Önkéntesek a nélkülöző ukrán területeken

Leonyid önkéntes. Civil szakmáját tekintve dizájner, férfiruhákat tervez. A „donyecki népköztársaság” (DNR) biztonsági szolgálatának fogságából történt szabadulása után civil foglalkozása mellett az ukrán hadsereg ellátása lett a legfontosabb elfoglaltsága. Ukrán nemzeti jelképekkel és patrióta szövegekkel ellátott pólókat tervez, melyek bevételéből katonai bakancsokat, éjjellátó berendezéseket és meleg téli ruhát visz a fronton állomásozó, sokszor nyári gyakorlóruhába öltöztetett katonáknak és nemzeti gárdistáknak. Otthona, Dnyepropetrovszk kormányzója, Igor Kolomojszkij az egyik legfőbb szponzora az önkéntes alakulatoknak, melyek közül a legismertebb a Donbassz Battalion. Kolomojszkij a helyi zsidó közösség egyik vezető tisztségviselője, egyben Ukrajna egyik leggazdagabb oligarchája. Oroszországban elfogatóparancsot adtak ki ellene a hadsereg szponzorálása miatt, de egyes orosz médiumok az ő nyakába varrják az MH17-es Boeing lelövését is. Dnyepropetrovszk lakóinak döntő többsége azonban kiáll mellette, hiszen akkor került a régió élére, amikor az orosz titkosszolgálat által irányított diverziós tevékenység elkezdődött a térségben. Az ő gyors és hatékony fellépésének köszönhetően azonban Dnyepropetrovszk megmaradt az ukrán kormány fennhatósága alatt.

Szergej a hátországban élő civilekért dolgozik, szintén önkéntesként: ételt, gyógyszert, vizet szállít Debalcevóba. Facebook oldalán azt írja, hogy amikor a mobil víztisztítót felállították, és elkezdett működni, az emberek úgy jöttek vízért, hogy szinte hitetlenkedtek: „Tiszta a víz, még főzésre is alkalmas?” Facebook oldalán gyűjt adományokat, vannak egyszeri és rendszeres adományozói is. Mindig konkrétan megjelöli, mire gyűjt, és tételesen elszámol a befolyt összegekről.

Léna egy nyugat-ukrajnai evangéliumi egyház tagja. Lapunknak elmondta, hogy két Donbasszon található közösséget támogat szinte ereje felett a gyülekezetük: az egyik a Luhanszk megyei Szverdlovszkban, a másik Dnyepropetrovszkban található. A dnyepropetrovszki közösség a DNR területén nyújt segítséget az önkénteseknek, itt valamivel jobb a helyzet, mint az LNR (Luganszki Népköztársaság) orosz határ felőli részén. Szverdlovszkban már hónapok óta nincs áram és víz. A keresztény gyülekezet, amelynek eddig el tudták juttatni adományaikat, körülbelül ezer ember mindennapos étkezését biztosította. Vezetője, Anatolij Karpenko most attól fél, ha megszűnik a telefon- és internetkapcsolat is, akkor ennek a lehetőségnek is vége, és éhínség lesz. Amíg a posta működött, a harci cselekmények érintette területre ingyen szállított adományokat. Amíg a banki szolgáltatások működtek, átutalással lehetett pénzadományokat küldeni, azonban ezek a szolgáltatások megszűnőben vannak. Nyugdíjak, szociális ellátások az ukrán kormánytól nem érkeznek a szakadárok irányította területekre, és ha leválik a telekommunikációs hálózatról az országrész, a legkiszolgáltatottabbak lesznek a legnagyobb bajban, akik nem tudták elhagyni a térséget. A szverdlovszki gyülekezet vezetője családját már Nyugat-Ukrajnába menekítette, őket az a közösség fogadta be, amelynek Léna is tagja. Anatolij azonban felelősnek érzi magát az ott élőkért, akik közül sokan csak a gyülekezeti ingatlan pincéjében felhalmozott élelmiszerből jutnak ételhez.