Jelenleg igen egyenlőtlen a menekültek eloszlása az uniós tagállamok között, számuk viszont egyre nő. A tehetősebb államok közül is van olyan, amely szinte egyáltalán nem fogad menekülteket – Svédország például az elmúlt évben 75 ezer érkezőt fogadott be, míg a szomszédos Finnország mindössze 3500-at. Olaszország, amely első számú érkezési pontnak számít, 64 ezer menekültet fogadott be, míg Horvátország összesen 380-at. Nyilvánvaló, hogy a súlyosan érintett országok segítséget várnak, azok pedig, akik eddig úgymond „megúszták” a kérdést, a jövőben sem szeretnének még egy gondot a nyakukba venni.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke e hét elején bejelentette, hogy újabb szabályozást kívánnak életbe léptetni a menekültek megfelelőbb elosztására. Ez alapján mind a 28 tagállam köteles lesz bizonyos meghatározott gazdasági és szociális mutatószámok arányában menekülteket befogadni, hogy a jelenleg túlterhelt déli és északi államokat tehermentesítsék. A szabályokat lapzártánk után hozzák nyilvánosságra, viszont nagy valószínűséggel nem történik gyors előrelépés az ügyben, ugyanis a megszavazásához konszenzusra van szükség – ami jelen esetben vágyálom csupán.
Ezt mutatja Orbán Viktor nyilatkozata is, amelyet Juncker bejelentésére válaszul mondott el a Kossuth rádió pénteki 180 perc című műsorában. Orbán szerint ugyanis ahelyett, hogy beengednénk ezeket az embereket, inkább a határokat kellene védeni velük szemben, és akár az embercsempészek hajóinak megsemmisítésével is akadályozni kellene, hogy Európába jöjjenek. A miniszterelnök megígérte, hogy Magyarország „lerúgja” majd az uniós szabályozást, ennek a kérdésnek ugyanis a nemzetállamok hatáskörében kellene maradnia. Orbán cinikusnak hangzó reakcióját a külföldi média is idézi, mely szerint az Európába menekülés többeknek egy „kollégiumi házibulivá” fajulhat, ahová mindenki jöhet, aki ráér és akar, és addig maradhat, amíg a kakas kukorékolni nem kezd, ha nincs megfelelő szabályozás. Ráadásul őrültség az az elképzelés, hogy „valaki beengedi a menekülteket a saját országába”, majd utána „szétosztja” a többi tagállam között.
Nem Orbán Viktor az egyetlen, akinek nem fűlik a foga a bejelentett javaslat életbe léptetéséhez. A brit belügyminisztérium szóvivője a Time magazinnak hétfőn azt nyilatkozta, hogy „az Egyesült Királyság büszke múltra tekint vissza abban, hogy menekültstátuszt adjon azoknak, akiknek arra a leginkább szükségük van. Azt azonban nem gondoljuk, hogy a megoldás egy kötelező letelepítési program volna”. A britek odáig mentek, hogy szerdán a The Times hasábjain Theresa May belügyminiszter közölte: vissza fogják fordítani a menekültek hajóit, és inkább arra törekednének, hogy Észak-Afrikában biztonságos letelepedési lehetőséget hozzanak létre a háborús övezetekből menekülők számára.
Jean-Claude Juncker a britek reakciójára bejelentette, hogy nem jár majd semmilyen következménnyel, ha Nagy-Britannia nem fogadja el a szerdán bejelenteni kívánt új kvótarendszert, amelynek alapján ugyanis a britek sokkal magasabb számban volnának kötelesek menekülteket befogadni, mint most, annak ellenére, hogy csak Nagy-Britannia egyedül több menekültet fogadott be tavaly, mint 17 más uniós tagállam együttvéve.
Amennyiben az új szabályok életbe lépnek, semmissé teszik a jelenleg hatályos Dublin Rendelkezést, amely meghatározza, hogy egy menekült befogadási kérelmét mely ország köteles elbírálni. Ennek célja, hogy egy ember kérelmét egyszer bírálják el, ne lehessen párhuzamosan több országban kérelmet benyújtani.
A kérdés ugyanis sokkal bonyolultabb, mint az, hogy hagynak-e lélekvesztőket elsüllyedni Európa partjainál. Az ugyanis, hogy ki minősül menekültnek, nem egyszerűen megállapítható kérdés, vannak ugyanis, akik a szegénység elől menekülnek, nem háborús övezetből. Ezek az emberek elsősorban a jobb életkörülmények miatt jönnek Európába, és a jelenlegi magas munkanélküliség mellett akár munkahelyeket vehetnek el a helyiek elől, illetve, ahogy Németország és a skandináv államok jellemzően saját bőrükön tapasztalják, a bevándorlók túlterhelhetik a szociális juttatási rendszert is, amelynek fedezetét a helyben adózó aktív munkavállalók teremtik meg.
Mindezek mellett előfordulhat, hogy a bevándorlók között olyan terroristák is belépnek Európa területére, akik később komoly biztonsági kockázatot jelenthetnek. A menekültek létszámának növekedésével ugyanis egyre nehezebb kielégítő háttérvizsgálatot végezni az érintettekkel kapcsolatban, és gyakran nem is áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű információ.
Az egyenlő elosztás problémája ugyancsak nem oldódik meg, még ha elfogadják is az új kvótarendszert, ugyanis a menekültek jelenleg sem abban az államban telepednek le végleg, ahol belépnek az unió területére. Magyarország például tipikus tranzitország, ahonnét a legtöbb bevándorló az első adandó alkalommal továbbmegy a gazdaságilag sokkal vonzóbb nyugati államok, Németország, Nagy-Britannia vagy a skandináv államok felé – így hiába a kvóta, ha a szabad mozgást nem korlátozzák (ami nem valószínű), a legtöbb menekült az új viszonyok között is oda fog vándorolni, ahol magasabb életszínvonalat remél.
2015. 05. 15. (XIX/20)
