Észak-Korea Dél-Koreával és Japánnal együtt évtizedeken keresztül ugyanabba az időzónába tartozott, ami azt jelenti, hogy ott a greenwichi középidőhöz (GMT) képest kilenc órával előbb kelt fel a nap. Augusztus 15-e óta azonban Észak-Koreában ez az idő nyolc és fél órára rövidült. A phenjani média szerint ugyanis a „gonosz, imperialista Japánok” 1912-ben, amellett, hogy Koreát 5000 éves történelmétől fosztották meg, még az órát is átállíttatták velük. A japánok által gyakorolt gyarmati elnyomás alól Észak- és Dél-Korea 70 éve, a második világháború végén szabadult fel. Észak-Koreának az időzónából való kilépésére az évforduló apropóján került sor, amikor országszerte harangok kongtak, jelezve az új, phenjani időszámítást.
Annak ellenére, hogy a több mint 40 éves japán elnyomást a későbbi Dél-Korea lakosai is az északiakhoz hasonlóan megsínylették, és ott is sokan sérelmezik, hogy a japánok által bevezetett időzónában vannak, délen mégsem került sor óraátállításra. Sőt, a két Korea egyesítése érdekében létrehozott dél-koreai minisztérium szóvivője szerint az óraátállítás többek között nehézségeket fog előidézni az Észak-Koreával közösen üzemeltetett keszongi ipari létesítmény működésében. Mindez a továbbiakban még inkább megnehezíti a két ország egyesítését.
Az idősávokat, amelyek egységesítése a vonatok és a hosszú távú hajózás bevezetése miatt vált szükségessé, 1884-ben, az úgynevezett Nemzetközi Meridián Konferencián jelölték ki. Ekkor döntötték el, hogy a 24 órából álló nap éjfél után, azaz nulla órakor kezdődik a nulla fokos hosszúsági körnél, amelyet a londoni Greenwichnél határoztak meg. A nap a Csendes-óceánt átszelő 180 fokos hosszúsági körnél ér véget, és amíg annak nyugati oldalán hétfő éjszaka van, a keleti oldalán már kedd kora hajnal. A konferencia határozatát Párizs sokáig elutasította, és nem fogadta el, hogy Londonhoz képest határozzák meg a időt. Emiatt a francia fővárosnak egy ideig még saját időzónája volt, ami szerint kilenc perccel korábban ütöttek az órák, mint ahogy a greenwichi középidőnek megfelelően kellett volna.
De nemcsak Párizs tért el néhány perccel az 1884-es konferencián meghatározott időtől, hanem Nepál is. Indiában az órák a GMT-hez képest, attól keletre lévén, 5 órával előbbre járnak. Bár Indiával megegyező időzónában lenne, ez a különbség Nepált tekintve csak 4 óra 45 perc, azaz a nepáli órák 15 perccel később ütnek, mint az indiaiak. Emiatt Indiában nemzeti vicc is született, amely szerint a nepáliak mindig késnek 15 percet.
Jelenleg nincs olyan nemzetközi testület, amelynek feladatai között az országok által megváltoztatott időzónák jóváhagyása szerepelne. Elegendő, ha az időzónáját megváltoztató ország változtatási szándékát bejelenti a nemzetközi közösségnek és a térképkészítőknek. Ezt tette a Csendes-óceánt keresztülszelő 180 fokos hosszúsági körtől csak 32 kilomléterre fekvő Szamoa-szigetek vezetősége, akik 2011 áprilisában jelezték, hogy az időzóna megváltoztatására készülnek.
Mivel a Szamoa-szigetek az időzóna legnyugatibb szigetei közül valók, a nemzetközi időzóna egyik csücskéből a másikba kerültek. Minderre azért volt szükség, hogy megkönnyítsék a kommunikációt Új-Zélanddal és Ausztráliával, amelyek a 180 fokos hosszúsági kör másik oldalán voltak. Az órákat 60 perccel előrébb állítva a szigetek fő kereskedelmi partnereikkel egy időzónába kerültek, viszont az átállítás miatt elvesztettek egy napot: 2011-ben a Szamoa-szigeteken nem volt december 30-a.
A Szamoa-szigetek gyakorlati szempontból érthető példájának ellenére a legtöbb időzóna-változtatás mögött sokkal inkább politikai és diplomáciai szándékok dominálnak, mint maga az idő. Sőt nem is Észak-Korea az egyetlen ország, amely a nemzetközi közvéleménytől való függetlenségét jelezve, pusztán szimbolikus ok miatt állította át az óráit.
A kommunista forradalom után, 1949-ben Mao Ce-tung bejelentette, hogy Kínában egyetlen időzóna lesz, mégpedig az ország keleti végében fekvő Peking időzónája. Mindezt annak ellenére tette, hogy országa nyugat-kelet irányban majdnem olyan széles, mint az Egyesült Államok, felborítva ezzel a Kína nyugati felében élő emberek életét. Az ország nyugati Xinjang tartományában például nyáron éjfélkor megy le a nap. Szakértők szerint az ok a kínai császárság tradíciójából eredeztethető, ahol a császár, mivel jelentősége a kozmosz feletti volt, még az időt is meghatározhatta.
Szintén szimbolikus lépésként állították át az órákat a Krímben az után, hogy Oroszország 2014 februárjában annektálta a félszigetet, amivel a krímiek a moszkvai időzónába kerültek. Kim Dzsong Unhoz hasonlóan 30 perccel állíttatta vissza Hugo Chavez Venezuela óráit 2007-ben. „Nem érdekel, ha őrültnek néznek” – mondta, amikor a bejelentetést tette. Döntését annak kedvező egészségügyi hatásával indokolta: így a nap már sütni fog, amikor az ország lakosai reggel felébrednek.
2015. 08. 19. (XIX/34)
