A Karlsruhéban megtartott pártnapon Merkel beszédét kilenc percen át tartó vastaps követte, amelyet saját maga szakított félbe, mondván: „köszönöm, de még dolgunk van”. A hetven perces beszédben a központi témát a menekültek ügye alkotta, ami egyébként a társadalomban is egyre nagyobb és erősebb indulatokat vált ki. A pártban viszont úgy tűnik, sikerült olyan húrokat megpendítenie, amelyek elcsendesítették az elégedetlenkedő hangokat, ugyanis Merkel befogadó álláspontját saját párttársai is erősen kritizálták az utóbbi időben. Most azonban ígéretet kaptak arra, hogy mivel „az erőnket a humanitárius védelemre kell, hogy koncentráljuk, az elutasított menedékkérőket sokkal konzekvensebben kell kiutasítani az országból”. Ha ezt az ígéretet a kancellár valódi intézkedések formájában be tudja váltani, azzal a tartományi parlamenteket újra meg tudná nyerni.
A kiutasított menedékkérők hazatoloncolása ugyanis tartományi hatáskörbe tartozik, amire jelen pillanatban sem tervek, sem források nem állnak a helyi parlamentek rendelkezésére.
Ennek elérése érdekében Merkel úgy látja, hogy Törökországgal tovább kell ápolni a jó kapcsolatot, Erdogan és kormánya ugyanis kulcsszerepet játszik abban, hogy a jövőben ne mérgesedjen el a menekülthelyzet. A kancellár így előrebocsátotta, hogy ki fogják fizetni Ankarának a megígért 3 milliárd eurót, amit a helyi menekülttáborokban elszállásoltak helyzetének javítására kell fordítani. Merkel a beszéddel a választóknak is kívánt üzenni, akik között egyre hangosabbak a kritikus hangok a bevándorlók és a helyiek közötti kulturális és egyéb különbségek miatt. A kancellár elmondta: „Aki nálunk keres menedéket, annak figyelembe kell vennie a törvényeinket és a tradícióinkat, és meg kell tanulnia németül.”