán televíziócsatornáknak adott interjújában így fogalmazott: „Ha valakinek úgy tűnik, hogy – amint korábban – a parlamenti többség csak a tisztségek szétosztását szolgálja a kormányban, az téved. Ez a múlt. A politikai erők koalíciójának az európai integrációt kell elősegítenie, a reformok stratégiáját, a gyors és hatékony bírósági reformot, a korrupció elleni küzdelmet, megteremteni a kedvező befektetési környezetet – vagyis mindazokat a feltételeket, amelyek nélkül Ukrajna nem maradhat életben.”
Amennyiben ezek a célok megvalósulnak, Ukrajna eléri mindazt, ami a Majdan követelései között a legjelentősebb volt. Ugyanakkor néhány elemző aggodalommal figyeli, hogy több politikai erő soraiban olyan, a forradalom napjaiban feltűnt és népszerűséget szerzett aktivisták, valamint a terrorellenes hadjáratban katonai érdemeket szerzett szereplők vannak, akik nem feltétlenül a békés építkezés hívei. Mindemellett október 26-a után az újonnan megválasztott parlamenttel, az új kormánnyal az ukránok kapnak egy esélyt arra, hogy újfajta életet éljenek – ahogy azt Porosenko pártjának szlogenje hirdeti.
2014. 10. 22. (XVIII/43)
