A Közel-Keleten tragikus módon naponta tucatjával halnak meg gyermekek: nemcsak az ISIS rendez vérfürdőt a civil lakosság között, korra és nemre való tekintet nélkül, hanem mások kezéhez is tapad fiatalok vére. Török vadászgépek augusztus elején egy kurd falut bombáztak. A támadásban hat lakóházat leromboltak az iraki kurd területen fekvő Zergele városában és kilenc civil lakost megöltek, köztük gyerekeket és egy terhes asszonyt. A nemzetközi közvélemény kettős mércéjét jelzi, hogy az indokolatlan, brutális támadást mindazok szó nélkül hagyták – beleértve az ENSZ-t, az Európai Uniót, Washingtont és a különböző emberi jogi szervezeteket –, akik Izraelt háborús bűnökkel vádolják a gázai terrortámadásokra adott válaszcsapásai miatt. A török kormány képviselője vérlázító cinizmussal közölte az AFP tudósítójával, hogy „ez, kérem, nem egy futballmeccs, ahol az eredmény számít”. Az újságíró azt kérdezte, hogy hány civil és hány feltételezett kurd terrorista halt meg az elmúlt napok légicsapásaiban. (Független becslések szerint a halálos áldozatok száma meghaladja a százat.)
Míg a térség áldozatai név nélkül maradnak, az egész világ megismerhette a palesztin Dawabsheh család tagjait, akiket izraeli kórházakban ápoltak a július 31-ei éjszakai terrortámadás után. Egyikük, a másfél éves Ali Dawabsheh a Tel-Aviv-i Chaim Sheba orvosi központban belehalt égési sérüléseibe. Egyik testvérét, a négyéves Ahmed Szaedet – aki szintén súlyos sérüléseket szenvedett – meglátogatta Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök a kórházban. A két szülő is életveszélyes állapotban van, testük több mint 80 százaléka megégett. A kormányfő elítélte a támadást, amelyet feltehetően zsidó szélsőségesek követtek el. A kiégett ház falára héberül a „bosszú” szót festették a támadók, valamint egy hosszabb feliratot is hátrahagytak: „Éljen a messiás király!”. (Képünkön, fent.) Netanjahu kérte a palesztinokat, hogy közösen lépjenek fel a terrorizmus és erőszak terjedésével szemben. „Az különböztet meg bennünket szomszédainktól, hogy mi mélyen elítéljük ezeket a terroristákat, akik gyerekeket ölnek, míg ők utcákat és tereket neveznek el róluk”– mondta a kormányfő. Egy évvel ezelőtt szintén bosszútámadás áldozata lett a tizenéves Mohammed Abu Khdeir, akit zsidó fiatalok felgyújtottak. A tetteseket – akik szintén tinédzserek voltak – elfogták, és el is ítélték azóta.
(A Palesztin Hatóság 2014-ben egy parkot nevezett el Abu Dzsihádról, aki a PFSZ katonai szárnyának vezetőjeként több mint 115 ember haláláért felelős, és emléktáblát kapott a 12 gyerekáldozattal járó 1978-as tengerparti terrortámadás egyik elkövetője, Dalal Mughrabi is.)
Szemben a kurd áldozatokkal kapcsolatos hallgatással, a palesztin család elleni támadást hangos nemzetközi tiltakozás követte. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa nyilatkozatban ítélte el a „gonosz terrortámadást”, és ugyanezeket a szavakat használta közleményében a washingtoni külügyminisztérium is. Az izraeli hatóságok egy héttel a támadás után sem jutottak közelebb a tettesek felderítéséhez, ezért a lakosság segítségét kérték. A feltételezések szerint az elkövetőknek közük lehet a júniusban a Genezáreti-tó partján történt gyújtogatáshoz is. Tabghában a Kenyérszaporítás templomára dobtak gyújtóbombát, de ott nem sérült meg senki sem.
Mélyen megrázta az izraeli közvéleményt a 16 éves Shira Banki halála is (képünkön, fent). A fiatal lányt – öt másik emberrel együtt – a jeruzsálemi melegfelvonuláson érte támadás. Az elkövető, Yishai Schlissel alig három héttel korábban szabadult 10 éves börtönbüntetése után. 2005-ben szintén azért ítélték el, mert megkéselt több embert a jeruzsálemi Pride-on.
A rendőrség szerint nem volt információjuk arról, hogy a férfi újabb támadásra készül, ezért Schlissel akadály nélkül kerülhetett a felvonulók közelébe. Az izraeli baloldal a két gyilkosság kapcsán a jobboldali nacionalista pártok felelősségét emlegeti. „Bennett kezéhez vér tapad” – állította egy ellenzéki képviselő.
A bírálatokra reagálva a Bait Jehudi párt vezetője hangsúlyozta, hogy a támadásokat mélységesen elítélik, de ez nem befolyásolja álláspontjukat, amely elutasítja mind a területek feladását a palesztinok számára, mind pedig a melegjogok további kiterjesztését.
2015. 08. 07. (XIX/32)
