hetilap

Az argentin elnökválasztások eredménye mindenkit meglepett, hiszen – a várakozásoktól eltérően – egyik jelölt sem tudta megszerezni a szavazatok felét az első fordulóban. Cristina Fernández de Kirchner leköszönő elnök utódja, Daniel Scioli csak 34,5 százalékot ért el, míg a másik jelölt, Buenos Aires polgármestere,
Mauricio Macri 36,7 százalékot. A közvéleményt azonban még inkább meglepte az, hogy az előzetes felmérésekkel szemben nem Scioli nyert a második fordulóban, hanem a gyakorlatilag mindenki által támogatott Macri, aki változást szeretett volna a nyolc éven át tartó Kirchner-korszak után. Így fordulhatott elő, hogy Macrit nemcsak saját közép-jobboldali pártja, hanem szociáldemokraták és liberálisok is támogatták a kampány során.
Ahogy közeledett Kirchner mandátumának a vége, sokan azt feltételezték, hogy az elnök asszony megpróbálja majd módosítani az argentin alkotmányt, hogy harmadszor is indulhasson a választásokon, de Kirchner végül inkább utódjának a kijelölése mellett döntött, így a kampányt már Daniel Sciolira építették. A politikust különösen azok támogatták a választásokon, akik attól tartottak, hogy ellenfele, a dúsgazdag üzletember győzelmével visszavonhatják a Kirchner által bevezetett szociális intézkedéseket.
Kirchner nyolcéves elnökségéhez több „vívmány” is köthető: az elnök asszony gyermekjóléti rendszert és szociális hálót alakított ki, melyek segítségével csökkenteni tudta a szegénységet; emellett a latin-amerikai országok közül elsőként fogadtatta el a melegházasságot. Politikai pályafutásának valószínűleg legnagyobb eredménye azonban az, hogy sikerült elérnie, hogy bíróság elé állítsák az 1976–83 között, a polgárháború alatt elkövetett emberi jogi bűncselekmények felelőseit, és eddig már több mint ötszázat el is ítéltek közülük. A politikus örökségéhez az is hozzátartozik, hogy gyakran és erős hangnemben kritizálta a „durva és dekadens gyarmati hatalmat”, vagyis Nagy-Britanniát, különösen a két ország közötti konfliktusok során, melyek a Falkland-szigetekhez köthetők. Mindezek miatt Kirchner mindig is megosztó személyiség volt, amit az is bizonyít, hogy különféle „beceneveken” szólítják: támogatói „Cristina Királynőnek”, ellenfelei viszont „Botox Királynőnek” nevezik.
Az elnökválasztások második fordulójában győzedelmeskedő Mauricio Macri – aki a voksok 51,4 százalékát szerezte meg, míg ellenfele, Daniel Scioli 48,6 százalékot ért el – várhatóan jobboldali politikát folytat majd. Macritól többek között azt várják a támogatói, hogy felszámolja az országban a korrupciót, hiszen ő maga dúsgazdag üzletember, tehát a közvélemény szemében nehezen vagy egyáltalán nem korrumpálható. A politikus másrészt egyértelmű ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy felszámolja az Amerika-ellenes, valamint az Irán- és Venezuela-barát külpolitikát, melyet elődje folytatott, és kevésbé konfrontatív álláspontra fog helyezkedni a Falkland-szigeteket illetően. Macri például kilátásba helyezte, hogy javasolná Venezuela felfüggesztését a regionális kereskedelmi szövetségből, a Mercosurból, hogy így kényszerítse ki a latin-amerikai országban bebörtönzött politikai foglyok szabadon bocsátását és az emberi jogi visszaélések felszámolását.
Mauricio Macri, aki egyébként 1983 óta az első hatalomra került közép-jobboldali politikus, ígéretei szerint üzletközpontúbb politikát folytatna. Feladatai között szerepel az argentin gazdaság stabilizálása is, hiszen a 2002-es gazdasági válság nagyon megviselte az országot: a GDP növekedése évek óta mindössze fél százalékos, az infláció pedig 28 százalékos a Világbank adatai szerint. Macri támogatói azt is várják az újdonsült elnöktől, hogy külföldi befektetőket csábítson az országba, akiktől elődje, Cristina Fernández de Kirchner igyekezett megszabadulni. Az új elnök helyzetét azonban megnehezítheti, hogy nem lesz többsége a Kongresszusban, így együtt kell majd működnie a Kirchnert támogatókkal.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek