Haláltánc az Emberi Jogok Európai Bíróságán

Megelégedettséggel fogadta a francia kormány az Európai Bíróság döntését: jól vizsgázott Strasbourgban a 2005-ben elfogadott Leonetti-törvény a passzív eutanáziáról. „Bölcs” döntésként üdvözölte a francia média és a politikai pártok is az európai kúria határozatát. „Az igazi szeretet az, hogy méltóságteljesen hagyjuk Vincent-t elmenni” – érvel felesége és testvérei közül néhányan (a nyolc gyermekes család mélyen megosztott a kérdésben), akik több éve harcolnak azért, hogy Vincent „jogot nyerjen a méltóságteljes halálhoz”.
A vesztes oldalon találjuk Vincent szüleit, illetve többi testvérét. Az évek óta a médianyilvánosság előtt zaljó megrázó családi dráma pozitív szereplője a közvélemény szemében a feleség, míg a szülők a rossz oldalon állnak („értelmetlenül ragaszkodnak a gyermekükhöz”, „önző az, aki nem hagyja Vincent-t elmenni”).
A jól kidolgozott dramaturgiát azonban az elmúlt napokban megzavarta valami: míg a szülők népszerűtlenségéhez is hozzájárult, hogy eddig csak ultrakonzervatív katolikus szervezetek karolták fel Vincent ügyét (támogatásuk inkább kontraproduktív ideológiai háborút indított), Vincent volt baráti köréből indult egy világnézetileg semleges támogató csoport a közösségi hálókon. Az Európai Bíróság ítélethirdetésének napján a csoport egy kétperces videóban mutatja meg a kegyes halálra ítélt Vincent állapotát. Eszerint gyomorszondával táplálják, az életben maradáshoz egyéb orvosi ellátásra nem szorul.
A „mesterséges ellátás leállítása”, melyet eredetileg a francia Államtanács rendelt el, Vincent esetében a szonda eltávolítását jelenti, aminek következtében bizonyos idő elteltével szomjan és éhen fog halni. Másik érvük szerint Vincent nem teljesen vegetatív életet él, éber kómában van, és minimális tudattal rendelkezik: nyitva tartja a szemét, pislog, körülnéz, arcán kezdetleges mosoly látható, amikor a testvére hozzá hajol, tehát ha nagyon minimálisan is, de valamelyest reagál a környezetére.

Személyiségi jogok

Az azóta eltávolított videofelvételt néhány nap alatt hatszázezren látták, és minden médiumba bekerült. Az ellentábor nyomására viszont a médiahatóság azonnali határozattal arra kötelezte a felvétel szereplőit, hogy takarják el Vincent arcát a felvételeken, tehát a személyiségi jogokra hivatkozva minden híradóban „cenzúrázták” a lényeget: Vincent tekintetét és enyhén kifejező arcát. A gyors lépést azzal indokolták, hogy a videót manipulatív szándékkal tették közzé.
A videofelvétel és a meglepően gyors cenzúra már egyes liberális médiumok ingerküszöbét is elérték. A Huffington Post francia nyelvű változatában is csodálkoztak az eljáráson: az ellátás megszüntetése (a szakkifejezés az élelem és a folyadék elvonását jelenti) nem sérti Vincent személyes jogait, de a róla készült képek terjesztése igen.
Az Európai Bíróság plenáris ülésen elfogadott döntését 12 bíró támogatta, 5 ellenszavazattal szemben. Különvéleményük további megrázó részleteket árul el az ügyről. A bírák aggoldalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy a francia állam a Leonetti-törvényre alapozza álláspontját, amely szigorú kritériumokhoz köti a passzív eutanáziát (amikor az ellátások megszüntetésével teszik lehetővé a „kegyes halált”). Vincent esete nem felel meg a törvény által szabott kritériumoknak (melyek a halálhoz közeli állapot fennállása, a kezelések miatti kibírhatatlan fájdalmak és a beteg akaratnyilvánítása). A bírók által tanulmányozott orvosi szakvéleményekből semmi nem enged arra következtetni, hogy Vincent állapota a „halálhoz közeli” lenne, mivel évek óta stabil és teljes mértékben egészségesnek mondható az egyébként ágyhoz között fiatalember. Semmiből sem lehet arra következtetni, hogy Vincent szenvedne jelenlegi állapotától vagy az ezzel járó ellátástól.
A bírák azt is aggályosnak tartják, hogy kollégáik elfogadták Vincent feleségének, illetve más rokonainak a kijelentéseit, miszerint Vincent (kórházi ápolóként) a passzív eutanáziáról több alkalommal pozitívan nyilatkozott, és azt mondta, hogy ha róla lenne szó, inkább a kegyes halált választaná a megkérdezése nélkül folytatott orvosi kezelés helyett. Egyrészt a törvény az akaratnyilvánítás alatt a beteg ember írásbeli nyilakozatát érti, nem a rokonok visszaemlékezéseit, másrészt ha mégis elfogadjuk Vincent szóbeli kijelentéseit, aligha feltételezhető, hogy a szomj- vagy éhhalál mellett döntött volna.
A bírák viszont egyértelműen úgy látják az előzmények alapján, hogy Vincent életben akar maradni: 2013-ban harminc napon keresztül éheztették, miután a francia államtanács április 10-én elrendelte ellátása megszüntetését. Egy közigazgatási bíróság azonban május 11-én gyorsított eljárásban döntött arról, hogy az Európai Bíróság döntéséig a kórház köteles újra táplálni Vincent-t. Szerintük vitathatlan hogy Vincent-t mindvégig egy „belső életerő hajtotta”: „Mindenki, aki hasonló betegeket ápol, tudja, hogy ha valaki ebben az állapotban abbahagyja a küzdelmet, az tíz nap alatt meghal. Ehhez képest ő élelem nélkül és napi 500 ml folyadékkal 31 napot élt.”