Francois Hollande utólag mentegetni próbálta a történelemhamisító UNESCO-döntés melletti francia kiállást, mondván, „szerencsétlen módon Jordánia egy kiegészítést fűzött a javaslathoz, ami összezavarta a szöveget. (…) Megígérem, hogy legközelebb maximálisan körültekintő leszek” – ígérte a francia elnök. (Az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezetének végrehajtó bizottsága a „Megszállt Palesztina” című határozatában úgy döntött, hogy a jeruzsálemi Templom-hegy – amelyet csak arab nevén említ: Haram al-Sarif –, valamint Hebron és Betlehem szent helyei „Palesztina szerves részét képezik”, és Izrael ezeken a helyeken „megszálló hatalomként” van jelen.)
Az utólagos magyarázkodás több szempontból is kínos a francia államfőnek: hogyan is lehetne olyan diplomatákra bízni a nemzetközi kapcsolatok talán legnehezebb kérdésének megoldását, akik – maximális jóindulatot feltételezve – alapvető szövegértési nehézségekkel küzdenek? Ennél is nagyobb probléma az, hogy a francia javaslat pont az érintett feleket hagyná ki – legalábbis az első körben – a tárgyalásokból. Hollande május 30-ára szeretett volna Párizsban egy külügyminiszteri szintű csúcstalálkozót tartani. Mint mondta, erre azért van szükség, mert ha „semmi nem történik, akkor tovább folytatódnak a támadások, konfliktusok és a gyarmatosítás” – mondta a francia elnök egy rádióinterjúban.
John Kerry azonban jelezte, hogy az időpont nem megfelelő a számára, és különben sem döntöttek még a kezdeményezés támogatásról. (A legutóbbi, 2014-es amerikai békeközvetítés semmilyen előrelépést nem hozott, azóta szünetel a „békefolyamat”). A francia javaslat épp azt az alapelvet hagyja figyelmen kívül, hogy a megállapodást alapvetően a két félnek kell kezdeményezni. Benjamin Netanjahu több alkalommal is javasolta, hogy bárhol kész előfeltételek nélkül találkozni a Palesztin hatóság elnökével, Mahmúd Abbásszal, akár Ramallahban is, ami negyedórás autóútra van az izraeli fővárostól, Jeruzsálemtől. További kifogás volt Izrael részéről, hogy a francia kezdeményezés nem várja el a palesztinoktól azt, hogy „zsidó államként” ismerjék el Izraelt.