200 német polgár, köztük politikusok, színészek és neves tudósok is nevüket és arcukat adva köszöntötték az országukba áramló menekülteket a Huffington Post globális internetes hírportál német oldalán két hónappal ezelőtt. Üdvözlünk benneteket, drága menekültek, örülünk, hogy itt vagytok! – lelkesedett Sigmar Gabriel, Németország Szociáldemokrata Pártjának elnöke. A Huffington Postot hagyományosan liberális hírforrásként tartják számon, akik következetesen propagálják az etnikai és szexuális kisebbségek jogait is, és a migránsválság kérdésében is végig csak támogató hangokat szólaltattak meg cikkeikben.
A menekülteket izgatottan váró írásra reagálók közül azonban többen kétségeiket fejezték ki ezzel a passzív optimizmussal kapcsolatban. Voltak trágár és rosszindulatú megnyilvánulások is, de többek józan logikával kérdőjelezték meg például azt, hogy Németország valóban képes-e ekkora embertömeg befogadására; hogy a magukat menekültnek vallók ténylegesen azok-e, vagy hogy ha a főként egészséges, fiatal férfiakból álló migránstömegek hátrahagyják hazájuk problémáit, ki fogja megharcolni helyettük a küzdelmet szülőföldjükön. Sokan sérelmezték, hogy 200 ember véleményének kiragadása a 81 millióból nemcsak nem reprezentatív, de félrevezető is.
A Huffington Post újságírói ugyanakkor azon meggyőződésüknek adtak hangot, hogy nem lehet legitim alapja olyan véleménynek, amely a menekültek beáramlását és befogadását bármilyen módon ellenzi. 200 német „Üdvözlünk!”-kel köszöntötte a menekülteket. Most megmutatjuk a másik oldalt: „Itt fröcsögnek a gyűlölködők” címmel megjelent cikkükben nemcsak az említett írásra érkező reakciókból idéztek, hanem több hónapra visszamenőleg az összes olyan kommentet sorba szedték, amelyek a bevándorlást ellenzőktől érkeztek platformjaikra. Így a kommentelők nevének és fotójának ábrázolásával gyakorlatilag egy hiperhivatkozásos szégyenfalat hoztak létre, ahonnan néhány kattintással elérhetővé vált a hozzászólók Facebookprofilja. Indoklásuk szerint az emberség oldalán és a gyűlölködés ellen folytatott harcuk jegyében tették mindezt. A cikkel egyetértők érvelése alapján ebben semmi kivetnivaló nincsen, hiszen a Huffington Post nem karhatalommal lépett fel, csupán néhány újságíró sajtószabadságával élve összegyűjtötte a nekik címzett, általuk elfogadhatatlannak vélt tartalmakat. Ráadásul nem kutatták fel és nem hozták nyilvánosságra az érintettek személyes adatait, csak a Facebook-profiljukon általuk publikussá tett adatokat: nevüket és képüket tették ki.
Németországban törvény tiltja a gyűlöletbeszédet, így egyesek szerint egy ilyen befolyásos internetes lap még jól is teszi, ha felhívja a figyelmet arra, hogy az emberek az interneten sem engedhetnek meg maguknak akármilyen beszédeket; főleg, ha azzal a menekülteket vagy a velük szimpatizáló újságírókat „félemlítik meg“.
Más újságírók és bloggerek megdöbbenésüket fejezték ki a véleménynyilvánítás szabadságába ily módon belegázoló és azzal visszaélő lépéssel kapcsolatban. Van, aki egyenesen goebbelsinek nevezte az eljárást. A kritikusok szerint a Huffington Post önkényesen határozta meg az emberség és a gyűlöletbeszéd kategóriáit, és visszaélt befolyásával. Mind a rasszista, ténylegesen neonáci retorikával trágárságokat megosztókra, mind a migránshullám ellen racionálisan érvelőkre úgy utalnak, mint akik „a gyűlölettől eltorzult arccal” morgolódnak, megkérdőjelezve ezzel az ellenkező vélemények legitimitását. Ilyen módon liberális küzdelmükben épp azt nem adják meg, amit követelnek: a tiszteletet, egyenjogúságot és toleranciát.
2015. 10. 09. (XIX/41)
