Hónapokon át zajlott a 8-15 éves gyermekek szexuális kizsákmányolása 2013 decembere és 2014 júniusa között, miközben a francia és csádi katonák a Közép-afrikai Köztársaságban állomásoztak a MINUSCA (az ENSZ Közép-afrikai Köztársaságbeli Többdimenziós Integrált Stabilizációs Missziója) előkészítésének idején. A katonák feladata a béke és biztonság fenntartása és a kitelepített, éhező és hajléktalan gyermekek védelmezése lett volna a számukra létrehozott központban, azonban ehelyett nemi erőszakot és szodómiát követtek el rajtuk, többször pedig ételért vagy pénzért cserébe kényszerítettek kisfiúkat szexuális aktusra. A történtekről jelentés is született 2014 nyarán, amely eljutott az emberi jogi főbiztoshoz Genfbe, azonban semmilyen válaszlépés nem történt az ügyben.
Ekkor döntött úgy Anders Kompass svéd ENSZ-segélymunkás, hogy kiszivárogtatja a bizalmas jelentést, így elküldte azt a francia hatóságoknak, akik nyomozni kezdtek a katonák állomáshelyén. Kompasst – aki több mint 30 éven át végzett humanitárius munkát – ezután felfüggesztették az állásából, mert megszegte a bizalmas dokumentumok kezeléséről szóló protokollt, és az ENSZ szerint veszélynek tette ki a gyermek áldozatokat azzal, hogy az ő nevüket is tartalmazó jelentést nyilvánosságra hozta. Kompass felfüggesztése egyébként kisebb diplomáciai vihart kavart, ugyanis Svédország ENSZ-nagykövete arra figyelmeztette a szervezet tisztségviselőit, hogy „nem lenne jó, ha az emberi jogi főbiztos kényszerítené” a férfit a lemondásra.
Kompasst végül csak azután helyezték vissza pozíciójába, hogy a fellebbviteli bíróság elrendelte felfüggesztésének azonnali hatállyal történő megszüntetését, hiszen az „törvénytelen” volt, és a férfi jó hírét rombolták vele annak ellenére, hogy évtizedeken át kiválóan végezte a munkáját. Paula Donovan, az AIDS-mentes Világ társigazgatója is megkapta a kiszivárogtatott dokumentumot, amit eljuttatott a The Guardiannek. Donovan azt mondta: a békefenntartók által rendszeresen elkövetett szexuális bántalmazások „gyomorforgatóak, de az a szörnyű igazság, hogy nem szokatlanok. Az ENSZ ösztönös válasza ezeket figyelmen kívül hagyni, tagadni, leplezni és titkolni”. Ezt támasztja alá a főtitkár szóvivőjének nyilatkozata is, aki azt állította a szexuális kizsákmányolásról készült jelentésekről, hogy azok „lehetnek eredetiek”, de az is lehet, hogy „nem azok”.
Az elmúlt években egyébként több szexbotrány is kirobbant ENSZ-katonák tevékenysége nyomán. 2006-ban Libériában és Haitin ételért cserébe szexre kényszerítettek helyi lányokat, 2008-ban pedig azt találták a Save the Children kutatói, hogy 13 év körüli gyermekeket erőszakoltak meg Elefántcsontparton, Szudánban és Haitin. Donovan szerint ahhoz, hogy megakadályozzák a hasonló esetek megismétlődését, valóban független vizsgálatra lenne szükség, amelynek az egész szervezetre ki kellene terjednie, egészen a felső vezetésig.
A francia katonák által elkövetett bűncselekmények kapcsán Francois Hollande azt nyilatkozta, „nem lesz könyörületes”, ha kiderül, hogy „némely katonák rosszul viselkedtek”.
A francia védelmi minisztérium ennél sokkal keményebben fogalmazott, amikor „zéró toleranciát” hirdetett az elkövetőkkel szemben, és Jean-Yves Le Drian védelmi miniszter felszólította a vétkes katonákat, hogy adják fel magukat, mert „bemocskolták a zászlónkat”, elárulták a bajtársaikat, „Franciaország imázsát és a hadsereg küldetését”. A francia ügyészek egyébként már 2014 augusztusában előzetes vizsgálatot indítottak 14 gyanúsított ellen, azonban az érthetetlen, hogy 9 hónappal az után, hogy eljutott a minisztériumhoz a jelentés, miért nem került még sor konkrét intézkedésekre annak ellenére, hogy a bántalmazott gyermekek közül többen nagyon világos személyleírást tudtak adni az elkövetőkről. Ráadásul a franciák nem vonták be a nyomozásba a Közép-afrikai Köztársaságot sem, így az ország ügyészei külön nyomozást indítottak. A kritikákra Le Drian azt válaszolta, hogy a késlekedés oka, hogy „bonyolult nyomozás” folyik.
A súlyos botrány fényében Franciaország és az ENSZ egymást kezdte vádolni a nyilvánosság előtt, ugyanis mindkét fél tagadja a felelősségét. A francia ügyészek azzal vádolták az ENSZ-t, hogy az kétszer is megakadályozta, hogy kikérdezzék a kiszivárogtatott jelentés szerzőjét, így arra hat hónapon át nem kerülhetett sor. Az ENSZ viszont azzal védekezett, hogy a bántalmazó katonák nem békefenntartók voltak, így a tetteiket nem ők felügyelték, hanem Franciaország, ezért erősen megkérdőjelezhető, hogy a fegyvereseken kívül más ne tudott volna arról, mit tettek a gyermekekkel. Zeid Ra’ad al-Hussein, az ENSZ emberi jogi főbiztosa amiatt is elmarasztalta a franciákat, hogy halogatták a katonáik elleni vizsgálatot, és végül csak azután indítottak nyomozást, hogy az ENSZ már elkezdte az esetek feltárását.
2015. 06. 05. (XIX/23)
