Az orosz vadászgép lelövése ugrasztotta össze Moszkvát és Ankarát november végén – az indulatok azóta sem csillapodnak.
A Kreml a múlt hétvégén provokációról beszélt amiatt, hogy egy orosz hadihajónak figyelmeztető lövést kellett leadnia egy török halászhajóra az Égei-tenger északi részén. Az orosz védelmi minisztérium közlése szerint csak így lehetett megelőzni, hogy ne történjen tragédia, a veszélyes közelségbe kerülő halászhajó ugyanis nem reagált semmilyen kommunikációs kísérletre, csak a lövések után tért ki az útjából. Az eset miatt az orosz fővárosban bekérették a török katonai attasét. A török külügyminiszter ugyanakkor túlzásnak tartja Moszkva reakcióját, és arra is utalt, hogy Ankara türelmének is van határa.
A hét elején egy másik incidensre is fény derült, amely ugyanazon a napon történt, amikor az orosz bombázót a szíriai–török határnál leszedték. Egy orosz cég állítása szerint egy török kereskedelmi hajó nem volt hajlandó szabad utat adni a Fekete-tengeren egy olajfúrótorony-elemeket szállító orosz konvojnak. Beszámolók szerint az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) őrhajói és a Fekete-tengeri Flotta torpedónaszádja kényszerítették ki, hogy a török vízi jármű kitérjen az útból, ami egyébként a nemzetközi szabályok és az általánosan elfogadott norma alapján elvárható lett volna.
Az összetűzések kapcsán Moszkva továbbra is határozott hangnemet üt meg: Vlagyimir Putyin múlt hétvégén elrendelte, hogy a fegyveres erők azonnal lőjenek minden olyan célpontra, amely az orosz csapatokat vagy infrastruktúrát veszélyezteti Szíriában. Oroszország ankarai nagykövete azt is közölte, hogy Moszkva három előfeltételét fogalmazta meg a két ország közötti kapcsolat helyreállításának. Andrej Karlov szerint először is Törökországnak hivatalosan is bocsánatot kell kérnie az orosz harci gép lelövéséért, majd a felelősöket fel kell kutatnia és meg kell büntetnie. Végül pedig kompenzációt kell fizetnie azért a kárért, amely Oroszországot érte az incidens kapcsán. Úgy tűnik, Ankarának nincs ínyére ezeknek a feltételeknek eleget tenni, így nem meglepő, hogy a héten elmaradt Vlagyimir Putyin és Recep Tayyip Erdogan korábban tervezett szentpétervári csúcstalálkozója, amelytől sokan várták a feszültség enyhülését.
A kemény orosz retorika és fellépés nyilvánvalóan nemcsak a törököknek szól, hanem a Nyugatnak is, ahogy némely elemző a szíriai szerepvállalást is inkább erőfitogtatásnak látja Moszkva részéről. Oroszország ugyanis olyan harci gépeket, tankokat vet be Szíriában, amelyeket korábban nem próbáltak még ki élesben. Az orosz légierő például az új Szu-34-es vadászbombázókat teszteli a közel-keleti országban, de a világ legnagyobb katonai repülőgéptípusa, a behúzható szárnyú Tu-160-asok is légicsapásokat hajtottak végre. A hadsereg legfejlettebb tankját is a frontvonalra vezényelték.
A „bemutatóra” valószínűleg az orosz közvélemény miatt is szükség van, mivel 2005 óta Putyin legalább 50 százalékkal növelte a katonai kiadásokat – a gazdasági szankciókat nyögő oroszok most láthatják, mire ment el a pénz, és hogy a Nyugat legfejlettebb hadseregeivel is felveszik a versenyt.
Az oroszok továbbra is fenntartják azon vádjukat, hogy Törökország a Szíriából és Irakból származó illegális olaj legfőbb felvásárlója. Ankara természetesen hevesen tagad, sőt azzal vágott vissza, hogy bizonyítékai vannak arra vonatkozóan, hogy Moszkva is vásárol olajat az Iszlám Államtól. De állításukat azóta sem támasztották alá semmiféle konkrétummal.
Ankarával kapcsolatosan azonban újabb vádak merültek fel – ráadásul a török ellenzék részéről. A Köztársasági Néppárt (CHP) egyik képviselője konkrét bizonyítékokra hivatkozva azt nyilatkozta a Russia Todaynek, hogy a szaringáz előállításához szükséges valamennyi alapanyaghoz Törökországon keresztül jutottak a dzsihádisták Szíriában. A török kormány pedig nem vizsgálta ki, milyen módon kerültek a vegyi fegyver összetevői a terroristák kezébe. 2013-ban több gáztámadásról érkezett jelentés Szíriából, az ezeket vizsgáló dokumentumból pedig állítólag az derül ki, hogy török állampolgárok tárgyaltak az Iszlám Állam embereivel az alapanyagok szállításának lebonyolításáról. Eren Erdem képviselő szerint török mechanikai és vegyipari vállalat is részt vett az ügyletben, de meg nem erősített beszámolók a török kormány igazságügyi miniszterének érintettségét is firtatják. Bekir Bozdag a feltételezések szerint előre akarta tudni a szaringáz előállítójától, hogy az iszlamisták mikor fogják használni a vegyi fegyvert.
Erdem az üggyel kapcsolatban a Nyugat felelősségét is felvetette: szerinte szándékosan Bassár el-Aszad számlájára írták a 2013 augusztusában történt gáztámadásokat, amelyek Ghouta városát, illetve más, Damaszkusz közeli helyeket értek, hogy ezzel lehetővé tegyék az amerikai katonai beavatkozást. Ezzel egyidejűleg képmutatással is vádolta Európát amiatt, hogy a vegyi fegyver előállításához szükséges alapanyagokat Európában lehet beszerezni. Véleménye szerint a nyugatiak nagyon is tisztában vannak azzal, kik követték el a szaringáztámadásokat, és hogy kik azok, akik együttműködnek a terroristákkal.
Káosz
2015. 12. 18. (XIX/51)
