A Pew Research Center 111 ország bevonásával készített kutatásában a 2001 és 2011 közötti globális jövedelmi változásokat vizsgálta, ennek megfelelően öt jövedelmi kategóriába sorolta be a mintabeli országok lakosait. Szegénynek tekintjük azt, aki napi 2 dollár, vagy annál kevesebb bevétellel rendelkezik. Alacsony jövedelemmel rendelkezik, aki 2 dollár és 10 dollár között keres naponta. A közepes jövedelműek kategóriájába azok tartoznak, akik napi 10 dollár és 20 dollár közti bevétellel számolhatnak. Napi 20 és 50 dollár közötti kereset jelenti a felső-közép jövedelmi kategóriát, illetve magas jövedelemmel rendelkeznek a legalább napi 50 dollárt keresők.
2001-ben a globális lakosság 29 százalékát tekinthettük szegénynek, 50 százalékát alacsony, 7 százalékát közepes jövedelemmel rendelkezőnek, a világpolgárok 7 százaléka tartozott a felső-közép, 6 százaléka pedig a magas jövedelemmel rendelkezők csoportjához. Ehhez képest 2011-re 14 százalékpontnyit esett vissza a szegények aránya (ez egészen pontosan 700 millió embert jelent), 6 százalékponttal pedig nőtt az alacsony jövedelműeké. 7 százalékról 13 százalékra nőtt a közepes jövedelemmel rendelkezők aránya, 9 százalékban képviseltették magukat a felső-közép kategóriába tartozók, és a magas jövedelemmel rendelkezők aránya is nőtt 1 százalékponttal.
Az adatok alapján elmondhatjuk, hogy határozottan pozitív irányba változtak a globális jövedelmi mutatók: csökkent a szegények aránya, és – ugyan még mindig az alacsony jövedelemmel rendelkezők teszik ki a Föld lakosságának döntő többségét –, tíz év leforgása alatt a középosztály is jelentősen megerősödött.
Miért szkeptikusak mégis a Pew Research munkatársai a felduzzadt globális középosztályt illetően? Nos, a látszólag globális életszínvonal-növekedés igencsak helyspecifikus. A jövedelemnövekedés olyan konkrét régiókra összpontosult, mint Kína, Dél-Amerika és Kelet-Európa. A világ több részén, többek között Indiában, Délkelet-Ázsiában, Afrikában és Közép-Amerikában azonban az ezredforduló óta alig bővült a középosztály. Még ennél is pontosabban: jórészt a kínai, brazil és orosz életszínvonal-növekedés hatott masszívan a globális mutatókra, míg India e tekintetben elmaradt a többi nagyhatalomtól.
Ugyancsak az egyenlőtlenségeket mutatja, hogy a felsőbb jövedelmi kategóriába soroltak döntő többsége Észak-Amerika, Európa és Ázsia csendes-óceáni térségéhez tartozó, gazdaságilag fejlett országokban él. Ez persze nem azt jelenti, hogy a fejlett országoknak ne lennének küzdelmeik a jövedelemegyenlőtlenség vagy a szegénység területén, de összességében véve az amerikai és európai állampolgárok jóval nagyobb arányban képviseltetik magukat a közép vagy magas jövedelmű kategóriákban, mint a fejlődő vagy feltörekvő országok lakosai.
Tény az is, hogy a globális középosztály életszínvonala igencsak alulmarad a nyugati középosztály normáihoz képest. A közepes jövedelmi kategória felső határa – azaz egy fő napi 20 dolláros keresete – nem sokkal haladja meg az USA szegénységi küszöbértékét. (A szegénységi küszöb egyfajta határérték, aki ennél alacsonyabb jövedelemmel rendelkezik, szegénynek tekinthető.) 2011-ben 23 021 dollár/4 fő évi jövedelem volt a küszöbérték, míg egy átlagos, négyfős, közepes jövedelemmel rendelkező család valahol a 14 600 dollár és 29 200 dollár közti intervallumban helyezkedik el.
Világviszonylatban a napi 10 dollár/fő bevétel mégis egyfajta határértéket jelez. A tízdolláros lécet megugróknak már nem kell szembenézniük álmatlan éjszakákkal egzisztenciális nehézségek miatt, és attól sem kell tartaniuk, hogy egy nap a mélyszegénység állapotába zuhannak. Az a középosztály pedig, aki nem aggódik sem a megélhetése, sem a visszacsúszása miatt, üzleti, piaci és politikai körökben számottevő befolyással bírhat a jövőben. Minél inkább megtehetik az emberek, hogy adjanak-vegyenek és megtakarítsanak, annál motiváltabban fogják támogatni azokat a politikai változásokat, melyek hosszú távú érdekeiket mozdítják elő. Ily módon a jövedelemnövekedés akár politikai játszmákat is módosíthat szerte a világon, mivel az emberek egyre inkább a demokrácia előmozdítására fognak törekedni – érvelt az Egyesült Államok Nemzeti Hírszerzési Tanácsa. Ezt az álláspontot erősíti egy 2013-as elemzés, mely az elkövetkező 20 évben a tehetősebb globális középosztály felívelésére számít.
Az optimista víziók ellenére a Pew kutatói továbbra is szkeptikusak maradnak a középosztály dinamikusabb mértékű felemelkedését illetően.
Mindent összevetve, az biztos, hogy egy kiterjedt középosztály pozitív befolyást gyakorolhat a társadalmi folyamatokra, ugyanakkor azt se feledjük, hogy bolygónk kapacitása és erőforrásai végesek, ha egy egységes globális középosztályt szeretnénk, ez elképzelhetetlen anélkül, hogy nyugati képviselőik ne adnának lejjebb az életszínvonalból – de ez már egy másik kutatás részét képezi…
2015. 05. 15. (XIX/20)
