hetilap

A demokrata jelöltállító gyűlés hétfői megnyitása előtt a WikiLeaks kiszivárogtatott közel húsz­ezer e-mailt, melyekből egyértelmű, hogy a pártvezetés kezdettől kedvezett Hillary Clintonnak, és igyekezett aláásni Bernie Sanders kampányát. Megpróbálták például a zsidó származású, de saját szavai szerint ateista szenátort lejáratni az evangéliumi keresztények előtt Kentuckyban és Nyugat-Virginiában; amikor Sanders azt állította, hogy ellenfele kampánya a demokrata országos bizottsággal (DNC) közös adománygyűjtő bizottság révén tisztességtelen előnyökhöz jut, Clinton stábjának ügyvédje adott tanácsokat a DNC-nek; olyan sajtóorgánumokat, mint a Washington Post, CNN, MSNBC, BuzzFeed, Politico befolyásoltak, hogy azok kedvező színben tüntessék fel Clintont; és előre elküldték a CNN riportereinek, mit kérdezzenek az interjúk során.
A botrány nyomán a DNC elnöke, Debbie Wasserman Schultz vasárnap délután bejelentette lemondását (nem maradt sokáig állás nélkül: Clinton régi barátja az elnökjelölt 50 államot érintő, demokrata politikusok megválasztását segítő programjának tiszteletbeli elnökeként fog tevékenykedni). Robby Mook, Clinton kampánymenedzsere pedig egy CNN-interjúban egyből Donald Trumpra mutatott mint felelősre, azt feltételezve, hogy az oroszok az ő kezére játszanak.
Kiberbiztonsági cégek, majd az amerikai titkosszolgálatok nyomozása ugyan­­is arra a következtetésre jutott, hogy nagy valószínűség szerint azok az orosz hackerek követték el a támadást, akik tavaly feltörték a Fehér Ház és más hivatalok szerverét. Az azonban nem ismert, hogyan jutottak az adatok a Wiki­Leaks birtokába, és Putyinnak megrendelőként szerepe van-e a történetben. Más országok belpolitikai információinak megszerzése bevett gyakorlat, de azok politikai fegyverként való felhasználására még nem volt hasonló példa. Az amerikai titkosszolgálatok ezzel együtt megkérdőjelezik a választások befolyásolásának szándékát, mivel a hackerek jóval az előválasztások kezdete előtt hatoltak be a hálózatba, amikor Trump még éppen csak bejelentette az indulását, és esélyei majdnem a nullával voltak egyenlőek.
A DNC hétfőn bocsánatot kért Sanders szimpatizánsaitól, akik érthető módon dühösek. Bár a szenátor a legfontosabb cél, azaz Trump legyőzése érdekében immár támogatja volt riválisát, és híveit arra kérte, hogy tartózkodjanak a tiltakozás minden formájától, azonban úgy tűnik, megállítani nem tudja a forradalmat, amit elkezdett. Már hétfőn az utcán gyülekező tömegek is furcsa látványt nyújtottak:  egy konvención, melynek az első női elnökjelölt megválasztásáról kellett volna szólnia, szinte csak Bernie-t lehetett látni a pólókon, a transzparenseken, Hillary képe vagy az „I’m With Her” szlogen sehol sem bukkant fel. Odabent Clinton nevének említésére rendszeresen hangos pfujolás hangzott fel, a kaliforniai delegáció pedig azt kezdte skandálni, hogy „Börtönbe vele!”
u A republikánusok egy héttel korábbi clevelandi konvenciója is bővölködött fordulatokban, bár ezek korántsem voltak annyira drámaiak, mint a demokratáknál. Leginkább Ted Cruz korbácsolta fel az indulatokat azzal, hogy nem állt be hivatalosan Trump mögé. Trump általános megítélés szerint jól vizsgázott a szónoki emelvényen, amit alátámaszt, hogy az utána mért közvélemény-kutatási adatok szerint megelőzte Hillary Clintont. Szembeötlő ugyanakkor, hogy a jelentős médiaorgánumok a New York Times-tól a CBS News-ig egytől egyig „sötétnek” nevezték a beszédét. Pedig teljesen magától értetődő, hogy egy elnökjelölt a kampány során felsorolja a megoldandó problémákat. Barack Obama sokkal komorabb képet festett a konvenció hallgatósága elé 2008-ban, vagy akár a felesége, Michelle most hétfőn. Utóbbi Trump elnökségét – a republikánus jelölt megnevezése nélkül – kifejezetten komoly veszélynek érzékeltette, melytől a jövő generációt meg kell óvni (nem tudta kihagyni azt a korábban már bevetett ütőkártyát sem, hogy Trumpból hiányzik a józan ítélőképesség ahhoz, hogy rendelkezhessen az atomkóddal). Annyiban bizonyára derűsebb volt a demokrata konvenció, hogy (a hét elején még legalábbis) egyetlen felszólaló sem tért ki olyan sötét témákra, mint a közelmúltbeli sorozatos terrortámadások (Hillary Clinton lapzártánk után, csütörtökön lép a pódiumra).
A múlt heti republikánus konvencióval párhuzamosan a színfalak mögött is zajlottak az események. A Politico szerint a republikánus pártelit a pozitív előjelek ellenére novemberi vereségre és a pártnak a Trump-féle „közjáték” utáni újjáépítésére készül. Akármi lesz is a választások kimenetele, mindenképpen tartanak attól, hogy a milliárdos kijelentései ártanak a republikánusok imidzsének. A párt jövőjének alakításában befolyásos anyagi támogatók, a 2016-ban alulmaradt aspiránsok (így Ted Cruz és Scott Walker), a 2020-ban új arcokként esélyes befutók, valamint Paul Ryan és más vezető politikusok dolgoznak a háttérben. A média figyelmétől távol tartott találkozókon többek között szóba kerülnek stratégiai kérdések, emellett az adományozók jelentős anyagi befektetésekkel és szerteágazó kapcsolati hálók létrehozásával igyekeznek befolyásolni, kik kerülnek kulcspozíciókba. Paul Ryan képviselőházi elnököt az egyik ilyen megkerülhetetlen figurának tartják.
A republikánus párt egyébként a 2012-es kudarc után készíttetett egy „látleletet”, amely a spanyol ajkúak számára befogadó retorika alkalmazásában, a kisebbségek felé való nyitásban és átfogó bevándorlási reformban jelöli ki az utat az elnökválasztási győzelemhez. Donald Trump viszont épp az ellenkező irányt képviseli. Ahogy Ari Fleischer, a jelentés egyik szerzője megállapította: „Trump mindent máshogy csinált a kampány során, mint amit mi javasoltunk.” Eddig úgy tűnik, neki volt igaza.

Clinton jelöltje

Hillary Clinton pénteken, három nappal a demokrata konvenció előtt vetett véget a találgatásoknak, és jelentette be alelnökjelöltjét. Tim Kaine virginiai szenátor mellett szólt, hogy munkásosztálybeli gyökerekkel rendelkezik, a hispán szavazók miatt fontos lehet, hogy jól beszél spanyolul, kormányzóként vezetői tapasztalatokat is szerzett, a szenátus Fegyveres Szolgálatok, valamint Külügyi Kapcsolatok Bizottságának tagjaként pedig nem kezdő nemzetbiztonsági kérdésekben. Támadási felületet jelent ugyanakkor, hogy jövedelembevallása szerint Virginia kormányzójaként majdnem 190 ezer dollár értékű ajándékot (karib-tengeri vakációkat, jegyeket a Redskins meccseire, borokat, ruhákat) fogadott el. Virginia engedékeny rendeletei szerint mindez nem törvénybe ütköző, Bob McDonnell korábbi virginiai kormányzó ellen mégis hasonló okokból korrupciós eljárás indult.
Kaine lojálisan képviseli a demokrata párt külpolitikai prioritásait. Támogatta az iráni atomalkut, pedig saját bevallása szerint voltak fenntartásai, és egyike volt annak a nyolc demokrata szenátusi tagnak, akik bojkottálták Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek a kongresszus előtt ebben a témában elmondott beszédét. Ellenezte azt a képvi­selő­házban elfogadott javaslatot, mely lehetővé tette volna szíriaiak és irakiak alaposabb átvilágítását, mielőtt menekültként az Egyesült Államokba léphetnek. Kaine szenátor többször részt vett az All Dulles Körzet Muszlim Szövetségének (ADAMS) rendezvényein. Az ADAMS vezető imámja az a Mohamed Magid, aki a Nemzetbiztonsági Osztály Erőszakos Szélső­ségek Elleni Munkacsoportjának élén elérte, hogy a rendfenntartók képzési anyagából eltávolítsanak minden olyan tartalmat, amely kritikus az iszlámmal szemben, illetve ideológiai kapcsolatot tételez fel a terrorizmus és az iszlám között. Az alelnökjelölt nem sokkal a szeptember 11-ei támadás tízéves évfordulója után beszédet mondott egy olyan eseményen, amelyet az amerikai Muzulmán Testvériség elnökének, a Hamasszal és a Palesztin Iszlám Dzsiháddal is jó viszonyt ápoló Jamal Barzinjinek a tiszteletére rendeztek. Virginia Izrael-ellenes arab-amerikai politikai szervezete, a New Dominion PAC 43 ezer dollárral finanszírozta Kaine kormányzói kampányát 2003 és 2005 között.

Hillary a példa

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek