Az Iszlám Állam Nyugat-Afrikai Tartománya (ISWAP), korábbi és ismertebb nevén Boko Haram, közel hét év alatt 20 ezer embert ölt meg, több ezret – főként nőket és gyerekeket – elrabolt, és 2,5-3 milliót földönfutóvá tett. A terrorista tevékenységeket nyomon követő Long War Journal szerint az elmúlt két évben bevett taktikává vált, hogy a szervezet nőket és lányokat használ öngyilkos merényletek végrehajtására. Az első ilyen támadásra 2014. június 8-án került sor, amikor a nigériai Gombéban egy motorkerékpáron érkező nő egy katonai ellenőrzőpontnál felrobbantotta magát. Azóta legalább 105 nő és fiatal lány követte példáját Nigéria, Kamerun és Csád különböző területein. A legnagyobb pusztítást eddig 2014. október 27-én okozta két nő, akik 78 ember életét oltották ki, és nagyon sokat megsebesítettek Maiduguri egyik piacán.
Korábban azt feltételezték, hogy a detonátort távolról hozzák működésbe a terroristák, mára viszont nyilvánvalóvá vált, hogy bármennyire megdöbbentő, a nők valóban maguk hajtják végre a merényleteket. Arról, hogy hogyan lehetséges ez, a megszökött, kiszabadított vagy még időben letartóztatott nők beszámolóiból alkothatunk képet. Az ilyen „szerencsések” közé tartozik a 47 éves nigériai Rahila Amos is, akinek története a The New York Timesban jelent meg.
Amikor 2014-ben a Boko Haram lerohanta a faluját, Rahila két férfitestvérét lelőtték. A férje öt gyermekükkel elmenekült, a nőt két fiatalabb gyermekükkel és egyik unokájukkal azonban elfogták. Miután társaival együtt egy gödörben tartották, és naponta egyszer adtak nekik enni, megkérdezték őket, hogy Krisztust akarják-e követni vagy hajlandók muzulmánok lenni. A haláltól való félelmükben mindannyian az utóbbit választották. Azonnal meg is kezdődött az „oktatásuk”. Először a Koránra tanították őket, majd az öngyilkos merényletek és a lefejezés mikéntjét magyarázták el nekik. A további három szint „tananyagát” a terroristák titokban tartották, de Rahila ezeket már nem várta meg; sikerült megszöknie gyermekeivel és unokájával.
Rahila úgy látja, a Boko Haram rendkívül átgondolt stratégia részeként használja fegyverként a nőket, amit azok egy része önként elfogad. Elmondása szerint harminc fogolytársa közül hét lány kifejezetten lelkes volt, hogy öngyilkos merényletet fog elkövetni. „Így egyenesen a mennybe juthatunk” – idézte fel Rahila a terroristák tanítását. Az örök élet ígéretén kívül azonban a megfélemlítés, a „házasságok” (ahogy a nemi erőszakot nevezik) és az éheztetés is a terroristák módszerei közé tartoznak. Több hónapos fogsága alatt Rahila naponta egyszer kapott enni, és csontsoványra fogyott. Egy alkalommal elvitték őket egy gyárépületbe, ahol jól táplált, élelmet és vizet sem nélkülöző lányokat mutattak nekik. „Engedelmeskedjetek, és nektek is lesz elég ennivalótok, mint ezeknek a lányoknak” – közölték a feltételeket fogvatartóik. A lányok, akik közül többen sírtak, azt mondták Rahilának, hogy Chibokból származnak, arról a településről, ahonnan 2014-ben 279 iskolás lányt rabolt el a Boko Haram.
Más bizonyítékok is léteznek arra, hogy a nők és lányok egy része olyan változáson megy át, hogy elfogadják a halálos feladat végrehajtását. Február elején például három lányt küldött a Boko Haram az egyik nigériai menekülttáborba; az egyikük nem robbantotta fel magát, de mint később elmondta, társait nem tudta lebeszélni. Az elmúlt időszakban, szintén Nigériában történt merényletek elkövetői közül többen az arcukból hátrafogott hajat viseltek, ahogyan a halottakat szokás elkészíteni a temetésre. Az is valószínű, hogy sokukat bedrogozva bocsátanak a végzetes útra.
A nők több szempontból is ideálisak az öngyilkos merényletek végrehajtására. Az ellenőrzőpontokon legfeljebb csak felületesen vizsgálják át őket, rá-adásul a bő ruhák alatt sokszor terhességnek, esetleg háton vitt csecsemőnek álcázva könnyen elrejthető a robbanószer. A biztonsági erőknek nagyon nehéz dolguk van, hiszen szinte képtelenség kiszűrni, ha egy nőnél bomba van. A terroristák számára könnyebb és olcsóbb velük dolgozni; alacsony társadalmi státuszuk miatt egyszerűen eldobható eszközökként tekintenek rájuk. Ezenfelül sokkolóbb a hatása, és nagyobb médiafigyelmet kap, ha az öngyilkos merénylő nő. Ugyanez a helyzet a tizenéves (vagy akár nyolc-éves) gyerekekkel is, akiket szintén egyre gyakrabban használnak élő fegyverekként – áll a chiboki lányok eltűnésének második évfordulójára április 12-én kiadott UNICEF-jelentésben. Nem véletlen, hogy a női „mártírokat” is bevető csoportokhoz köthető merényletek legalább 65 százalékát nők, köztük a Boko Haram elrabolt áldozatai követik el.
2016. 04. 15. (XX/15)
