A történelmi jelentőségű, Obergefell vs. Hodges néven futó ügyben Anthony M. Kennedy, Elena Kagan, Sonia Sotomayor, Stephen G. Breyer és Ruth Bader Ginsburg bírák képviselték a többségi és szövetségi szinten a melegek házasodása melletti álláspontot. Velük szemben álltak egy szavazattal kisebbségbe szorult véleményükkel John G. Roberts főbíró és Antonin Scalia, Clarence Thomas, illetve Samuel Anthony Alito bírák. A meleg párok „egyenlő méltóságot kérnek a törvény előtt. Az Alkotmány biztosítja nekik ezt a jogot” – jelentette ki a többségi bírói álláspontot megfogalmazó Anthony M. Kennedy bíró.
A több évtizedes jogi csatározást lezáró eseményt a teremben sokan zokogva fogadták, a Legfelsőbb Bíróság épülete előtt pedig „a szerelem győzött” kántálása hallatszott. Ezalatt konzervatív jogászok és keresztény szervezetek is felvonultak a bíróság előtt a vallásszabadság védelmében. Bobby Jindal, Louisiana kormányzója és republikánus elnökjelölt arra figyelmeztetett, hogy a döntés „kikövezheti az utat egy totális támadás számára a vallásszabadság ellen”.
A Kongresszus 1996-ban fogadta el a házasság védelméről szóló törvényt, amely szövetségi szinten szabályozta, hogy a házasságot egy férfi és egy nő szövetségeként értelmezzék. 2004-ben Massachusetts volt az első állam, amely törvényesen engedélyezte az azonos neműek házasságát, és ugyanebben az évben másik 13 államban a lakosság megszavazta a hagyományos házasságértelmezést valló alkotmánykiegészítéseket. 2013-ban a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a házasság védelméről szóló törvény bizonyos részeit. Ennek következtében robbanásszerűen megugrott a melegházasságot legalizáló államok száma. A döntésig tizenhárom állam állt ki az azonos neműek házasodását tiltó törvények mellett.
2015. 07. 03. (XIX/27)
