Norbert Hofer, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) jelöltje jelentős előnnyel, 35,3 százalékkal végzett az élen a vasárnap rendezett szövetségi elnökválasztáson; ám mivel nem kapta meg a szavazatok felét, második fordulóra kerül sor május 22-én. Itt azonban már csak egy kihívója lesz, a második helyezett zöldpárti Alexander Van der Bellen, aki 21,3 százalékkal követte Hofert. A harmadik helyen, 19 százalékkal a független Irmgard Griss végzett.
A kormányzó pártok, az SPÖ és az ÖVP jelöltjei 11 százalékkal csak sereghajtók voltak, ami azért is jelentős adat, mert a szavazóképes polgárok 68 százaléka vett részt ezen a fordulón.
Hofer kijelentette: ha megválasztják, sem fogja megváltoztatni eddigi politikáját, és nem írja alá a TTIP-t (Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség), amit Obama igyekszik az EU-val tető alá hozni. Nem változtat a menedékkérőkkel kapcsolatos politikáján sem, viszont lehetséges, hogy lemondatja a kormányt az ellentétes politikai irányvonaluk miatt.
A jelenleg kormányzó kancellár, a szociáldemokrata Werner Faymann már a választások estéjén kijelentette, hogy a 2018-as parlamenti választásokig kormányozni akar. Az osztrák néppárti alkancelláron nagyobb a politikai nyomás, a mostani kínosan rossz szereplés pedig akár pártvezetői székébe is kerülhet, ahol a jelenlegi külügyminiszter, Sebastian Kurz válthatja.
Hofer kihívója, a zöld Van der Bellen azt nyilatkozta, hogy ha elnökké választják, és a Szabadságpárt netán megnyerné a parlamenti választásokat is 2018-ban, nem fogja beiktatni kancellárrá a párt vezetőjét, mert szerinte túlságosan „Európa-ellenes”. Egyelőre azonban nem ő az esélyes, ugyanis a nyugdíjas közgazdászprofesszor nagypapaszerű fellépésének és higgadt, határozott véleményének köszönhető viszonylag magas népszerűségét semlegesítheti az általa hirdetett nyílt menekültpolitika. Van der Bellen szerint a segítségnyújtás kötelezettségét „a nemzetközi szinten okiratba foglalt emberi jogok határozzák meg, amelyek az osztrák alkotmánnyal egy szinten állnak”.
A választási eredmény egyértelmű üzenet a hosszú évtizedek óta hatalmon lévő kormányzó pártoknak, a szociáldemokratáknak és a néppártiaknak egyaránt. Ausztriában egyre nő a munkanélküliség, a gazdasági mutatók nem túl rózsásak, ráadásul a migrációval kapcsolatosan sincs egyértelműen felismerhető politikai akarat a kormány részéről, ami egyszerre túl sok az elbizonytalanodott választók számára. A szélsőjobb győzelme arra utal, hogy a szilárd állásfoglalás – főként a legnagyobb társadalmi félelmet okozó migrációval kapcsolatosan –, illetve az iszlámellenes hangnem egyértelműen egybecseng az átlagpolgárok hangulatával.
A vasárnapi elnökválasztás csaknem „leszámolásnak” tűnik a hosszú ideje minden jelentős politikai posztot betöltő szocdem és konzervatív néppárti politikai berendezkedéssel, amelynek már régóta erodálódik a társadalmi elfogadottsága – ám ekkora bukásra nem számítottak. Nem sokkal ezelőttig elképzelhetetlen volt, hogy az osztrák elnök ne e két politikai párt egyikéhez tartozzon. Az viszont előre látható, hogy a világosan vezető szélsőjobbos Szabadságpárt a második fordulótól újabb lendületet kaphat, és a győzelmük igen jelentősen elmélyítheti a társadalomban már meglévő alapellentétet a szabad mozgás hívei és a migrációellenesek között.
Az viszont már most biztos, hogy a háború utáni politikai berendezkedés csillaga teljesen leáldozott.
A nyilvánvaló bukás beindíthatja a kormánypártokon belüli bűnbakkeresést is, ami tovább gyengítheti a pártok társadalmi elfogadottságát, és akár az is bekövetkezhet, hogy az eddigi elszivárgás helyett tömegével pártolnak majd el tőlük a választók. Ez viszont azt is magával hozhatja, hogy olyan törékeny politikai helyzet jön létre a bizalomvesztés nyomán, ami a 2018-as választások előtt is lemondásra kényszerítheti a kormányt. Norbert Hofer eddigi kijelentései alapján ezt a helyzetet a szélsőjobb nem fogja kihasználatlanul hagyni, amivel hosszú időre kizökkentheti az osztrák politikát a jelenlegi irányból. Az osztrák Der Standard elemzése szerint viszont a mostani jelzésértékű eredményt lehetőségként kell felfogni a váltásra. Az előző választáson együttesen szerzett 51 százalék már elérhetetlennek látszik a két kormánypárt számára, viszont ha most irányt váltanak, még elkerülhetik, hogy minipártokká zsugorodjanak 2018-ra.
2016. 04. 29. (XX/17)
