November 2-án még csak 2 millió 881 ezer szavazatot gyűjtött, november 16-án ezzel szemben már több mint 6,24 millióan voksoltak Klaus Iohannisra. A politikai elemzők szerint ez volt a döntő momentum: a korábban nem szavazók vagy az első alkalommal szavazók voksai hozták meg a nagyszebeni polgármester számára a végső győzelmet. A lapunknak nyilatkozó Soós Zoltán marosvásárhelyi politológus szerint sokan dacból, dühből járultak urnához, mert a kormányzó PSD a diaszpóra szavazásának ellehetetlenítésével „kihúzta náluk a gyufát” az első fordulóban. A miniszterelnök hiába cserélte le gyorsan a külügyminisztert, az otthon maradt rokonok, ismerősök haragját nem lehetett kiengesztelni. Az adatok feldolgozása után világossá vált, hogy azok döntötték el ezt a választást Iohannis javára, akik nem rendszeres szavazók, akik régen szavaztak utoljára, vagy most szavaztak először a választáson: olyan választók, akik egyetlen politikai párt célközönségébe sem tartoznak, vagyis választói szempontból eddig inaktívak voltak – elemzi a történteket Soós Zoltán. Most viszont tömegesen adták le a voksukat, elsősorban nem valami mellett, hanem valaki, azaz Victor Ponta ellen.
A diaszpóraszavazatok nem számszerűen voltak döntők, hiszen a külföldön élők a második fordulóban is nagyon nehezen tudtak szavazni; viszont az elmúlt két hétben kormány- és Ponta-ellenes közhangulat alakult ki, elsősorban a közösségi portálokon – mondja Nagy Árpád kolozsvári politológus a választásokat eldöntő momentumok kapcsán. Ezzel a hangulattal olyan embereket is rávettek a szavazásra, akik csalódottak voltak a politikában, a politikusokban. Jó példa erre a Moldovai Köztársaság, ahol az első fordulóban még Ponta vezetett, a második fordulóban azonban átbillent az eredmény Iohannis javára. A diaszpórában élő románságban hagyományosan a jobboldali jelölt az erősebb, és az elmúlt hetekben tovább erősödött ez a tendencia, ami naponta közel egy százalékos növekedést hozott Klaus Iohannisnak. Ponta így rengeteg frusztrációt gyűjtött be a diaszpóra szavazói miatt, akik – ne felejtsük el – általában a jobb boldogulás reményében mentek el Romániából, illetve azért, mert alapvetően elégedetlenek az itthoni viszonyokkal – hívja fel a figyelmet Nagy Árpád. Ezeknek a kialakulásához pedig a Szociáldemokrata Pártnak sok köze volt az elmúlt évtizedekben, még akkor is, ha nem volt mindig kormányon. A külföldön élők ráadásul már nagyon vágytak egy olyan elnökre, aki szorosan kötődik az unióhoz, akinek az értékrendje, megjelenése, politizálása nem balkáni, hanem európai, és ebben a tekintetben bizony Iohannis sokkal előnyösebb helyzetben volt, mint az ellenfele – mutat rá Nagy Árpád egy másik fontos momentumra.
Soós Zoltán szerint is döntő volt, hogy Iohannis „új fiú” a nagypolitikában; annak ellenére, hogy országos pártok támogatásával indult, mégis kívülről jövő politikusnak számít, aki nem egy nagy, országos román pártban nőtt politikailag nagyra, hanem egy város sikeres polgármestereként vált ismertté. Ugyanakkor a PSD egyfajta „nemtörődöm” kampányt folytatott, úgy gondolva, hogy úgyis megszavazzák őket, de éppen a választások első fordulójában elkövetett hibákat ismételték meg, ami aztán visszaütött: a választások napjának délutánján a nagyvárosok lakói elindultak, és megbuktatták Victor Pontát.
2014. 11. 21. (XVIII/47)
