2014-ben még mindenki kétkedve hallgatta, amikor a fiatal szakember egy befektetői tanácskozáson kijelentette: „Sajnálom azokat, akiknek hosszú távú befektetéseik vannak Szaúd-Arábiában”, és azt vetítette előre, hogy az olaj hordónkénti ára az akkori 100 dollár körüliről 25 dollár körülire fog visszaesni. Ez azóta már tény, olyannyira, hogy az eddig olajexportból élő gazdaságok, mint Oroszország, Venezuela vagy Szaúd-Arábia jelentős veszteségeket kénytelenek elkönyvelni. Ez utóbbinak 100 dolláros olajárra lenne szüksége hordónként ahhoz, hogy finanszírozni tudja jelenlegi költségvetését. Náluk csak Bahrein költségvetése igényelne magasabb olajárat. Kuvait viszont már akkor képes volna hosszú távon fenntartani a költségvetése finanszírozását, ha az olaj hordónkénti ára csak 40 dollárra felmenne. Iránnak és az Emirátusoknak legalább 70 dolláros olajárra volna ehhez szüksége, viszont az IMF februári elemzése szerint ez hosszú ideig még nem fog bekövetkezni – ezek az országok kénytelenek megelégedni a 30 dollár körüli hordónkénti átlagárral.
Annál is inkább, mivel egy április végi dohai konferencián a világ legnagyobb olajtermelőinek nem sikerült megegyezniük az olajkitermelés befagyasztásában, ami középtávon segített volna enyhíteni a válságon. Az OPEC-en belül ugyanis Szaúd-Arábia és Irán között egyre mélyebb a szakadék, mert Irán nem hajlandó visszafogni a kitermelést, sőt a feloldott szankciók miatt inkább növeli annak volumenét. Mivel a szaúdiak nem voltak hajlandóak egyoldalúan áldozatot hozni, amíg Irántól nem láttak erre hajlandóságot, a megállapodás elmaradt.
Nagy valószínűséggel ennek következményeként menesztették a hétvégén a szaúdi olajügyi minisztert, Ali al-Naimit, aki az elmúlt húsz évben az Aramco és a Szaúdi Legfelsőbb Kőolaj Tanács fejeként lényegében az OPEC fölött is szinte teljhatalmat gyakorolt. Al-Naimi a további kitermelés híve volt, amivel akár a világgazdaságra gyakorolt negatív hatás árán is meg akarta védeni Szaúd-Arábia olajpiaci részesedését. Utódja, Khalid al-Falih, aki hat éve az Aramco ügyvezetője, ugyanezt a vonalat képviseli, így nagy változásokra nem lehet számítani.
A folyamatos kitermelés viszont tovább növeli a piacon az elérhető olaj mennyiségét, és még tovább nyomhatja lefelé az árakat. Ráadásul, ha a dollár erősödése folytatódik, az a termékek árát, amelyekkel dollárban kereskednek, még inkább megdrágíthatja – Schreiber felhívta a figyelmet a kínai gazdasági visszaesés hatásaira is, ami az olaj iránti kereslet jelentős csökkenésével járhat, tovább rontva a folyamatos kitermelés miatt egyre nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló nyersolaj árát.
Az elemzők szerint Szaúd-Arábia központi bankjában felhalmozott mintegy 600 milliárd dollárnyi készpénz a 2014-es visszaeséstől kezdve idén februárig már legalább 140 milliárddal csökkent; a szaúdiak állami juttatásait finanszírozó költségvetés hiánya három éven belül felemészti a tartalékokat, ha nem történnek sürgősen költségvetési megszorítások, amelyekről egyelőre nem hallani. A szaúdi kormány a katonai költségvetését is mindössze 3,6 százalékkal csökkentette, és a további visszametszések helyett inkább megpróbál máshonnét likvid forrásokat szerezni.
Azt is bejelentették, hogy a legnagyobb szaúdi olajvállalat, az Aramco részvényeinek 5 százalékát is értékesítik, ami Schreiber szerint a legnagyobb hiba, amit elkövethetnek: ugyanis ha eladják „az aranytojást tojó tyúkot”, hogy rövid távon pénzhez jussanak, vajon a jövőben ki fogja finanszírozni a költségvetést? Az Aramco jelen pillanatban a világ összes olajértékesítésének 12 százalékát fedi le, így aztán nagyon csábító a kilátás, hogy akár minimális részvényértékesítéssel óriási mennyiségű készpénzhez juthat a királyság. Ennek viszont hosszú távon az az ára, hogy a források még inkább csökkennek, ha más befektetőkkel is „osztoznia kell” a szaúdi államnak az olajbevételekből származó nyereségen. A szándék viszont komoly, Mohamed bin Szalmán szaúdi herceg a jövő év elejére tervezi az Aramco részvényeladást.
A Financial Times elemzése alapján Szaúd-Arábia az utóbbi negyed évszázad óta először vált piaccá az olyan nagy külföldi bankok és befektetési csoportok számára, mint a JP Morgan Chase vagy a HSBC, akikkel a királyság már tárgyal egy 10 milliárd dolláros áthidaló kölcsönről. Tavaly már 4 milliárd dollárt gyűjtöttek be a szaúdiak egy kisebb államkötvény-kibocsátásból, amit lehet akár piactesztelésnek is nevezni, és ami kikövezheti az utat egy nagyobb léptékű kötvénykibocsátáshoz.
2016. 05. 20. (XX/20)
