Az ENSZ hivatalos adatai szerint az 1956-os magyarországi eseményeket követően 180 ezer magyar ember érkezett Ausztriába, míg Jugoszlávia szétesését követően mintegy 90 ezer embert fogadtak be sógoraink. Mi hát akkor ez a nagy felháborodás az idén előreláthatóan Ausztriába érkező mintegy 80 ezer menekült miatt? – lehet feltenni a nagy kérdést. Igen ám, de akkor szomszédos országokról és átmeneti történelmi viszonyokról volt szó – így a válasz. Ráadásul elgondolkodtató a szám: 2014-ben még csak 30 ezer ember, idén viszont már ennek majdnem a háromszorosa érkezhet a 10 milliós lakosú Ausztriába. Hol van a vége? (Összehasonlításként egy megdöbbentő számadat: Németország esetében akár félmillió emberről is szó lehet idén.)
Belpolitikai feszültségek. Az utóbbi hetekben minden mértékadó osztrák lap a menekültkérdéssel foglalkozott elsősorban. Egyértelmű és hosszú távú stratégiai álláspontot a menedékjogot kérők kapcsán mind ez idáig nem sikerült kialakítania Ausztriának. Így egyelőre a politikai véleményformálóké a terep az újságok hasábjain. A legújabban Peter Hacker szociálpolitikus kritizálta az osztrák kormányt, mondván, hogy nem készültek fel az egyesek által évek óta prognosztizált problémára. A kormány hibája miatt alakultak ki például az utóbbi napokban a nagy port kavaró traiskircheni menekülttábor körüli áldatlan állapotok is. Ahogyan arról több magyar lap is beszámolt, a Bécs melletti kistelepülésen mintegy 4500 menekültet helyeztek el, ebből 2 ezret fedél nélkül…
Hacker szerint egyébként „nem túl okos” a kormány jelenlegi stratégiája sem, melynek alapján a kérelmezők szinte azonnal teljes menedékjogot kapnak. A háborús helyzet megszűntével ugyanis az embereket vissza kellene küldeni. Ezzel szemben Johanna Mikl-Leitner belügyminiszter szerint itt lenne az ideje annak, hogy az osztrákok feladják bármiféle ellenérzésüket a menekültekkel szemben. Mikl-Leitner hangsúlyozta: fontos kitartani amellett, hogy a menedékjog emberi jog maradjon. A megoldás pedig leginkább az lenne, hogy azoknak az országoknak a helyzetét, amelyekből a menekültek érkeznek, rendezni lehessen. És ezáltal a migrációs nyomás is csökkenne az európai államokon. Különböző állásfoglalások hangzanak el pro és kontra, mindazonáltal tény, amit több megszólaló is igyekezett hangsúlyozni: Ausztria igen könnyen krízisbe kerülhet a menekültek elszállásolásának és ellátásának kényszere miatt.
Magas barna férfiak, felemás… Ausztriában egyébként több városban fehér sátortáborokban helyezték el a menekülteket. A sátorok között járva elsősorban afgán és szíriai férfiakat látni, akik félelemmel vegyes gyanakvással méregetik a táborba tévedőket. „Szomália” – válaszolja az érdeklődő kérdésre egy elkülönült és hangosan nevetgélő csoport a tábor kijáratánál. A magas afrikai fiatalokból álló brancsok jókedvűen zenét hallgatnak, beszélgetnek, és láthatóan elkülönülnek az afgán és szíriai sorstársaiktól.
Ugyan az osztrákok sokat sajnálkoznak a táborokban lévők mostoha körülményei miatt, mégsem árt rögzíteni: sokuknak a táborokban jobb körülményei lehetnek, mint odahaza. A belügyminiszter illetékese szerint reggelit, ebédet, vacsorát, és még (használt) cipőt és ruhát is kapnak. Talán szervezetten, talán spontán, ki tudja, mindenesetre a táborlakók egy-egy alkalommal kihasználják a médiaszereplés lehetőségét: néhány nappal ezelőtt például a salzburgi menekültek fényképeztették le magukat angol nyelvű táblákkal a kezükben: „A sorsom bizonytalan”, „A nap, a hideg és az eső… ezek tesznek beteggé minket”, stb. A performansz hatásosra sikeredett, egy osztrák hölgy például már azért panaszkodott a hatóságokra, mert azok megtiltották az étel- és a közvetlen ruhaosztást a menekültek részére. Talán reálisabb képet festett egy másik, korábban Franciaországban és Olaszországban is élt osztrák úr, aki szerint problémát okozhatnak a bevándorlók. Amíg ugyanis a románokkal és a magyar romákkal azért van probléma, mert nem akarnak dolgozni, a keleti és afrikai bevándorlókkal azért is lehet, mert semmi szándék nincs bennük az integrálódásra.
2015. 07. 31. (XIX/31)
