A vasárnapi népszavazáson 60 százalékos győzelmet arattak a hitelezők által elvárt megszorításokat ellenzők. Az viszont bizonytalan, hogy ez most erősíti vagy gyengíti-e Alekszisz Ciprasz kormányfő pozícióját a tárgyalásokon. A közvélemény-kutatások szerint a nemmel szavazók is tudják, hogy igen kemény idők köszönthetnek az országra. Egyesek már a 2002-es argentin államcsőd után kialakult zavargásokat, acéllemezekkel lezárt bankajtókat vizionálják, amiből a dél-amerikai ország a mai napig nem tudott teljesen talpra állni.
Úgy tűnik, lélekben már a 18 eurózóna-tagország vezetői is készen állnak Görögország kilépésére. A sajtó nem foglalkozik olyan mértékben a lett vagy a szlovák miniszterelnök nyilatkozataival, holott egyértelműen látszik, hogy hozzájuk képest a németek udvariasnak és visszafogottnak minősülnek. A komoly reformokat keresztülvivő országok, mint Finnország, Hollandia, Észtország vagy Ausztria, kevés empátiát éreznek az egyelőre épkézláb javaslatok nélkül Brüsszelbe utazott Alekszisz Ciprasz és kormánya felé. Pedig ha Ciprasz és a lemondott Janisz Varufakisz helyett a pénzügyminiszteri posztra kerülő Euklidisz Cakalotosz nem áll elő kivitelezhető reformtervekkel, amelyeket aztán véghez is visznek, a július 10-én visszafizetendő rövid távú államkötvényekre, és a július 20-án esedékes Európai Központi Banki kölcsönre (összesen 5,2 milliárd euró) nem lesz fedezet, ami egyet jelent a görögök kizárásával az eurózónából.
Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy elég kevés a lehetőség a megállapodásra, ugyanis a görögök legfőbb igénye a gyors pénz mellett az adósságelengedés, és arra sem hajlandók, hogy a jelenleg 13 százalékos turisztikai és gasztronómiai általános forgalmi adót 23 százalékra emeljék, ahogy azt Brüsszel elvárná. Sőt, a nyugdíj- és a szociális kiadások csökkentését is a távoli jövőbe tolná el a görög kormány.
A nép pedig nem támogatja a további „bőrlehúzást”, sokkal inkább vonzó számukra a drachma újra bevezetésével együtt felvillantott gazdasági függetlenség lehetősége – ezt mutatta a népszavazási plakátokon vámpírként ábrázolt Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter képe is.
Az eurózóna kormányfői ugyancsak nem tartanák tragédiának, ha a görögök kiszállnának az övezetből annak ellenére, hogy ezzel akár megindulhat a lavina a nehézségekkel küzdő országok kilépését illetően. A lett miniszterelnök szerint „ha a rendszer egy eleme nem működik jól, akkor ennek az eltávolítása nem károsítja a rendszert, sőt. Akár pozitív is lehet a hatása.” A finn pénzügyminiszter, Alexander Stubb pedig elmondta, hogy ha elengednék a görögök adósságát, amire azok apellálnak, a finneknek költségvetésük tíz százalékát kellene leírniuk emiatt, amire nem hajlandóak. Így aztán Ciprasz lényegében senkinek a támogatására nem számíthat a tárgyalásokon – nagyon úgy tűnik, hogy ultimátumot fognak kapni, és ha nemet mondanak, amire igen nagy az esély, a hónap végére eggyel kevesebben lesznek az eurózóna tagállamai.
Fontos kérdés, hogy ha nem lesz megállapodás, és a görögöknek vissza kell térniük a drachmához, az valóban akkora katasztrófát jelentene-e, ahogyan azt most egyesek látják. Az Oxford Economics legújabb tanulmánya szerint a drachma még jót is tehet a görög gazdasággal. Átmenetileg ugyan jön a bankcsőd, a közszolgáltatások és az alapvető fogyasztási cikkek hiánya, de a tehetősebb réteg már így is nagyjából kimenekítette az országból a pénzét – mintegy 30 milliárd eurót, amely jelenleg külföldi bankokban pihen, vagy nem készpénzes megtakarítási formákban van elhelyezve –, így nagy veszteség nem érheti őket, ha újra a drachma lesz a görög fizetőeszköz. Még akkor sem, ha
a bevezetett új pénz legalább 55 százalékkal ér majd kevesebbet, mint most az euró. Az Oxford Economics szerint azonban, mivel Görögország több külföldi megtakarítási eszközzel rendelkezik, mint amennyivel összesen tartozik a külföldi befektetőinek, a nem drachmában tartott megtakarítások értékének növekedése mintegy 10 milliárd eurós pluszt eredményezhet.
Ha a rövid távú nehézségek ellenére a saját fizetőeszköz újbóli bevezetése gazdaságélénkítő hatással bír – amit az elemzők abban az esetben lehetségesnek tartanak, ha a kezdeti időszakban a görögök és a többi európai ország közötti kereskedelmi kapcsolatok nem változnak, és a görögök ugyanúgy képesek lesznek exportálni és importálni, ahogy most –, akkor ennek a dolognak sokkal súlyosabb következménye lehet az európai föderációs politikai irányra, mint magukra a görögökre. A többi eurózóna-tagállam, amelyek vért izzadva nyögik ki a valutaunió által megkövetelt reformokat, látva a görögök esetleges sikerét maguk is megfogalmazhatják arra vonatkozó igényüket, hogy legyen újra líra, peseta vagy schilling, ha ennek a nagyobb függetlenség és hosszú távon a gazdasági fellendülés lehet a következménye. Ezt azonban a jelenlegi uniós politikai irány semmiképpen sem támogatja, ezért is nagy kérdés, hogy milyen döntés születik a pénzügyminiszterek vasárnapi csúcstalálkozóján.
A görögök más szempontból is igen fontosak az Európai Unión belül. Kelet felé ők jelentik Európa kapuját, és mint a demokrácia bölcsője, kulturális szempontból is igen fontosak a kontinens számára. Ha a drachma újra visszakerül a képbe, az az egyesült Európáról szőtt álmok beteljesedését is elhalaszthatja. Mindezek mellett a jelenleg igen nagy gondot jelentő menekültügyi krízis miatt is nagyon fontos, hogy a görögökkel jó legyen Európa kapcsolata.
Újabb világválság a láthatáron?
2015. 07. 10. (XIX/28)
