David Cameron brit miniszterelnök a népszavazás másnapján jelentette be lemondását. A maradáspártiak arcaként kampányoló Cameron elismerte, hogy a kilépés a nép akarata, ám a megszervezéséhez a politikai vezetés vérfrissülésére van szükség.
A Konzervatív Párt új vezetője – egyben Nagy-Britannia miniszterelnöke – éles váltással Theresa May lett, aki 2010 óta a belügyminiszteri posztot töltötte be. Sokan előrehozott választásokat szerettek volna, ám Andrea Leadsom energiaipari államtitkár visszavonulásával és a helyzet stabilizálódásával ennek jelentősen csökkentek az esélyei. Bár Leadsom a kampány idején kilépéspárti volt, beismerte, hogy nem tudta volna úgy egyesíteni a pártját, mint May, aki 60 százalékos támogatottsággal bír a párt tagjai körében. Így végül a Konzervatív Párton belül sem kellett új szavazást tartani arról, hogy May legyen-e a következő vezető, és nem kell szeptemberig várni az új miniszterelnök kinevezésével.
Jon Trickett, a Munkáspárt választási koordinátora szerint a kormányfő demokratikus legitimációjához fontos lett volna szavazást tartani, különösen a Brexit teremtette instabilitás közepette. E nélkül csupán egy pár befolyásos képviselő döntött az új miniszterelnök „koronázásszerű” kinevezéséről. Más szempontból viszont épp a bizonytalan helyzetre való tekintettel lehet észszerű lépés, hogy ha a parlamenti többséggel bíró párton belül nincs riválisa, akkor May kezdje el minél hamarabb az ország ügyeinek összefogását. Ráadásul a becslések szerint a konzervatív pártnak még mindig nagyobb esélye volna többségi kormányt alakítani egy esetlegesen előrehozott választás után is.
A kampány idején May euroszkeptikusként is az unióban maradást pártolta, bár inkább csak a háttérből. Ezzel szemben hétfőn a kilépés melletti kiállását hangsúlyozta, és Leadsom visszavonulása nyomán szerdán már ő lett a távozó Egyesült Királyság miniszterelnöke. May elmondása alapján a „Brexit az Brexit”, és ebből meg fogják próbálni a legtöbbet kihozni. Nem lehet „a hátsó ajtón keresztül újra csatlakozni vagy második népszavazást tartani”, így elsődleges feladata most a kilépés megszervezése és levezénylése, illetve az ország összetartása és „egy erős, új, pozitív jövőkép” megalkotása nemcsak az elit, hanem a széles tömegek számára is.
Cameron támogatja utódját, aki szerinte erős és kompetens vezetője lesz az országnak. A CNN riportere szerint May – akit jópofáskodó stílus vagy széleskörű népszerűség helyett komolysága és munkamániája miatt szoktak emlegetni – áll a legközelebb a mai brit politikából Margaret Thatcher volt miniszterelnökhöz. Egy volt egyetemi évfolyamtársa szerint May szeretett volna Nagy-Britannia első női miniszterelnöke lenni, és feldúlta, amikor Thatcher írta be magát így a történelembe. A liberális konzervatív politikust a Financial Times Angela Merkelhez hasonlította.
Az 59 éves politikus a délkelet-angliai Eastbourne-ből származik, egy középosztálybeli anglikán lelkészcsaládból. Állami és magániskolákba is járt, majd az Oxfordi Egyetem földrajz szakán tanult. 1977-es diplomázása után 1983-ig a Bank of Englandnél dolgozott. 1980-ban hozzáment Philip May brit bankárhoz – ám gyermekük nem született. A politikai küzdelembe 30 évvel ezelőtt kapcsolódott be: borítékozással kezdte a helyi konzervatív egyesületnél. 1992-ben és 1994-ben is indult a parlamenti választásokon, akkor még sikertelenül, majd végül 1997-től került be a törvényhozásba. A 2000-es években már mindenki ismerte szigorú modoráról és tiritarka cipőkollekciójáról. Magánemberként May szívesen főz és sétál, utóbbi hobbija egyben a cukorbetegség elleni küzdelmét is szimbolizálja.
A 2010-es választásokon elsöprő győzelmet aratott liberális demokrata ellenfele fölött a körzetében. Parlamenti tagsága óta több pozíciót is betöltött, 2010-ben nevezték ki belügyminiszternek. Így olyan „forró” ügyekkel is foglalkozott, mint a bevándorlás, a rendőrség tehermentesítése és a terrorizmus. Bátran vállalta a küzdelmet a korrupcióval szemben, kollégájával, George Osborne pénzügyminiszterrel is konfrontálva. Az illegális bevándorlás ellen fellépő plakátkampányát sokan idegengyűlölőnek bélyegezték. Nagy-Britannia második női miniszterelnöke támogatja a melegházasságot, a szociális juttatások csökkentését, a főiskolai tandíj emelését, az aktívabb iraki és afganisztáni szerepvállalást és a bevándorlás szigorítását.
Politikájába több ellentmondásos elem is vegyül. Nyíltan vállalja feminista nézeteit, és kezdeményezte annak kipróbálását is, hogy miképpen lehetne implementálni a saríját brit közösségekbe. Munkatársai szerint May olyasvalaki, akivel nem éri meg tengelyt akasztani. Azonban a következő ember, aki ezt mégsem fogja tudni kikerülni, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke lesz.
2016. 07. 15. (XX/28)
