A NATO és az orosz hadsereg harci gépei gyakran találkoznak össze egymással az Északi-tenger vagy a Fekete-tenger térségében, de arra nem sűrűn került eddig sor, hogy török vadászrepülők orosz ellenfelekkel találkozzanak saját légterükben. Szeptember 30. óta viszont, amikor az orosz hadsereg hivatalosan is bombatámadásokat kezdett Szíria
területén, már nem egyszer fordult elő, hogy orosz gépek tűntek fel Törökország fölött. A keddi incidens pedig már komoly aggályokat vetett fel a NATO képviselőiben, ugyanis az orosz Szuhoj Szu–30-as nehézbombázó mintegy hat percen keresztül fogta be az egyik török F16–os vadászgépet a célzó radarján, amely a rakéta kilövése előtti utolsó lépés háborús konfliktusban.
Marcel Dickow német biztonságpolitikai szakértő szerint a szituáció igazi pengeélen táncolás volt, ugyanis normál esetben egy más ország légterébe lépésekor az idegen géppel a „helyiek” először rádiós kapcsolatot próbálnak létesíteni. Amennyiben ez nem sikerül, ahogy ebben az esetben is történt, megközelítik az idegen gépet, és jelzéseket
adnak neki. „Ha viszont az embert megvillantják a célzó radarral, azonnal megszólalnak a riasztó jelzések a gépen.” Ebben az esetben mindenki egyetért abban, hogy kizárólag a pilóta lélekjelenlétén múlik, ha más parancsot nem kapott, hogy nem ellentámadással reagál, hanem ilyen stresszhelyzetben is igyekszik kideríteni az ellenségesen viselkedő gép kilétét. Dickow szerint az oroszok újra a régi hidegháborús játékot játsszák, ahol agresszív lépésekkel igyekeznek felderíteni, hogy a másik fél hogyan reagál.
A NATO főtitkára, Jens Stoltenberg a brüsszeli NATO központban kedden tartott sajtótájékoztatóján elmondta: egyértelműen látszik, hogy az esemény nem véletlen „elkeveredés” volt. Stoltenberg egyelőre növekvő aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatosan, hogy „az orosz hadsereg szíriai jelenlétében jelentős növekedés figyelhető meg, a levegőben, harci repülőgépekkel és légi elhárító rendszerekkel, ahogy a szárazföldi csapatok létszámában is.” A főtitkár a CNN-nek azt is elmondta, hogy Oroszország több hadihajót is a szír partvonal mentén állomásoztat. A NATO egyértelműen tudatában van annak, hogy az oroszok mozgósításának ez még nem a vége, a csapatok és a Szíriába helyezett felszerelések száma folyamatosan növekszik.
A szövetséges hatalmak pedig, úgy tűnik, minderre a provokációra Putyin elnök elvárásai szerint reagáltak – tárgyalásokat igyekeznek kezdeményezni az orosz féllel, hogy tisztázzák a helyzetet. A helyzet pedig egyre bonyolultabb a törökök a kurdokat bombázzák, az amerikaiak elsősorban: az Iszlám Állam által elfoglalt területeket, az oroszok pedig az Asszad-rezsimmel szemben álló felkelők állásait, annak ellenére, hogy a hivatalos orosz külügyi álláspont szerint az Iszlám Állam fenyegetése elleni küzdelembe kívánnak a megnövelt haderőlétszámmal bekapcsolódni, viszont a hétfői nyilatkozatok alapján a hivatalosan mintegy kétezer főt számláló szárazföldi csapatokat semmilyen hadműveletben nem vetik be Szíriában. Jens Stoltenberg a CNN-nek adott interjújában ennek ellenére megfogalmazta: „attól tartok, hogy Oroszország nem az Iszlám Államot támadja majd, hanem a szír ellenállókat és a civil lakosságot.”
Ezt a feltevést látszanak alátámasztani az orosz harci mozgósításokról nyilvánosan rendelkezésre álló értesülések is. Az Egyesült Államok Hadseregének Központi Vezérkara (CENTCOM) által nyilvánosságra hozott információk alapján a légitámadások mennyiségéből és céljából is kiderül, hogy igen nagy problémát okozhat a szövetségeseknek az oroszok jelenléte, akik szeptember 30. óta mintegy 45 légicsapást indítottak Szíria területén. Ezeknek mindössze harmada irányult az Iszlám Állam által felügyelt területekre, kétharmaduk pedig a szír ellenálló csapatok által kontrollált területekre. Ezzel szemben ugyanezen intervallumon belül a kivitelezett harminckét amerikai légicsapás kivétel nélkül minden esetben az Iszlám Állam ellen irányult.
A harcászati információk alapján olyan fegyverrendszereket is áthelyeztek az oroszok, amelyeknek nem sok közük van az Iszlám Állam elleni harchoz, de jól bevethetők például a felkelőket segítő légierővel szemben; Moszkva ugyanis MIG–31 Foxbat típusú, illetve SU–27 Flanker típusú, negyedik generációs nehéz elfogó vadászrepülőgépeket is küldött Szíriába. Erre a lépésre
Philip Breedlove, a NATO Szövetséges Hadműveleti Részlegének európai főparancsnoka (SACEUR) Washingtonban csak annyit reagált, hogy „én még sosem
láttam, hogy az Iszlám Állam repülőgépeket használna, amelyekkel szemben ilyen fejlett elfogó vadászgépeket kellene bevetni.” Breedlove kifejezte aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy az oroszok a betelepített SA–15 és SA–22-es légvédelmi elhárító rendszerekkel egy úgynevezett A2/AD berepülési tilalmi zónát alakíthatnak ki a Földközi-tenger északkeleti térségében. Ehhez jönnek még hozzá azok a régóta köztudatban lévő pletykák, amelyek alapján Moszkva olyan SZ–300-as légvédelmi rakétakomplexumokkal akarja „megtámogatni” Bassár el-Aszadot, amelyek nagy hatótávolsága miatt igen nagy veszélyt jelentenek még a legmodernebb nyugati harci gépekre is.
Erdogan kioktatta Európát
Recep Tayyip Erdogan időközben két nagy hatású beszédet is mondott a hétvégén Nyugat-Európában, amelyben a kurdok elleni uszítás mellett kifejezésre juttatta, hogy Törökország az az ország, amely az „igazi civilizációt” védi Európa „idegengyűlöletével, iszlamofóbiájával és rasszizmusával szemben.” Az első beszédben, amelyre Strasbourgban került sor mintegy 12 ezer francia, német, belga és svájci török bevándorló előtt, a tömeg hangos éljenzése közepette kijelentette, hogy „összezúzza” a PKK-t, a kurd függetlenségi mozgalmat képviselő pártot. Kijelentette azt is, hogy „a szíveink ma ugyanúgy egyszerre dobbannak, mint amikor még Ottomán Birodalomként harcoltunk az európai erők ellen 1915-ben, és amikor II. Mehmed szultán elfoglalta Konstantinápolyt.”
2015. 10. 09. (XIX/41)
