A Charlie Hebdo-támadás három elkövetője, a Kouachi fivérek és Amedy Coulibaly összesen mintegy 25 ezer euró értékű fegyverarzenált halmozott fel, köztük kalasnyikovokat, szovjet gyártmányú pisztolyokat, géppisztolyt, rakétavetőt, gránátokat és könnygázgránátokat. A The Telegraph információi szerint a férfiak a töltényeket Boszniából, a kalasnyikovokat pedig Bulgáriából vagy Romániából szerezték, ami nem meglepő, hiszen két fegyvercsempész-útvonal vezet a Balkánról Franciaországba: az egyik Olaszországon át, a másik pedig Szlovénián keresztül, egészen Kelet-Franciaországig. A balkáni fegyvercsempészet nem új jelenség: a kilencvenes évek háborúi nyomán több millió lőfegyver maradt Szerbiában, Bosznia-Hercegovinában és Horvátországban.
A becslések szerint csak Bosznia-Hercegovinában – ahol a világ egyik legnagyobb lőszergyára található, és ahol nem volt ritka a katonai bázisok kirablása sem – 1,1 millió lőfegyver van, közülük 750 ezer illegális kezekben. Claude Moniquet, korábbi francia kém és az Európai Stratégiai Hírszerző és Biztonsági Központ (ESISC) társalapítója egyenesen úgy fogalmazott a Financial Timesnak, hogy „hegyekben állnak” a kalasnyikovok Boszniában, Szerbiában és Horvátországban.
Ezeket a fegyvereket pedig nem nehéz és nem is drága beszerezni. Az ESISC információi szerint néhány évvel ezelőtt még 400 euróért lehetett hozzájutni egy AK-47-eshez, ma már viszont akár 1000-2000 eurót is elkérhetnek érte. Ennek ellentmond egy szerb informátor nyilatkozata, aki a Reutersnek azt mondta, már 700 euróért is meg lehet vásárolni jugoszláv AK-47-eseket, pisztolyokat pedig még olcsóbban (150 euró/darab). Ha már megtörtént a fegyverek beszerzése, akkor következik a következő lépés, vagyis az áru leszállítása a kért helyre. A szerb informátor szerint ez a legkockázatosabb része a feladatnak, mert ugyan a fegyverek szétszerelve könnyen elrejthetők a kocsi tankjában vagy a kárpit alatt, de „a legnehezebb észrevétlenül bejutni a schengeni övezetbe – Magyarországra”.
2015. 12. 04. (XIX/49)
