„Kedves fehér emberek, ha Trump győz, az olyan fiatal fekete csávók, mint én, pokolian eltökéltek, hogy mindenütt zavargásokat keltsenek, ahová csak mennek. Csak hogy tudjátok” – írta még márciusban Twitter-üzenetében Tef Poe ismert fekete rapper és a Black Lives Matter (BLM, Fekete Életek Számítanak: radikális polgárjogi mozgalom – a szerk.) aktivistája. Egy következő üzenetében még hozzátette: „Ha Trump győz, többé nem ismerünk játékszabályokat. Már így is túl kedvesek voltunk eddig.”
Júniusban elgondolkodtató adatokat tett közzé a Quinnipiac közvélemény-kutató intézet: a fekete szavazók 91:1 arányban Hillary Clintont támogatják. A meglepő nem az volt, hogy a demokrata jelölt jelentős előnyben van ebben a választói csoportban, az arány azonban váratlan – különösen, ha más felmérések is megerősítik ezt.
A különböző etnikai csoportok, társadalmi rétegek között jól érzékelhető a különbség Hillary Clinton, illetve Donald Trump támogatottságában: a nők és a latinók között Clinton áll jobban, míg a férfiak és a fehérek között Trump. A különbségek jelentősek, de a legnagyobb előny is legfeljebb 15-20 százalékos, ami azt jelenti, hogy a szavazók közül sokan nem az identitásuk, hanem más – politikai, ideológiai, gazdasági – szempontok szerint választanak.
Egyetlen kivétel van, és ez a feketék, akik – úgy tűnik – egységesen Clinton mellett állnak. Aki egy kicsit is ismeri Amerikát, tudja, hogy az országban élő feketék élethelyzete rendkívül változatos. Az emberi jogi forradalom, majd az évtizedek óta tudatosan folytatott pozitív társadalmi diszkrimináció következtében a közélet, a gazdaság, a hadsereg minden területén sok sikeres, példaértékű fekete életpályát lehet találni, a sportról és a szórakoztatóiparról nem is beszélve. Politikai választásukban mégis az identitásukat követik.
Miért lényeges ez a különbség? Egy választáson szükségszerűen vannak vesztesek, akár széles rétegek is csalódhatnak az eredmény nyomán. A demokráciával ez együtt jár, mint ahogy az is, hogy a győztes minden állampolgár képviselőjeként esküszik fel hivatalára. Természetesen az amerikai feketék túlnyomó többsége is elfogadja, ha nem a várakozásai szerint alakul novemberben az eredmény. Vannak köztük azonban olyanok, akik tudatosan szítják az etnikai feszültséget: nem Tef Poe az egyetlen, aki erőszakot, zavargásokat helyezett kilátásba Trump győzelme esetére.
Ugyanakkor példaértékű az, ahogyan az egyik legnagyobb amerikai fekete megagyülekezet, a dallasi The Potter’s House vezetője, T.D. Jakes püspök nyilatkozott a bűncselekmény nyomán. Mint mondta, „a fájdalom az fájdalom, bőrszíntől függetlenül”, akár a rendőrök által lelőtt fekete férfiak gyászoló édesanyái, akár a bosszúból meggyilkolt rendőrök feleségei és gyermekei érzik azt. „Nem engedhetjük meg, hogy emberek az utcára vonuljanak és erőszakot alkalmazzanak. Most nem maradhatunk csendben, össze kell fognunk” – fogalmazott Jakes, aki sürgette gyülekezetét, álljanak az élére annak, hogy az országban helyreálljon a józan párbeszéd a kisebbségek és a jogrend védelmezői között. A püspök a CBN News hírcsatornának hangsúlyozta: a feketéknek is meg kell érteniük, hogy „nem bigottság és érzéketlenség az, ha a rosszat rossznak mondjuk, mert úgy kell járnunk, ahogy Jézus is járt: igazságban”.
2016. 07. 15. (XX/28)
