Bassam Tibi szír politológus, aki 1976 óta német állampolgár, és a nemzetközi kapcsolatok akadémiai szintű szakértőjének számít, több szemnyitogató értekezést jelentetett már meg a német sajtóban azzal kapcsolatosan, hogy az antiszemitizmus – egyre kevésbé burkoltan – ugyancsak „bevándorol” az utóbbi időben tömegével érkező muszlim migránsok csoportjaival. Ezek az emberek ugyanis nem félnek kifejezni azt a véleményüket, hogy „Németországot zsidó érdekcsoportok uralják, amelyek szemben állnak az iszlámmal”, és ezekkel szemben nyíltan fel is lépnek; az utóbbi években egyre szaporodik a zsidó létesítmények és a hitközségek elleni támadások száma, amelyeket mostanáig szinte kivétel nélkül bevándorló muszlimok követtek el.
A politológus szerint a németek azzal követik el a legnagyobb hibát, hogy egy kalap alá veszik azt a hatmillió zsidót, akiket a náci Németországban gyilkoltak meg, illetve a holokauszt túlélőit azokkal a bevándorlókkal, akik állítólag vagy valóban a szíriai háborús övezetből menekülnek. Sőt, a Németország-kritikusnak számító tudós azt is keményen kimondja a Die Weltwoche hasábjain a múlt héten megjelent értekezésében, hogy ez a jelenség arra is enged következtetni, hogy a német társadalomban egyáltalán nem lehet kizárni egy Hitlerhez hasonló figura fellépését a politikai színpadra. Az „abszolút ideák pátosza” ugyanis arra készteti a németeket, hogy a jó és a rossz két szélső pólusa között ingadozzanak, mindig az extremitás határáig erőltetve hol a rosszat, hol a jót. Hitler a zsidók kiirtásával a gonosz szélsőségét testesíti meg, míg a bevándorlókat támogató „jótét lelkek” a mai német társadalomban a jó ideáját hajszolják a szélsőségig, ami pontosan ugyanannyira káros a társadalomra, mint annak idején a nemzetiszocialista ideológia volt – állítja Bassam Tibi, aki szerint azzal nem lehet jóvátenni a múltban elkövetett bűnöket, hogy most minden „segítségre szorulót” egy kalap alá vesznek – újra megnyitva az ajtót a további szélsőségek előtt.
A német nyelvű főáramú médiában még nem gyakoriak a zsidók elleni támadásokról beszámoló hírek, viszont egyértelmű jelzésként értelmezhető annak a berlini intézménynek a létrejötte, amely egy weboldalon keresztül regisztrálja a zsidók elleni támadásokat, és igyekszik hatékonyan fellépni azok ellen. Az Antiszemitizmus Kutatási és Információs Iroda (RIAS) egyértelműen azzal a céllal jött létre, hogy „láthatóvá tegye a mindennapi antiszemitizmust” – állítja Benjamin Steinitz, a RIAS egyik projektvezetője. Steinitz az olyan mindennapi antiszemitizmusról beszél, amely a zsidó identitásukat nyíltan felvállaló családok házának ablakára csak éjjel látható, foszforeszkáló horogkeresztet rajzol, vagy amely a kipát vagy Dávid-csillagot viselő német polgárokat verbálisan vagy akár tettlegesen is támadja.
A 2014 óta egyre gyakrabban előforduló nyílt támadások a zsidó közösség ellen, mint például a wuppertali zsinagóga elleni gyújtogatási kísérlet vagy a gázai fegyveres konfliktus elleni tüntetés után a zsidó ellentüntetőket ért támadások arra utalnak, hogy az antiszemitizmus egyre erősebben és gyakrabban tör a felszínre. Ezt látszik alátámasztani az első számú német közszolgálati tévé, az ARD újságírója, Tamara Anthony személyes tapasztalata is, amely arra utal, hogy egyre kevesebb gát van a társadalomban a nyíltan antiszemita megnyilvánulásokkal szemben. Anthony az előkelőnek számító hamburgi Pöseldorf egyik bárjában szembesült azzal, hogy az egyik konszolidált, öltönyös vendég, aki egy kötetlen beszélgetésben vetette fel a „zsidó témát”, azután is ragaszkodott a véleményéhez, hogy a zsidóknak gázkamrában a helyük, miután fény derült a riporter zsidó származására, ráadásul azt is kijelentette, ahogy Anthony arról a tagesschau.de portálon beszámolt, hogy ő képviseli a többségi véleményt.
Bassam Tibi szerint az egyre erősödő antiszemita hangok és a Merkel által sulykolt „willkommenskultur” – amely nem tűri meg az ellentmondást, hanem az egész társadalom erkölcsi kötelességének tekinti a menekültek felé való nyitott és segítő viszonyulást – robbanóelegyet képez; ugyanis a holokausztra adott választ, a „Nie wieder – soha többé” kijelentést a jelek szerint az időközben hatmilliósra duzzadt iszlám vallási közösség nem tekinti magára nézve kötelezőnek. Így a holokauszt túlélőit egy lapon emlegetni a valódi és állítólagos szír menekültekkel nemcsak hibás, de súlyos sértés is a zsidó áldozatokkal szemben. Amíg ezt az ellentmondást a németek nem oldják fel, addig sem a náci ideológia kísértő szellemétől, sem a lelkiismeret-furdalástól nem tudnak megszabadulni – állítja Tibi.
2016. 09. 16. (XX/37)
