Olaszország migránsbefogadó kapacitásának a végén jár, hiszen egyes adatok szerint az idei év első felében eddig 170 ezer menekült érkezett a tenger felől az országba, többségük Észak-Afrikából és a közel-keleti országokból. A helyzet nemcsak a hatóságokat állítja komoly kihívások elé, hanem a lakosság tűrőképességét is próbára teszi. Az olaszországi Treviso közelében például a feldühödött helyiek felgyújtották azoknak az üres lakásoknak a berendezési tárgyait, melyeket száz újonnan érkező migráns számára készítettek elő a hatóságok. „Nem megyünk haza, amíg el nem mennek – ez megszállás” – nyilatkozta az egyik tüntető.
A hatóságok azt állítják, hogy nincs más választásuk, mint az országban tartani a menekülteket, és mindössze annyit tehetnek, hogy megpróbálják a különböző olasz régiók között elosztani az érkezőket, így már a legnépszerűbb turistaparadicsomokban (Lombardia, Veneto, Liguria) is megtalálhatók. Luca Zaia, Veneto tartomány kormányzója már kifejezetten a térség „afrikanizálódásáról” panaszkodott. Roberto Maroni, Lombardia kormányzója pedig felszólította a helyi hivatalokat, hogy ne fogadjanak be több migránst Olaszország más területeiről. A menekültválság politikai megosztást is hozott a déli országba, amely a gazdasági nehézségek, a munkanélküliség és az alacsony jövedelmek miatt már amúgy is komoly gondokkal küszködik.
A tiltakozók között rendszerint feltűnnek szélsőjobboldali csoportok is, melyek azért vonulnak az utcákra, mert „féltik a lányaikat és a kisgyermekeiket”. Egy római demonstráció alkalmával 19 bangladesi, szomáliai és eritreai menekült érkezését próbálta meghiúsítani a lakosság és az Északi Liga bevándorlás- és EU-ellenes párt, melynek tagjai összecsaptak a migránsok buszát védő rendőrökkel is. A válság jelei már Szicíliában is kezdenek megmutatkozni. Legutóbb a hatóságok nem engedték partra szállni az Orvosok Határok Nélkül (MSF) nevű szervezet hajóját, amely hétszáz, a tengerről kimentett menekültet szállított, mivel megteltek a helyek a fogadóközpontokban.
Az MSF szerint azonban fontos lenne, hogy mihamarabb partra szállhassanak a lélekvesztőkről kimentettek, hogy a segélyakciókban résztvevők visszatérhessenek a többi hajó mentéséhez, de ez meghiúsulhat az olasz hatóságok felkészületlensége miatt. Egyes adatok szerint csak ebben az évben több mint 1900-an haltak meg az „öreg kontinens” felé vezető úton, de a bajbajutottak egy része nem a hatóságok, hanem az embercsempészek miatt veszíti életét. Nemrég például egy tízéves szír cukorbeteg kislány halt meg amiatt, hogy inzulint tartalmazó táskáját vízbe dobták.
A menekülteket amúgy is sok csalódás éri útközben: a hosszú és fáradságos út mellett sokszor kerülhetnek életveszélyes helyzetbe. Mások a hatóságok eljárására panaszkodnak: Mechthild Wenk-Ansohn, egy olyan berlini klinika vezetője , amely kínzások áldozatainak kezelésével foglalkozik, azt állítja, hogy az EU külső határairól rendszeresen érkeznek hírek erőszakba torkolló hatósági eljárásokról. 2014 márciusa és 2015 májusa között 186 ilyen atrocitást dokumentáltak (verést, rugdosást, néhány esetben elektromos sokkoló alkalmazását), elmondásuk szerint többségében Olaszországban, Magyarországon és Bulgáriában. Többnyire olyankor folyamodnak ilyen eszközökhöz, amikor a menekültek nem akarják, hogy levegyék az ujjlenyomatukat.
Sokak számára az eljárás nagy csalódást jelent: „Tudják, hogy ha Olaszországban maradnak, az utcán kötnek ki, mert nincs számukra elég hely. Magyarországon és Bulgáriában pedig valószínűleg börtönszerű körülmények közé kerülnek. Ezt nem akarják. Át akarják hozni a családjaikat, így Németországba és Svédországba tartanak, és nem akarják megadni az ujjlenyomatukat” – állítja Wenk-Ansohn. Az egyik szír menekült, akit elmondása szerint az olasz közegek gumibottal ütlegeltek az ujjlenyomat körüli huzavonában, keserűen jegyezte meg: „Azok után, amit átéltünk, úgy láttuk, Olaszország nem lesz jó nekünk. Annyit hallottunk az európai emberi jogokról, meg hogy itt nincs zaklatás, de most úgy látom, ez sem jobb, mint az Aszad-rezsim.”
Görögországnak is többféle kihívással kell szembenéznie, hiszen a gazdasági összeomlás árnyékában lévő államba csak ebben az évben eddig több mint 77 ezer menekült érkezett az új élet reményében, többségük Szíriából, Afganisztánból és Irakból. Az érkezőknek azonban hamar rá kell jönniük, hogy a súlyos válságban lévő ország nem tud számukra olyan ellátást biztosítani, mint más nyugat-európai államok, így akiknek van pénzük, hotelben foglalnak szállást maguknak, a többiek pedig vagy helyi segélyszervezetekhez fordulnak, vagy elindulnak Macedónia és Szerbia felé, onnan pedig Magyarország felé veszik az irányt.
A migránsellenes tüntetéshullám szomszédunkat, Szlovákiát is elérte. Ezrek vettek részt azon a bevándorlás- és iszlámellenes tüntetésen, melynek során a tiltakozók közül száznegyvenet letartóztattak a hatóságok, mert összecsaptak a rendőrökkel, füstbombákat dobáltak és autókat rongáltak. A Pozsonyban tartott gyűlés egyik kiváltó oka az EU által meghatározott nemzeti kvóták híre volt. De akadt olyan tüntető is, aki nem az uniós szabályozás miatt ment az utcára, hanem mert „sok rossz tapasztalata” volt a muszlimokkal, és úgy látja, hogy „ez az utolsó lehetőség”, hogy megállítsák „a muszlim inváziót”.
A gyűlésen résztvevők ellentüntetőkkel is konfliktusba keveredtek, akik áthúzott horogkeresztet ábrázoló transzparenseket emeltek a magasba. A szélsőségek hangjának erősödése mindenesetre komoly viharfelhőket jelenthet. A közelmúltban Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke egy nyilatkozatában még a görög válság kapcsán úgy vélekedett, hogy a helyzet egész Európában kedvez a szélsőséges csoportoknak, és „ideológiai fertőzés” előtt áll a kontinens. A migránsprobléma ehhez már csak „hab” az egyre rosszabb ízű tortán.
Elhagyatva
Visszakövetelik ausztráliát
2015. 07. 24. (XIX/30)
