Nem mellesleg, a következő nagy görög kötvénylejárat éppen augusztus 20-ára esik, így a görög vezetésnek elemi érdeke, hogy már előtte, legkésőbb augusztus 18-áig szavazásra bocsássák az új reformcsomag tartalmát. Augusztus 20-án ugyanis konkrétan 3,5 milliárd eurót kell törleszteniük az Európai Központi Banknak (EKB).
Most úgy tűnik – talán a harcos pénzügyminiszter, Janisz Varufakisz távozásának hatására –, hogy a görögök kezes bárányok lettek, és „nagyon, nagyon kooperatívak” – állítják a hitelező intézmények megfigyelői. A hitelezők szerint a görögök most feltűnően aktívan részt vesznek a tárgyalásokon és jól felkészültek minden témában. Az új seprű egyelőre jól seper, így a „lágy beszédű”, Oxfordban végzett új pénzügyminiszter, Euklidosz Cakalotosz láthatóan jobban imponál a nemzetközi szervezetek képviselőinek, mint forrófejű elődje. Most mindenki abban reménykedik, hogy végre pontot tehetnek az elmúlt 6 hónap vérzivataros eseményeire – írja a Reuters.
A héten terítékre került – többek között – a nyugdíjreform, egy privatizációs alap létrehozása, valamint a görög bankok feltőkésítése is. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen a görög tőzsde folyamatosan esik, az emberek pedig lélekszakadva veszik ki a megtakarításaikat. A szakértők legalább 10 milliárd euróra taksálják azt az összeget, ami úgymond „gatyába rázná” a helyi bankrendszert. Mindennek egyik mellékhatásaként pedig rekordmennyiségű bankkártya-kibocsátásra is sor került az elmúlt hónapokban. Júliusban összesen 1 millió kártyát bocsátottak ki, és a kártyahasználat is a többszörösére nőtt. (A hírportálok szerint a görög tranzakciók 60 százalékát kezelő Visánál 135 százalékkal nőtt a kártyás vásárlások száma az országban rögtön azon a héten, amikor bevezették a tőkekorlátozást.) Persze erősen kérdéses, hogy hosszabb távon is ennyivel népszerűbb marad-e a bankkártya a készpénznél, hiszen az említett problémák megváltoztatták a fizetési szokásokat.
Mindenesetre a több hetes bankzárlat és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legutóbbi közleménye is – miszerint egyelőre nem kívánnak tevőlegesen csatlakozni a harmadik mentőakcióhoz – kellő súllyal eshetett latba az utóbbi napokban tapasztalt görög hozzáállás kialakításakor. Habár a tárgyalásokon jelen vannak az IMF képviselői – írja a Financial Times (FT) –, az elkövetkezendő hónapok pénzügyi támogatását illetően még tartózkodóak. Ez viszont újabb kérdéseket vethet fel. Az FT cikke szerint például igen nehéz lesz megnyerni a német Bundestag támogatását a soron következő 86 milliárdhoz, ha az IMF nincs az effektív hitelezők között. Az FT – egy szupertitkos összefoglalóra hivatkozva – azt állítja, hogy az IMF csak akkor hajlandó kilépni a „csak megfigyelő” szerepből, ha biztosítva látja, hogy a görögök a megfelelő reformok mellett kötelezik el magukat, és az eurózónás hitelezők is hajlandóak elengedni(!) az adósságukból.
2010 óta pedig ez lesz a görögök szám szerint harmadik mentőcsomagja. Habár az összeg és a hitelezők összetétele sokat változott, a célfüggvény mindig ugyanaz volt: nehogy csődbe jusson az ország, és nehogy kipottyanjon az eurózónából. A tervezett reformok eddig is változatos területeket érintettek, egészen a nyugdíjak mértékétől a boltok nyitvatartási rendjéig. Idén pedig már a hangulat is kellőképpen felforrósodott: sorozatos viták tarkították a megbeszéléseket, többnyire „felelősségvállalásról, szuverenitásról és zsarolásról” – olvasható a Reuters cikkében.
De mi történt – vagy éppen mi nem történt – az elmúlt öt évben? Miért nem vittek véghez már eddig reformokat a görögök? – teszi fel a költői kérdést a London School of Economics (LSE) blogjának egyik szerzője. Az egész görög drámának ez az egyik legfontosabb jellemzője – írja –, hogy az elmúlt években egyik vezetői gárda sem tudta végigverni a megfelelő reformokat az országon. A politikai akarat hiánya, a szektorok konzekvens ellenállása mindenféle változással szemben, az irracionális újraelosztó rendszerek, a klientúra, a korrupció – és még hosszan sorolhatnánk az okokat. Az LSE okfejtése szerint azonban legalább ugyanennyire okolható a görög állami szféra tehetetlensége és maga az IMF is, amely súlyosan felülbecsülte Görögország gazdasági teljesítőképességét. „Ferrarit vártak, de csak egy rozsdás Trabantot kaptak.” Aztán mindenki elkezdett kapkodni… Míg Alekszisz Ciprasz ellenzékben volt, állandóan azt hangoztatta, hogy a „görög parlament olyan lett, mint egy szalámigyár”, amely futószalagon nyomja ki magából az újabb és újabb reformprogramokat. Ám Ciprasz – immár miniszterelnökként – most ugyanebben a cipőben jár: a soron következő, harmadik mentőcsomag „előzetes áttekintését” egyetlen nap alatt tolta át a parlamenten.
Amit viszont mindkét oldalnak illene már megtanulnia ennyi idő után – írja a blogger –, hogy a görög miniszterelnök „működésének” súlyos rendszerkorlátai vannak, így a hitelezőknek rendre egy olyan partnerrel kell megegyezniük, akinek az operatív „leszállítóképessége” igencsak gyenge – és ezen még az sem változtat, ha éppen megvan mögötte a politikai akarat is.
2015. 08. 07. (XIX/32)
