Nem először bizonyosodott be, hogy nem a politikai elemzők évada ez a mostani amerikai elnökválasztás. Az elmúlt hetekben mást sem lehetett hallani, mint hogy az éllovasok elveszítették a lendületet, zavar állt be a kampányukban, és a delegátusok számában élvezett fölényük ellenére veszélybe kerülhet jelöltségük. Ehhez képest mind Hillary Clinton, mind Donald Trump egyértelmű magabiztossággal győzött az egyik legjelentősebb előválasztáson. Különösen Trump esetében látványos a siker, miután a republikánus kampány eddigi legmagasabb támogatottságát érte el, úgy, hogy egy híján a New York állambeli összes körzetet megnyerte (Manhattanben John Kasich 0,4 százalékkal megelőzte az ingatlanmilliárdost), és minden demográfiai csoportban győzőtt. A Trumpra szavazók aránya felülmúlta a számára legoptimistább közvélemény-kutatásokban jelzett támogatottságot. Mindezt egy olyan időszak után, amikor a lendület elméletileg riválisainak – elsősorban Ted Cruznak – kedvezett.
A 61 százalékos eredmény azt az elemzői dogmát is megcáfolta, hogy Trump nem tudja áttörni a 40 százalékos plafont, ezért ha el is nyerné a jelöltséget, nem áll mögötte a republikánus választók többsége (a legtöbb államban Trump eddig úgy nyert, hogy a választók többsége nem rá szavazott, igaz, a több jelölt miatt a szavazatok megoszlottak). Persze mondhatjuk, hogy sikere New Yorkban várható volt, hiszen ez hazai pálya számára – ahogy Hillary Clintonnak is az. Az elemzők „beárazták” ezt az eredményt, mondván, a több évtizedes beágyazottság mindkét jelölt számára elegendő ahhoz, hogy megőrizzék előnyüket, de azt várták, hogy a „trendforduló” miatt a verseny szoros lesz.
Ez elmaradt, sőt az olló az egy hónappal ezelőttinél – amikor a Trump-expressz még megállíthatatlannak látszott – is nagyobbra nyílt. Ráadásul a távoli második helyen John Kasich végzett, míg a Wisconsin után fordulópontot és nagy egybegyülekezést hirdető Ted Cruzra csak a választók kevesebb mint egyhetede szavazott. Kasich azonban eddig egyetlen államban győzött, és matematikailag sincs esélye fordítani, így nem alaptalan, hogy Trump győzelmi beszédében gyakorlatilag eldöntöttnek nyilvánította a versenyt. Egy hét múlva ugyanis négy olyan keleti parti állam – Connecticut, Pennsylvania, Delaware és Maryland – következik, ahol a felmérésekben kivétel nélkül Trump vezet.
New York esetében a demográfiai összetételt sem lehet okolni az eredményért. Az államban az országos átlagnál jóval alacsonyabb a konzervatív republikánusok aránya, és magasabb az iskolázottság. A New York-iakat aligha lehet azzal vádolni, hogy bedőlnek a populista demagógiának, mint ahogyan a liberális amerikai média a déli államok választóit szereti beállítani.
Egyszóval a választók akarata egyértelműnek tűnik mindkét pártban: Hillary Clinton – Donald Trump megmérettetést szeretnének november 8-án. Ettől még nem kizárt, hogy a republikánus párt megpróbálja megakadályozni Donald Trump jelöltségét. A pártszabályok alapján ha az első forduló után nincs döntés (vagyis Trump nem tud a jelölőgyűlésre legalább 1237 fix delegátust vinni), akkor a további fordulókban bárki bárkit támogathat. Így formálisan legitim lehet olyan jelölt indítása is, aki vesztett az előválasztáson Trumppal szemben, vagy el sem indult a versenyben. Azt azonban már most tudhatjuk, hogy ha így történne, az nem a választók, hanem a pártelit döntése lesz.
2016. 04. 22. (XX/16)
