Ötnapos tanácskozás után az év vége előtt váratlanul megállapodtak az érintett, összesen 800 millió polgárt számláló 12 ország vezetői a Csendes-óceáni Partnerség (Trans-Pacific Partnership, azaz TPP) részleteiről. Ezzel a formálódó gazdasági uniók versenyében beelőzték Putyin több sebből vérző Eurázsiai Unióját, illetve a néhány hete ülésező Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségét (ASEAN), akik szintén erre az évre tervezték a vámunió és közös valuta bevezetését – azonban már beismerték, hogy legfeljebb az elméleti alapok rögzítéséig tudnak majd eljutni 2015 végéig.
A Csendes-óceáni Partnerség sem jelent teljes vámuniót, azonban életbe lépésével radikálisan csökkennek a vámhatárok a résztvevő 12 ország között, megváltoznak a szellemi tulajdonokra vonatkozó jogszabályok is, és sokkal gördülékenyebbé válik a nemzetközi kereskedelem. A tárgyalások Brunei, Chile, Új-Zéland és Szingapúr között kezdődtek 2006-ban, majd pár év múlva Ausztrália, Kanada, az Egyesült Államok, Vietnám, Peru, Mexikó, Malajzia és Japán belépésével duzzadt hatalmasra a terv. Sokan bírálták, hogy bár a tét hatalmas, hiszen a világ GDP-jének mintegy 40 százalékát adja az érintett terület, a szerződés terve titkos, és még az érintett országok kormányai sincsenek teljes mértékben tisztában vele. Éppen ezért évek óta röppentek fel különféle rémhírek a tervezetről, amelyeknek alapját többnyire a WikiLeaks kiszivárogtatásai adták. A szkeptikusok szerint egyes privilegizált óriásvállalatok nagyobb befolyással bírtak a TPP tervére, mint némely érintett ország vezetői.
A szerződés aláírása hatalmas győzelem Barack Obama számára, mivel annak életbe lépésével többek között 18 ezer, eddig amerikai termékeket sújtó vám szűnik meg. Az ambíciózus elnök szerint a következő nagy cél, hogy a partnerséghez a hatalmas piacot biztosító Kína is csatlakozzon.
A TPP mélyen megosztotta a biotechnológiai szférát és a gyógyszeripart is. Míg az Egyesült Államok a tárgyalások folyamán a gyógyszergyártó cégek 12 éves monopóliumához ragaszkodott, Ausztrália, Új-Zéland és egyes betegjogi csoportok ennek az 5 évre csökkentéséért lobbiztak, hogy a betegek hamarabb juthassanak hozzá olcsó gyógyszerekhez, amelyek akár életmentőek is lehetnek a számukra. A nézeteltérést úgy hidalták át, hogy egyelőre még nem rögzítettek konkrét kötelező monopóliumot a 12 ország számára.